Megtelt a Stade Pierre Mauroy szombat délután, és a 26 ezer szurkolóból legalább 4 ezer horvát színekbe öltözve járult hozzá ahhoz a hangulathoz, ami csak a Davis-kupában képzelhető el. Tenisztörténeti meccsre készültünk, mert a mostani helyzet szerint
utoljára játszottak három nyert szettre egy párost a Davis-kupában
és olyan sem lesz többet, hogy egy napon csak a párosért teljen meg egy aréna.
Kicsit olyan volt az egész, mint amikor az ember nézte a Jóbarátok 10. évadának befejező részét és nem értette, miért nem megy tovább. Mindenki szerette, felejthetetlen pillanatokat okozott, de valamiért vége lett. A Davis-kupa története 1900 óta íródik, de most sokan érzik úgy, hogy
soha nem lesz már olyan, mint az elmúlt 118 évben.
A teniszben mindig fontos szempontnak számított a hagyomány tisztelete, óvatosan nyúltak a szabálymódosításokhoz, de most radikálisan átalakították a zászlóshajót. Ráadásul úgy, hogy kicsit fejest ugrik mindenki az ismeretlenbe. Van némi hasonlóság a Brexittel: úgy született döntés egyfontos kérdésben, hogy senki nem volt pontosan tisztában a következményekkel, mi jön helyette.
A mérkőzés előtt a Nemzetközi Teniszszövetség (ITF) elnöke, David Haggerty várt néhány újságírót egy kerekasztal beszélgetésre, ahol a Davis-kupa jövője volt az elsőszámú téma. Az Origo tudósítójaként elsősorban azt próbáltam megtudni a sportvezetőtől, hogy a Gerard Piqué vezette Kosmos befektetői csoportnak milyen szerepe lesz a jövőben a Davis-kupa életében, mert az a 3 milliárd dollár,
amit beígértek 25 évre a szövetségnek nem szponzorpénz és a Kosmos valószínűleg profitot szeretne termelni.
A válaszból nem lettünk sokkal okosabbak, de annyi azért kiderült, hogy a Kosmos lesz a rendező, oda folynak be a szponzori pénzek, a televíziós jogdíjak és egyéb bevételek. Az ITF-nek van egy garantált összege és egy bizonyos érték felett részesül a profitból. Az elnök beszélt arról is, hogy a múlt héten leültek egyeztetni az érintettek Londonban és végre sikerült közelíteni az álláspontokat. Csak emlékeztetőül, az ATP 2020-tól rendezi meg a 24 csapatos ATP Cupot, ami kísértetiesen hasonlít a megújuló Davis-kupára. Abban legalább már minden szereplő egyetért, hogy a két verseny nem fér meg egymás mellett. A legvalószínűbb, hogy valahogy összeolvadnak, de ahhoz mindenkinek engednie kell, komoly kompromisszumok nélkül elképzelhetetlen megoldást találni. Amikor megkérdeztem, miért nem lehetett azelőtt leülni tárgyalni, hogy kialakult ez a lehetetlen helyzet, mosolyogva diplomatikus választ adott. Annyit mondott, optimista, mert ugyan az elmúlt években is gyakran tárgyaltak, de most úgy érzi,
kezdenek egy nyelvet beszélni, egy irányba menni.
Yannick Noah, a franciák kapitánya fellélegezhetett a páros után, mert ahogyan ő fogalmazott, borzalmas lett volna, ha vasárnap már nincs tét. Akárhányan, akárhogyan próbálták kiszedni belőle, ki játszik majd a 4. mérkőzésen Marin Cilic ellen, mindig azt mondta, hogy a meccs előtt egy órával fogja bejelenteni. Nagy variációk nincsenek, csak abból tud főzni, amit eddig kitett az asztalra. A legvalószínűbb, hogy pályára küldi Lucas Pouille-t.
A sporttörténeti páros izgalmasan alakult. Az első és a második játszmában is mindig a horvátok álltak közelebb a brékhez, de a franciák előbb 3:3-nál, majd 4:4-nél elvették Dodig adogatását. A páros világranglistán 4. Mate Pavic bizonyította, hogy nem véletlenül jegyzik ennyire előkelő helyen ebben a műfajban, hihetetlen megoldásai voltak. A másik oldalon Herbert villogott, elsősorban tenyeressel. A házigazdáknak 6:4, 6:4, 2:0-nál négyszer volt fogadóelőnyük a duplabrékes 3:0-hoz, de helyette
3:1-ről elbukták a játszmát 6:3-ra.
A dráma a 4. szettben fokozódott. A francia szurkolók inkább ünnepelni szeretnek, ha hátrányban, gondban vannak a kedvencek, akkor többnyire csendben figyelik az eseményeket. Így persze nehéz élvezni a hazai pálya előnyét. Noah nem győzte hangsúlyozni, hogy mennyit jelent, jelenthet a játékosoknak a szurkolók támogatása. Ráadásul, ami a hazaiaknak pozitív energia, az a vendégekre negatívan hat.
Herbert és Mahut nehezen jutott el az 5:4-ig az elvesztett játszma után, fogadóként mindössze 3 pontot nyertek és többször rezgett a léc adogatóként. Aztán hirtelen 0:40 lett, amikor Pavic szervált. Ez három mérkőzéslabdát jelentett.
Felrobbant az aréna. Nagy nehezen sikerült csendet varázsolni a stadionba, de Pavic szerva helyett elkezdte hergelni a publikumot.
Mutogatott a franciáknak, vezényelt a horvátoknak, teljes volt a káosz.
Nehezen pályázna mostanában sportszerűségi díjra a bemutatott performansszal, de a jelenet sikeresnek bizonyult, hozta az adogatását. A rövidítésben elmentek 4:1-re a franciák és harmadszor már nem engedték vissza a meccsbe a vendégeket. A közönség rövid időn belül harmadszor is elénekelte a La Marseillaise-t és boldogan ünnepelte a csapatot. A vasárnapi jegytulajdonosok megnyugodhattak, lesz még mit nézni.