Vágólapra másolva!
Valter Attila első versenye remekül sikerült a világ legjobb csapatában, a holland Jumbo-Vismában. A magyar országúti kerékpáros ennek is köszönhetően már kapitányként állhat rajthoz szombaton Olaszországban, a legendás Strade Bianchén. A 24 éves versenyzőt ugyanaz az edző készíti fel, mint Primoz Roglicot vagy éppen Wout van Aertot. Valter Attila elmeséli, hogy sikerült az első versenye Jonas Vingegaard mellett, mi emeli ki a Jumbót a többi csapat közül, hogy miért költözött külföldre és azt is, hogy melyik háromhetes versenyre van esélye idén. Interjú.

Remekül sikerült az első versenye a Jumbo-Visma színeiben. A Gran Camino összetettjében negyedik helyen végzett, a harmadik szakaszon dobogós helyezést ért el, és győzelemhez segítette a Tour de France tavalyi bajnokát, a dán Jonas Vingegaard-t. Ilyen kezdésről álmodott új csapatában?
Nagyon jól alakult minden, még talán annál is jobban, ahogy terveztük. Elképesztően jó volt egy ennyire jó csapattal együtt dolgozni. Ott volt a csapatunkban a Tour de France győztese, Jonas Vingegaard, valamint Rohan Dennis, aki többszörös időfutam világbajnok. Jonas nem sokkal idősebb, mint én de Rohant pár éve még csak a tévén keresztül csodáltam, most meg egy szobában voltam vele. Elképesztően jó szobatárs volt, ahogy egyébként Jonas is az edzőtáborokban. Nagyon sikeres volt a verseny, ezt az eredmények is igazolják, de nagyon jó érzésekkel jöttem el Spanyolországból.

Annyira jól indult az év, hogy nagyon várom a többi versenyt, alig várom, hogy ott legyek újra a srácokkal, el sem tudtam volna képzelni ennél szebb kezdést.

Sokszor kívülállóként még mindig nehéz megérteni, hogy ez egy csapatsport, ahol nem minden egyénileg dől el. Mennyire van előre modellezve egy ilyen verseny, ahol fel kellett vezetnie a későbbi bajnok csapattársát?
Igyekszem ezt én is sokszor nyomatékosítani. Mi úgy mondjuk, hogy ez egy egyéni csapatsport, a Jumbónál pedig ez egy ténylegesen csapatsport. Azt érzem, ettől ennyire jó a csapat, ettől ez a világ legjobb csapata, mert úgy viselkedünk mint egy csapat, ahol az egyik nincs a másik nélkül. Nyilvánvalóan kellenek az ilyen fantasztikus emberek is, mint akik a csapatban vannak, mint Jonas, aki nagyon magabiztos és kiemelkedő teljesítménnyel minden versenyen esélyes. Őt könnyebb is segíteni, mert könnyebben elhisszük, hogy van miért dolgozni, hogy össze fog jönni a győzelem. Nagyon ki volt számolva minden ezen a versenyen. Pontosan tudtuk, hogy mikor mi lesz a feladatunk, kinek hol kell előre mennie. A harmadik szakaszon meg lett mondva, hogy hol kel előre mennem, hogy a kis falucska után kell meghúzni. Verseny közben ez még alakulhat, kommunikálunk a srácokkal, hogy minden a legnagyobb rendben legyen. Jonas megmondta a verseny előtt, hogy valószínűleg ez lesz a forgatókönyv és úgy is csináltuk, ahogy megbeszéltük. Ebben érzem a különbséget az elmúlt évekhez képest: nagy a hangsúly a tervezésen, verseny közben is nagyon dominánsak akarunk lenni, örülök, hogy ez az év elején már ilyen jól sikerült.

Valter Attila és a Tour tavalyi bajnoka a Gran Caminón Forrás: twitter.com/JumboVismaRoad

Mit szóltak a többiek a verseny után? Kapott dicséretet? Volt értékelés a többiek részéről vagy hogy kell ezt elképzelni?
Ennek is nagyon örültem, mert

a vártnál is nagyobb dicséretet kaptam.

