Roger Federer és az ő tündérmeséje

Vágólapra másolva!

Roger Federer tíz éve, 2008-ban, a US Openen tudta legutóbb megvédeni a Grand Slam-címét. A 2004-es Australian Opentől a 2010-esig 25 Grand Slam-versenyt rendeztek. A svájci, a 25-ből 21-ben döntőt játszott és 15-öt megnyert. 168 meccsből mindössze tízet vesztett el, hatszor Rafael Nadaltólkapott ki.

A következő 27 Grand Slamből már csak öt finálé és egy újabb trófea jött össze, ráadásul, közben 35 éves lett és négy egymást követő évben (2013-16) nem tudott GS-t nyerni. Természetes alakulása ez egy profi teniszkarriernek, még Roger Federer esetében is, gondolta szinte mindenki akkoriban.

A 80-as, 90-es évek tapasztalatai alapján az volt az általános vélekedés, meg a számok, az eredmények is ezt mutatták, hogy a játékosok 28-29 éves korukig tartanak felfele. Persze, becsúszhat még egy-egy nagy siker, újabb Grand Slam-serleg, de jönnek a fiatalok, kopnak az ízületek, lassul a reflex, a láb, csökken a teljesítőképesség, egyre gyakrabban fáj valahol, nehezebb a regenerálódás.

2011-ben Djokovic küldte haza a svájcit az elődöntőben Melbourne-ből Forrás: AFP/Vincent Thian

A svájci zsenit érték is váratlan, kellemetlen vereségek, amik azért túl a harmincon nem számítanak meglepetésnek. Az elemzők leginkább azért nem hittek a feltámadásában, a 18. Grand Slam-diadalában, mert, amikor ment neki a játék, csillogott, mint fénykorában, akkor sem tudta legyőzni Novak Djokovicot, valami megváltozott a játékában. A kiélezett, fontos, nagy csatákban már rendre nem ő nyerte a meccseket eldöntő pontokat. Nem tudott öt játszmán át úgy koncentrálni, mint korábban, sebezhetővé vált, amit a rivális harcosok egyből megéreztek, vérszemet kaptak, már nem feltartott kézzel, remegő lábbal mentek ki a pályára ellene.

Eljött a pillanat, amire évek óta vártak: annyi vereség, teniszlecke után el lehet kapni a királyt. Megszűnt a dominanciája és ezzel párhuzamosan az önbizalma is csökkenhetett.

A tenisz mentális sport. Ha valaki fejben nem százszázalékos, túl sok benne a kétely, a kérdés, a bizonytalanság, gyakorlatilag vesztésre ítéltetett. Roger Federer agresszív, variábilis, kockáztatós teniszében különösen fontos az önbizalom. Leginkább azért, hogy töretlen hittel támadjon, újra meg újra bevállalja azokat az extra ütéseket.

Roger Federer 2017-ben, hét év szünet után nyerte meg az AO-t Forrás: The Yomiuri Shimbun/Yomiuri/Masahiro Sugimoto

Ha Roger Federer 2016-ban, 35 évesen visszavonul, valószínűleg akkor is, minimum élete végéig a világ valaha élt legnagyobb teniszezőjeként tartják számon, beszélnek róla, tisztelik, istenítik. Boldogan, a megérdemelt luxusban, a négy gyerekével, sok bemutatóval teltek volna a napjai, azt csinálhatott volna, amit akar.

Ő teniszezni akart, versenyezni, küzdeni, a legmagasabb szinten, a legjobbak ellen.

Nem érezte úgy, hogy eljött az idő, befejezheti a pályafutását. Saját bevallása szerint szeretett volna még egy Grand Slamet nyerni. Kihagyott fél évet a 2016-os wimbledoni bajnokság után. A sport (nem csak a tenisz) történetében példanélküli, hogy valaki 35 évesen, gyakorlatilag hat szűkebb, szürkébb szezon után, éledjen újra, legyen jobb, mint korábban bármikor.

Roger Federer tündérmeséje pont egy éve kezdődött az Australian Openen: 17. kiemeltként jutott a csúcsra, legnagyobb riválisát, Rafael Nadalt legyőzve a döntőben, az ötödik játszmát 1:3-ról megfordítva. Attól kezdve megállíthatatlan lett és vasárnap este keretbe foglalta a történetet, megint nyert Melbourne-ben.

Elmúlt már éjjel egy, amikor a szokásos bajnoki, média-roadshow keretében megérkezett a nemzetközi interjúszobába. Addigra már végigjárta a legnagyobb tévétársaságok stúdióit. Amerre ment, mindenhol győztes hadvezérként, rocksztárként köszöntötték. Vonult a serleggel a kezében és mindig maradt ideje integetni a szurkolóknak, mosolyogni rájuk.

Roger Federer, a 2018-as bajnok Forrás: AFP/Saeed Khan

„Az ötödik szett elején arra gondoltam, hogy nyerjek már egy gémet, törjem már meg a sorozatát, próbáljak jól adogatni, legyen egy kis szerencsém. A tapasztalat sokat segített abban a helyzetben – kezdte a mérkőzés értékelését Roger Federer. – Nincs semmi különleges emlékem a 20-as számmal, de nem is nagyon gondolkodtam ezen.

Mindig akkor fordulnak rosszra a dolgok, ha az ember gondolatai túlságosan előre szaladnak. Egész nap az járt a fejemben, hogyan fogom érezni magam, ha nyerek, és mi lesz, ha kikapok.

Persze az nem kérdés, hogy a húsz nagyon különleges. Az nem jelent sokat, hogy ezzel beértem itt Ausztráliában, Roy Emersont és Novákot. Fontosabb a címvédés, hogy a tündérmese folytatódott, megélhettem azt az érzelemdús díjátadót, egy óriási csata után. Ahhoz, hogy legyen folytatás, megmaradjon az ambíció, nem szabad túlvállalnom magam, nem indulok el minden versenyen.

Élvezem az edzést, nem zavar az utazás. Nagyszerű csapatom van, ők teszik ezt az egészet lehetővé. A szüleim hihetetlenül büszkék rám és boldogok, szeretnek versenyekre járni. Ez az, ami boldoggá és még jobb játékossá tesz. No, és természetesen a feleségem. Nélküle, az ő támogatása nélkül már évek óta befejeztem volna.

Ha, ő azt mondaná, hogy nem, akkor nem tudnám ezt csinálni. Nem szeretnék két hétnél tovább a gyerekeim nélkül lenni. Ez pedig csak a feleségemmel kivitelezhető. Három Grand Slamet nyertem 12 hónap alatt, magam sem hiszem el. A kor nem számít, az csak egy szám. De nagyon óvatosnak kell lennem a tervezésnél, amikor meghatározzuk a célokat, a prioritásokat. Az alapvetően befolyásolja majd, hogy mennyire leszek sikeres. Ha jól állítom össze a programomat, továbbra is éhes leszek a sikerre, akkor jó dolgok történhetnek még"- mondta Roger Federer, aki azt is megpróbálta elmagyarázni, miért sírta el magát a ceremónia, az ünnepi beszéde közben.

Visszaemlékezett a 2006-os, Baghdatis elleni döntőre, amikor szintén nagy esélyes volt, de nagyon megszenvedett a sikerért, meg túl sok gondolat volt a fejében és egyszerűen elérzékenyült, de nem bánja, hogy így történt.