Ahogy csoportelsők leszünk vagy nem

Jó rég nem volt nagy tornán a magyarfoci, most lehet. Két Eb-selejtező van vissza: előbb Lettországban, majd idehaza a lengyelek ellen kéne nyerni. És akkor akár csoportelsőként is végezhetne a Gellei-csapat - elmondjuk, miképp. Meg azt is, hogy nem.

Mindenkinek két meccse van. Mindenkinek egy otthon, egy idegenben. Szép. És bár nagyjából minden lehet, több mint valószínű, hogy a svédek végeznek az élen. De hátha nem.

Hogy a mieink újra ott lehessenek valahol, már az Eb-n, az kéne, hogy a svédek ne nyerjenek meccset. Mert ha győznek Lengyelországban vagy hazai pályán verik a letteket, tuti elsők. Akkor is, ha a magyarok mindkét mérkőzésükön három pontot szereznek.

Szóval az kéne, hogy a "botrányhős" Ibrahimovic és társai maximum két pontot szorgoskodjanak (blamáljanak) össze, mi meg hatot. És akkor várhatjuk a sorsolást, kaphatjuk a portugálokat, a franciákat, az akárkiket. Ott lennénk az Eb-n, nahát.

No de a svédek minden bizonnyal nem teszik meg azt a szívességet, hogy csak két ponttal gazdagodjanak, r-go menjünk hát a második helyre.

Ha kettőt nyerünk, ezerszázalék a pótselejtező. Ha négy pontot kaszírozunk a két riválistól (Lengyel- és Lettország), szintúgy. Ha hármat (azaz az egyiktől kikapunk, a másikat megverjük), akkor legyőzőnk másik meccse dönt (hajrá, svédek).

Két pontocska, két döntetlen is elég lehet. De csak ha a svédek nem fekszenek le sem a letteknek, sem a lengyeleknek. Egy pont kevés. A nulla is. Már ha akarunk pótselejtezni.

És még: ha szerdán Rigában győz a magyar válogatott, a svéd tizenegy (plusz cserék) meg Chorzówban, nem kell egy hónapot várni, izgulni, mérget vehetünk a pótselejtezőre.

Viszont ha kikapunk, sem dőlt össze a világ, jönnek a lengyelek a mi utcánkba, s ott dől elfele.