1992-93: Kiprich parádézott, Kozma liverpooli lett

A magyar labdarúgásban nagyon sokáig nem lehetett külföldre igazolni legálisan, majd a későbbiekben csak egy bizonyos életkor és válogatottság-szám elérése után szerződhetett profiegyüttesbe az itthon játszó labdarúgó. A rendszerváltás után aztán megszűnt ez a tilalom, és megfelelő ajánlat esetén bárki idegenlégiósnak állhatott, aminek köszönhetően megkezdődött a magyar focisták külföldre áramlása. Az első fecskék már a nyolcvanas évek elején elindultak, de a folyamat csak a kilencvenes években indult be.

Kovács Kálmán rövid kispesti kitérő után visszatért Franciaországba, mégpedig a Valenciennes együtteséhez, amelynek színeiben nyolc alkalommal volt eredményes, azonban összes gólját az őszi szezonban érte el. Tavasszal már korántsem ment neki olyan jól a játék, pedig ekkor is rendszeresen lehetőséget kapott, az együttes pedig osztályozóra kényszerült, amelyet el is bukott a Cannes-nal szemben.

A Valenciennes neve azonban nem emiatt maradt fent a francia futball történetében, hanem azért, mert a klub volt az Olympique Marseille mellett a másik résztvevője a nevezetes bundabotránynak, amelynek végeredményeképp az OM-et a másodosztályba száműzték.

Mint kiderült, a két együttes május 20-i találkozója előtt a Marseille középpályása, Jean-Jacques Eydelie megkörnyékezte a Valenciennes több játékosát, hogy adják el a meccset, és a dolog napvilágra került. Kovács egyébként szerepelt az ominózus találkozón, csereként állt be a 24. percben, de nem nyújtott valami emlékezeteset, a France Footballtól ugyanis egyes osztályzatot kapott, ami a lehető legrosszabb kalkulus.

A spanyol pontvadászatban Szendrei József távozásával Limperger Zsolt maradt meg hírmondónak, aki továbbra is a Real Burgosban futballozott, meghatározó embere volt a csapatnak, összesen 31 mérkőzésen lépett pályára, és három gólt szerzett: betalált a Sporting Gijón, a Celta Vigo és a Valencia CF ellen is. A gárda azonban ennek ellenére az utolsó helyen végzett, és kiesett a legjobbak közül.

A legsikeresebb, külföldön szereplő magyar játékos ebben a szezonban is Kiprich József volt, aki pályafutása talán legjobb idényét produkálta a Feyenoordban. A támadó 18 gólt szerzett a bajnokságban, amivel házi gólkirály lett, és a pontvadászat góllövőlistáján az ötödik helyet csípte el, olyan focisták mögött, mint Dennis Bergkamp, Romário, Erik Meijer és Stefan Pettersson.

Kipu legemlékezetesebb gólja talán a fő rivális PSV Eindhoven otthonában elért találat volt, amely döntetlent jelentett csapata számára, de ő szerezte az első gólt az utolsó fordulóban az FC Groningen ellen is, ahol a gárdának győzelemre volt szüksége a bajnoki címhez - mert az aranyérmet a Feyenoord szerezte meg. A rotterdamiak a KEK-ben is jól szerepeltek, az első körben a Hapoel Petah-Tikvát, a másodikban pedig az FC Luzernt verték ki, majd a Szpartak Moszkva ellen estek ki, Kiprich pedig a hat kupatalálkozón négyszer volt eredményes.

A szintén Hollandiában légióskodó Szalma József már nem zárt ilyen jó szezont: noha a Fortuna Sittard színeiben rendszeresen pályára lépett, és védő létére két gólt is elért, ám a csapat végül osztályozóra kényszerült, amelyen nem sikerült megőriznie élvonalbeli tagságát.