Azt érzem, hogy sikerült mindent jól csinálnom, mindent megoldottam, amit kértek, ami pedig részükről volt hiányosság, az engem nem befolyásolt. Az utolsó szakaszon, az időfutamon például engem nem tudott sportigazgató követni, ugyanis Dennis, Vingegaard és én is nagyon közel indultunk egymáshoz. Azt mondták, hogy annyira jól mentem, hogy érdemelnék egy kísérőt, de nem tudták megoldani. Ezzel én is tejesen egyetértettem, ezt is értékelték, hogy nem problémázom rajta. Örülök, hogy ezt is meg tudtam mutatni a teljesítményem mellett. Rengeteg dicséretet kaptam, biztatóak a visszajelzések. Fontos volt, hogy jól szerepeljek, nekem ez a bemutatkozásom volt, nem csak az év elkezdése.

Azt mondták, hogy szerintük én is nyerhettem volna az összetettet,

azt érzik, hogy bennem van a képesség, a lehetőség, és az erő is meg lett volna, ha esetleg engem segít a csapat. Természetesen Jonast nem tudtam volna megverni, mert ő teljesen más kávéház, de a dobogó vagy az összetett második hely összejöhetett volna szerintük, aminek örülök, ha így érzik, mert ez azt jelenti, hogy bíznak a képességeimben, ezt pedig fogom tudni kamatoztatni.

Vingegaard-ral hetekig szobatársak voltak az edzőtáborban, az első közös versenyükön láthatóan remekül megértették egymást. Komolyabb versenyeken is lehet majd a segítője vagy milyen szerepe lesz csapaton belül, lehet ezt már tudni?
Ehhez még kell egy kis idő, és nem csak a csapatnak, de nekem is el kell döntenem, merre szeretnék menni. Amíg én is ilyen ambiciózusan fejlődök és komolyabb célokat tudok kijelölni magamnak, addig nem biztos, hogy az a jó, ha a segítő szerepkörbe helyezem magam. Ezzel a csapat is így van. Természetesen nagyon jó volt nekem is, hogy ilyen jól segítettem és más lenne, ha a Tour de France-on lehetnék segítő, ami hatalmas megtiszteltetés és lehetőség lenne, de ők is úgy érzik és én is, hogy

Nyilvánvalóan vannak azok a luxussegítők, akikre az egész mezőny felnéz és nekem semmi bajom nem lenne egy ilyen szereppel sem, de szeretném az elején meglátni, hogy egy egyhetes vagy háromhetes verseny szakaszain milyen esélyeim vannak a győzelemre, mert a csapatnak is az a jó, ha minél több nyerő embere van.

Egyelőre az a cél, hogy meglássuk, én magam mire vagyok képes, ha mehetek a saját eredményeimért.

Lesznek versenyek, mint a baszk kör április elején, ahol Jonast segítem majd, remélem az is jól alakul, mert természetesen hosszútávon egy ilyen csapatban ahol a világ legjobbjai vannak, inkább az a reális cél, hogy a Touron segítő vagy, mintsem első ember.

Valter Attila egyelőre az egyéni céljaiért küzdhet Forrás: instagram.com/valterattila/

Óriási nevek vannak a csapatban, talán az is kijelenthető, hogy a világ legerősebb sora most a Jumbóé. Volt már alkalma mindenkivel találkozni?
Persze, volt már több edzőtáborunk, már háromban voltam a csapattal. Decemberben még mindenki ott volt, januárban egy sorral már kevesebben voltunk, mert egy csapat Ausztráliában indult, de már mindenkivel találkoztam. Tenerifén ott volt Primoz Roglic, Christophe Laporte, Wout van Aert is. Velük még inkább meg tudtam ismerkedni, 20 napig voltunk együtt. Nem csak a versenyzőgárda a legerősebb, hanem a személyzet is a legprofibb és a legnagyobb. Van vagy kétszáz név, amit meg kellene tanulnom. Van, amikor meg kell nyitnom a saját weboldalunkat, mert ugyan megvan a srác arcról, de nem tudom a nevét.

Hogy fogadják az újoncokat egy ekkora csapatnál? Van valamilyen beavatási szertartás?
Az elmúlt években volt valami ilyesmi, kicsit bohóckodtak az újak, de most változtattak. Öten érkeztünk a csapathoz, két holland srác, a szlovén Jan Tratnik, egy fiatal és én. Idén a csapat fő versenyzői tartottak beszédeket nekünk és azt mondták, hogy csapatként szeretnének fejlődni, kiemelték, hogy fontos nekik ez a része az együttműködésnek, ebbe pedig beletartozik az is, hogy az újoncokat nem kell megalázni. Elég beavatás az is, ha ők mondanak valamit a csapatról és adnak egy mezt nekünk. Készültem kicsit, mert az FDJ-nél (Valter Attila előző csapata) volt beavatás, de nem mindenkinek esik jól mondjuk több száz ember előtt énekelni. A Jumbónál nagyon figyelnek arra, hogy mindeni otthon érezze magát. Nekem ez ugyanolyan emlékezetes marad, mintha valami furcsaságot kellett volna csinálni. Gyorsan befogadtak minket.

