Főleg a hazai sajtó esett neki az erősebb nemet képviselő nemzeti válogatott tagjainak, amiért egyéniben egyetlen első helyet sem tudtak szerezni, miközben az ausztrál női úszók valósággal taroltak a játékokon: a 19 lehetséges első helyből 16 lett az övék, mi több, két számban világcsúcsot is felállítottak.
Vagyis összességében remekelt a vendéglátó ország együttese, ám a bírálatok annak ellenére sem maradtak el, hogy a férfiaknál hiányzott a jelen úszósportjának két vezéregyénisége, az olimpiai bajnok, világcsúcstartó Ian Thorpe és Grant Hackett, márpedig így eleve nem lehetett azt várni, hogy a társak nélkülük is halmozzák majd az aranyérmeket a vasárnap záruló melbourne-i csúcsvetélkedőn.
A média mellett a válogatott nagy hírű volt vezetőedzője, Don Talbot is az elmarasztalók közé állt, kijelentvén, ő úgy érezte, az ausztrál férficsapat "nem tette jól a dolgát", ezért jogos a felzúdulás.
Az úszófőnök, Glenn Tasker érthetőnek mondta a kritikát, hozzátéve, hogy az áprilisi, sanghaji rövidpályás világbajnokság után kivizsgálják a férfiak gyengébb szereplésének hátterét. Ugyanakkor a jelenlegi vezetőedző, Alan Thompson visszautasította és méltánytalannak nevezte a bírálatokat, egyenesen frusztrálónak minősítve a média megállapításait.
"Nincs egyetlen férfiúszó sem a csapatomban, akit a legkisebb mértékben is szemrehányással kellene illetnem eredményéért" - vette védelmébe versenyzőit Thompson.