Kétszer ugyanabba a folyóba nem lehet lépni. De megpróbálni azért meg lehet, nem? Persze, de minek, kérdezzük mi, mire érkezik a válasz Loulou-tól, hogy "mert csak". Október 4-én a friss országúti mezőny világbajnok, Julian Alaphilippe ismét oktatta a mezőnyt, ahogy tette azt Imolában is, kirobbanó formában formában tekerte végig a legendás 257 kilométeres Liége–Bastogne–Liége versenyt, és karját a cél előtt magasba lendítve elsőként viharzott át a célkapun. Illetve várjunk csak!
Kicsit elszámolta magát, és a célvonalig - ahogy azt egy kiélezett sprintben kell - becsülettel pedálozó szlovén Primoz Roglic orrhosszal megelőzte. Alaphilippe-et ráadásul egy veszélyes manőver miatt – a videó elején látszik, ahogy bevág Pogacar elé – még vissza is sorolták, így a pezsgőzés helyett be kellett érnie az ötödik hellyel.
De egy igazi bajnok soha nem adja fel, így aztán három nappal később a Brabant Nyll elnevezésű 197 kilométeres egynaposon máris jöhetett az ismétlés. Alaphilippe megint jó helyzetben az utolsó kilométeren, érzi, hogy mikor kell reagálni a támadásra, mikor kell indítani az ellenakciót, és érzi, ha nyert.
Most valóban nyert is, de a lassításon látszik, hogy nagyjából egy arasszal előzte meg a háromszoros cyclocross-világbajnok, Mathieu van der Poelt, ahogy az is, hogy riadtan néz ki balra: "Mon Dieu, csak nem toltam el már megint?"
"Elismerem, nagyon elégedett voltam, ahogy láttam milyen gyorsan közeledik a célvonal.
Egy kis izgalom meg nem árt senkinek, ugye? Legalább nem unatkoznak a szurkolók.
A vasárnapi csalódás után a legjobbkor jött ez a siker. Átgondoltam, hogy mi is történt, és ide már úgy jöttem, hogy nem volt rajtam nyomás, csak jól akartam magam érezni a verseny során. Nem számítottam rá, hogy győzhetek, úgyhogy most nem is lehetnék boldogabb" – mondta a célba érést követően Alaphilippe.
Bringára termett
A kis Julian, aki Franciaország mértani közepén, egy Saint-Amand-Montrond kisvárosban látta meg a napvilágot 1992-ben, a cyclocross szakágban kezdte szárnyait bontogatni, ami olyan jól sikerült, hogy 2010-ben megnyerte a junior világbajnokságot. A szakág kétségkívül jó belépő az országúti bringázáshoz: a jobbára ősszel és télen rendezett versenyek megedzik az embert, aki megtanulja elviselni a legzordabb időjárási körülményeket (eső, havas eső, hó, hideg), és a legkülönfélébb terepeken (aszfalt, macskakő, kavics, murva) is ura lesz a bicajnak, ha arra kerül a sor.