Nem elég, hogy a világ legjobb csapatánál versenyez, mindezt magyar bajnoki mezben is teheti, elég feltűnő jelenségként. Mekkora extra motivációt jelent ez?
Kifejezetten büszke vagyok erre, nagyon élvezem. A tavalyi mez is szuper volt, itt is az egész mez piros, fehér, zöld. Szerintem az egyik legszebb mez a mezőnyben. Sokan keverik az olasszal, de egyre többen tudják már, hogy ki vagyok név szerint, és azt is, hogy nem olasz. Picit furcsa hogy meg vagyok különböztetve, de nagy megtiszteltetés ez a kis plusz, amikor jól megyek, akkor pedig extrán jól mutat a magyar bajnoki trikó.

Így mutatta be az újoncait a Jumbo-Visma:

Milyen volt az elválása az FDJ csapatától, volt neheztelés bármelyik fél részéről?
Nem, teljesen jól sikerült elválnunk, egyetlen rossz szó nem volt egyik oldalról sem. Amikor érkeztem, sokkal nemzetközibb gárdát akartak összerakni, most, két év után nagyon sok francia került a csapatba, télen nyolc újoncot emeltek át a saját utánpótlásukból, így végül sokan elmentünk. Voltak eredményeim, ezért lehetőségeim is voltak a váltásra. Lehet, hogy tudtam volna maradni, de szerintem érezték, hogy más az irány és nekem is jobb ha másfele megyek. Jól éreztem magam, fejlődtem, megtanultam franciául, voltak eredményeim, rengeteg jó embert ismertem meg, de kellett egy más szemlélet. Itt kimértség és profizmus fogadott, itt tudok majd tovább fejlődni. A Jumbónál komolyabb a háttér, ezzel pedig nem a Groupamát akarom megbántani. Sokan gratuláltak onnan is az első verseny után. Sok üzenetet kaptam csapatvezetőktől is, örültek, hogy jól beilleszkedtem, ebből is látszik, hogy ők is szerettek, megkedveltek, semmi harag nem volt.

Mi a legnagyobb különbség a két csapat között?
A mentalitásban van óriási különbség. A Groupama is nagyon komoly szint, szerintem a legjobb francia csapat, ami nagy szó, hiszen ez a legnagyobb kerékpáros nemzet. Ami más, az a holland mentalitás, ami kiemelkedik az összes közül. A tudatosság, amivel dolgoznak, az a legmegdöbbentőbb. Figyelnek arra, hogy mindig mindenki azt érezze, hogy fontos, hogy a lehető legjobb helyen van, és ha így érzed, akkor tényleg az a legjobb hely. A többi csapatnál szerintem nem figyelnek ennyire a mentális egészségre, nekem ez fontos, hogy így van. Rájöttem pár éve, hogy nem mindig az eredményeket kell hajszolnom, hanem az élményeket, az elégedettséget, a boldogságot, amit a sport ad.

Elképesztő csapattársak között fejlődhet Forrás: instagram.com/valterattila/

Szakemberek is segítenek a csapatnál vagy valamilyen különleges technikát kell elsajátítani?
Nekem van magyar sportpszichológusom, a csapattal pedig abban maradtunk, hogy jobb, ha az anyanyelvemen csinálom ezt. A csapatban uralkodó hangulatot nehéz megfogalmazni. Annyira edukálják az összes tagját a csapatnak, hogy nem kell külön pszichológus, az a technika, hogy emberileg mindenkit fejlesztenek. A masszőr érzi, mikor akarsz beszélgetni mikor nem. Ha túl fáradt a versenyző, akkor hagyja pihenni, ha pörög és beszélni akar, akkor arra ad lehetőséget. Fordítva is így van, a versenyző is figyel a személyzetre, elismeri a munkáját, keresi a társaságát. A személyzet és a versenyzők és a versenyzők egymás között is nyíltak, elmondják ha valami zavaró van a másikban, amin lehetne változtatni. Az elején fura volt, kaptam visszajelzést én is. Volt pozitív és negatív is, de így lehet fejlődni. Ha bármi gond van, én is azonnal elmondhatom, nagyon nyíltak és őszinték, de nem álszentek. Ha valaki nem kedvel, megmondja, hogy jó srác vagy, de nem igazán kedvellek, de jól együtt tudunk dolgozni. El kell jutni egy szintre, hogy ez ne okozzon feszültséget a csapaton belül. Velem ilyen még nem volt, de van olyan a csapatban, hogy tudjuk, nem barátkoznak, de ez munka. Ha át tudod beszélni, akkor versenyen sokkal jobban tudtok együttműködni, mert őszinteség van. Nagyon tudatosan csinálják, kaptam könyvet is, amiben ezek a dolgok le vannak írva.

