Milák Kristóf: A hős, akit csak tisztelni lehet, bántani nem

Vágólapra másolva!

Eddig csak Egerszegi Krisztina és Darnyi Tamás tudott a magyar úszók közül két különböző olimpián aranyérmet nyerni. Most hozzájuk csatlakozott Milák Kristóf is, aki - bár nem beszél - az eredményeivel és az úszásával mindenre választ adott.

Milák Kristóf 2024. augusztus 3-án a világ legnagyobb úszói közé emelkedett. Egy olyan társaságba, amelynek eddig négy tagja volt. Az amerikaiak zsenije, Mark Spitz, a németek csodaúszója, Michael Gross, az orosz Gyenyisz Pankratov és minden idők legnagyobb úszója, az amerikai Michael Phelps.

2024. augusztus 3-ig ez a négy ember tudott olimpián mindkét férfi pillangószámban győzni.

Hozzájuk csatlakozott most Milák Kristóf, aki innentől kezdve tényleg nyugodtan sorolható minden idők legnagyobb úszói közé.

Milák óriásit hajrázott és 49.90 másodperccel csapott elsőként a célba
Fotó: Csudai Sándor - Origo

Akik látták a párizsi olimpia 100 méteres pillangóúszásának versenyét, csaknem szívrohamot kaptak. A magyar úszó igencsak kicentizte ezt a győzelmet, végül mindössze 9 századmásodperc döntött a javára a második helyezettel szemben. Ugyanakkor egészen biztosak lehetünk abban, hogy

ez az úszás is tudatosan volt felépítve,

azaz minden úgy történt, ahogy Milák eltervezte azt. Magában, előre, senkivel semmit meg nem osztva. Talán csak a 200 pillangón elért ezüstérme nem volt betervezve, mert látva az eltökéltségét és tudatosságát, ő ott is aranyra vágyott.

Bár Milák a 100 méteres pillangóúszás után sem szólt egy szót sem, a párizsi 6 úszása sok mindenre választ adott. Az első és legfontosabb, hogy edzés nélkül nem lehet ilyen időket úszni és nem lehet olimpiai bajnokságot nyerni. A 2023 áprilisa óta íródó és húzódó Milák-történet legfontosabb kérdésére tehát megvan a felelet, s innentől kezdve mást nem nagyon érdemes firtatni. Mert fel lehetne tenni a végtelenül közhelyes és ostoba "milyen érzés volt" kezdetű kérdést, lehetne elemeztetni Milákkal az ellenfeleket, megkérdezhetnénk, hogy mit csinál majd, ha hazamegy, de ezek is csak legfeljebb a felszín kapargatására lennének jók, másra nem.

Mivel a WADA minden olimpián induló sportolóról pontosan tudja, hogy merre járt, mit csinált (nemhogy napra, de egy napon belül órákra lebontva), abban is biztosak lehetünk, hogy van egy-két ember, aki pontosan tudja, mit csinált az elmúlt hónapokban Milák Kristóf.

Milák Kristóf aranyérmes 100 pillangón
Fotó: Csudai Sándor - Origo

Valószínűleg úszott. Valószínűleg egy általa tökéletesen megálmodott mesterterv alapján. Hogy aztán erről nem tudott semmit a szövetség kapitány, Sós Csaba? Hogy teljesen tanácstalan volt szövetség elnöke? Hogy Milák edzője még az olimpia előtt néhány nappal is azt mondta, hogy tanítványa nincs jó formában? Meglehet, hogy így történt, az is lehet, hogy nem. Most már mindez zárójelbe kerül, lényegtelen, mert a lényeg az, hogy Milák Kristóf kétszeres olimpiai bajnok.

Az ő világa nem a mi világunk. Az úszókról sokszor elmondták már, hogy faltól-falig emberek. Alekszandr Beljajev írt egyszer egy regényt, a Kétéltű ember - ez volt a címe. Azt hiszem, a világ összes úszóversenyzőjére illik ez a jelző. Mindazokra, akik a világ egyik legmagányosabb - ha nem a legmagányosabb sportját űzik.

A titok - már ha van egyáltalán ilyen - itt lehet.

Az úszóvilág, a víz alatti csend, a magányosság jól illik Milák Kristóf világába.

S ha ő így érzi jól magát, akkor nekünk sincs sem okunk, sem jogunk bántani vagy számonkérni őt. A magyar úszósport történetének nem az egyetlen csendes embere ő. Nem volt olyan rég, hogy ne emlékeznénk Darnyi Tamás fantasztikus úszásaira, na meg arra, hogy a vegyesúszás királya sem volt épp bőbeszédű ember. Csak akkor, amikor Darnyi a legnagyobb eredményeit érte el, teljesen mások voltak a médiaviszonyok. Nem volt közösségi média, nem voltak kommentek, nem ült össze negyedóránként az internet rögtönítélő bírósága. Nem akartunk mindent és mindig tudni, nem tártuk ki saját életünk ezernyi apró rezdülését a nagyvilágnak és nem akartuk azt tudni, hogy mit csinál a másik ember reggeltől estig.

A bajnok megköszöni a közönségnek
Fotó: Csudai Sándor - Origo

Milák Kristóf sem volt mindig szótlan. A 2021-es tokiói olimpia után még készülhetett róla egy csaknem kétórás film. Újranézve a mozit, ma már egészen másképp csengenek az akkor elhangzott mondatok.

Az egy teljesen másik világ. Minden egyes érzékelt pillanat a kukába megy, s csak azokat használod, amik akkor, az adott pillanatban kellenek. Én ehhez ugyanúgy megtanultam alkalmazkodni, s ez úgy látszik, bevált.

Párizsban minden egyes úszása után több tucat magyar és külföldi újságíró várta őt az interjúzónában vagy a nemzetközi sajtótájékoztatón. Milák Kristóf azonban nem ment el ezekre és - ne legyünk álszentek - faképnél hagyta az egymás sarkát taposó kollégákat. Milák szurkolóit azonban ez vajmi kevéssé érdekelte. A mindig és mindent századmásodpercek alatt kritizáló "nép" ez esetben elnéző, sőt, nem Milákot, hanem az újságírókat ostorozza, hagyjuk már békén a zsenit. Milák így tart tükröt elénk, amelybe képesek vagyunk pár másodpercre belenézni, hogy aztán a következő pillanatban egy másik magyar olimpikont ostorozzunk, amiért nem volt képes nyerni.

Amikor 2021-ben, a koronavírus-járvány idején Milák Kristóf hazaérkezett a tokiói olimpiáról, több tévéstáb várta Budapesten. Milák már kifelé tartott a reptérről, a kamera és a riporter ment utána, s akkor hangzott el egy mondata:

én akkor most hazamegyek és telefon kikapcs.

A telefon - ha képletesen is - de szinte azóta kikapcsolva van. Milák Kristóf dönthet úgy, hogy egyszer majd bekapcsolja és valakinek elmondja az érzéseit. Dönthet úgy, hogy sohasem teszi meg ezt. Ha ez utóbbi mellett teszi le a voksát, akkor sem kell mást tennünk, mint tisztelnünk őt, mint annak drukkolni, hogy ez a csoda minél tovább tartson, hogy legyen még olyan 49.90 másodpercünk, mint amilyen Párizsban volt. Tisztelhetjük őt mindig, minden pillanatban. Bántani sohasem bánthatjuk.