Galaktikus Real-arany

A spanyol bajnokságban végül az aranyérmet illetően nem született meglepetés, az elsőség azé a Real Madridé lett, amelyet előzetesen a legnagyobb esélyesnek tartottak, a két leggyengébbnek tartott együttes, a Rayo Vallecano és a Recreativo Huelva pedig kiesett, de ezen kívül majd minden viszonylatban váratlan események történtek a Primera Divisiónban.

Érdekes, hogy a dobogó harmadik fokán végzett Deportivo is rendkívül szűk játékoskerettel dolgozott, a galíciaiak is csak 23 focistát vetettek be, ám az első két helyezetthez képest adódott egy hatalmas különbség: míg a Realnál és a Sociedadnál adott volt egy stabil kezdő tizenegy, addig a Depor mestere, Javier Irureta a rotációs elmélet híveként igyekezett minél többször változtatni csapatán.

Ennek köszönhetően a jobbhátvéd Romerón, a középpályás Sergión és Mauro Silván, illetve a csatár Makaayon kívül egy olyan játékos sem volt, aki harmincnál több találkozón kezdő ember lett volna. Az eredmények mindenesetre a trénert igazolták, hiszen a csapat sorozatban negyedszer végzett a dobogón, amire egyetlen más klub sem volt képes Spanyolországban, ugyanakkor a szakvezető szisztémája jó pár focistával konfliktust okozott: Donato, Víctor és Diego Tristán is kritikával illette az edzőt, mondván, ők több játéklehetőséget érdemelnének.

Őket persze meg lehet érteni, de amíg jönnek az eredmények, addig nem érdemes a vezetőedzővel vitatkozni. Nem szabad még megfeledkeznünk Roy Makaay teljesítményéről, aki 29 találattal gólkirályi címet szerzett, márpedig utoljára ezt a trófeát 1997-ben szerezték meg ilyen sok góllal: akkor Ronaldo 34-ig jutott.