hanem hogy emberiek vagyunk. Mindenki egy szinten van, a versenyzők és a személyzet is, nem érzed, hogy rangban valaki alatt lennél.

Valter Attila Jonas Vingegaard mögött teker Forrás: twitter.com/JumboVismaRoad

A hétköznapokban mennyire szólnak bele az edzésekbe? Mindenki végzi a maga dolgát és közösen kielemzik az adatokat?
Már 2022-ben is komoly felügyelet mellett készültünk, így van az összes csapatnál. Itt egy kicsit több figyelmet érzek és több rugalmasságot. Ez talán amiatt van, hogy kevesebb versenyző jut egy edzőre, így több idő jut egy-egy versenyzőre.

Nekem ugyanaz az edzőm, aki Roglicnak vagy Van Aertnak, úgyhogy az önbizalommal így nincs gond, hogy elhiggyem, hogy tudja, mit csinál.


Hány versenyző jut egy edzőre?
Hat-hét ember. De nem kell versenyzőnként egy órát naponta rááldozni az egészre. Ez még az a határ, ami bőven belefér abba, hogy nagyon jó minőségű munkát lehessen végezni. Tavaly picit több versenyző jutott egy edzőre és több dolga is volt. Itt egy edző csak az edzésekkel foglalkozik, de eljön a helyszínekre is, hogy megismerhessen mindenkit. Végzem az edzésmunkát, az edző látja a fájlokat, látja, mi jó, mit lehetne jobban végezni. Ebben is sikerült szintet lépni, ilyen rövid idő alatt is közelebb érzem magam az új edzőhöz. Fontos, hogy érezze a sportoló a törődést. Nagyon érdeki az edzőt, hogy telt az utazás, mi van otthon, mi a helyzet a párommal, ezeket mind figyelembe veszi. Megnézi, milyen az időjárás, ha esik, akkor felhív, átbeszéljük, mit csináljak. A világ legjobbjai foglalkoznak velünk, ami óriási magabiztosságot ad a versenyzőknek. Picit más munkát végzek idén, de egy laikusnak nem tűnne fel a különbség, nüanszokról beszélünk.

Nem csak csapatot, de országot is váltott, ha jól tudom, ma már külföldön készül.
Igen, Andorrába költöztem. Nagyon sok bringás lakik itt, csapattársak is. Sok hegyet tudok itt mászni, úgy érzem,

Dobogókőt kicsit kinőttem. Ott is lehet sok szintkülönbséget megtenni, de más 15-20 percet fölfele menni, mint másfél órát egyhuzamban

vagy többet. Más az intenzitás, más meredekség, van opció. Dobogókőt két-három oldalról meg lehet mászni, de már megmásztam tízezerszer. Ezzel a csapatváltással egy közegváltás is kellett, ez is hozzátesz a teljesítményemhez, ha mást nem akkor azt, hogy fejben úgy érzem, hogy kicsit még profibb vagyok. Nagyon élvezem, nagyon szép hely, jó itt élni, de mégsem a hazám, így ez egy áldozat, hogy nem Budapesten élek. Ez az életem egyik periódusa, de később újra Magyarországon szeretnék élni, de fejben ez még kicsit segít, hogy a legjobb körülmények között tudok edzeni és készülni.

A Giro magyarországi rajtja után óriási figyelem irányult önre. Könnyebb a távolból kezelni ezt a fajta népszerűséget?
Hosszútávon talán igen, de nem volt gondom sosem azzal, ha edzésen megállítottak egy fotóra, ez megtisztelő és annyiszor nem fordul elő. Ha pedig olyan munkát végzek, akkor nem állok meg. Látszik, amikor haladok, és akkor szerintem mindenki megérti, hogy nem fotózkodni akarok. Ez egy áldozat részemről és a családom részéről, hogy kevesebbet látjuk egymást, és nem találkozom a barátaimmal. Edzés után is van élet, ez a része hiányzik, sajnálom, hogy kevesebbet látom őket. Andorrában nem sok mindent kell csinálnom, edzés után a pihenés marad. A költözés után sok dolog volt, de már csak a bringa van a középpontban. Ha a legjobb akarok lenni, akkor muszáj nekem is még jobban a kerékpározásra fókuszálni. Edzés után tudok aludni, ami nagy különbséget jelenthet, otthon erre nem volt időm.

A nagy áttörést 2021 jelentette, amikor a Girón felvehette a rózsaszín trikót is Forrás: AFP/Luca Bettini

Mindenképp Andorrába akart menni vagy a csapata tanácsolta?
Éreztem, hogy a közegváltás még dobhat egyet. Figyelembe vettem a lehetőségeket, és ez volt a legkézenfekvőbb, a csapat is ezt tanácsolta. Itt van a legtöbb versenyző, aki nem a hazájában készül. Andorra egy igazi bringás paradicsom, külön törvények vannak, nagyon figyelnek ránk. Még nem dudált le soha senki, nem jött közel autó, mindenhol bringasávok vannak. Egyszer voltam itt versenyezni egy mountain-bike-világbajnokságon talán 2015-ben, és már akkor azt éreztem, hogy ez maga a paradicsom egy bringásnak. Kézenfekvő lett volna Svájc vagy Olaszország, Franciaország is szóba került, de Andorra egy törpeállam, sok nemzet keveredik, sokkal otthonosabb hely, eddig nagyon élvezem. Január eleje óta vagyunk itt a párommal.

Mi a további programja a 2023-as évre és mit lehet tudni arról, hogy milyen szerepet kaphat csapaton belül?
Eléggé tisztán meg van határozva már nagyon korán, hogy kinek milyen szerepkör jut egy versenyen, ami nagyon jó. Lehetsz szabad - én legtöbbször ez leszek, ami nagy szó a Jumbónál -, lehetsz segítő és kapitány. Kapitány sokkal kevesebb ember és sokkal kevesebbszer lehet, mint segítő vagy szabad szerepkörű. Vingegaard és Roglic mindig kapitány, de a többiek legtöbbször segítők.

A szombati Strade Bianchén egyből kapitány lehetek, ami óriási szó. Eredetileg szabad lettem volna, de a múlt heti jó szereplés után a csapat megy értem.

Tiesj Benoot-val ketten leszünk kapitányok. Ez a következő lépcsőfok, hogy egyből a második versenyen ezt is megtapasztalhatom. Az egyhetes Tirreno-Adriaticón szabad leszek, de lehet, hogy segítenem is kell, majd a Milano-Sanremón Van Aert sikeréért fogok dolgozni. Az áprilisi baszk körön Jonas Vingegaard segítője leszek, ez fontos állomás a Tour előtt. Később először leszek majd ott az ardenneki klasszikusokon. Indulok az Amstel Gold Race-en, a La Fleche Wallonne-on és a Liége-Bastogne-Liége-en is. Májusban Magyarországon töltök egy kis időt, majd jön a norvég és svájci kör.

Valter Attila a Giro budapesti rajtját megelőzően 2022-ben Fotó: Csudai Sándor - Origo

A Giro és a Tour biztosan kimarad, de beleférhet egy háromhetes verseny a Vuelta formájában?
Nagyon-nagyon bízom benne. Azért nem is mondom és a csapat sem mondja, mert nagyon messze van. Már most látszik, hogy sokszor változik a program, Vingegaard helye tűnik egyedül biztosnak, de ő is úgy van vele, hogy ha nagyon elfárad a Touron vagy bármi történik, akkor ő sem megy.

és három Giro után mondhatjuk, hogy megszoktam, hogy háromhetesen indulok.

Eisenkrammer Károly, a Tour de Hongrie főszervezője elmondta, hogy segített a magyar körverseny útvonalának megálmodásában is.
Az alapelképzelés az volt, hogy indulok, úgy lett volna az igazi, de erre az idei Tour de Hongrie-n sajnos nem sok esély volt. Kikérték a véleményem, én pedig szívesen segítettem. Fiatalon edzőtáboroztam Pécsett, ebből az emlékből javasoltam útvonalat, illetve Dobogókő esetében segítettem még. Ott minden kis utcát ismerek, ott kérték ki igazán a segítségemet, a sík szakaszokon nem volt beleszólásom. Örülök, ha úgy érzik, hogy segítettem.

Mindent egy helyen az Eb-ről