1992-93: Kiprich parádézott, Kozma liverpooli lett

A magyar labdarúgásban nagyon sokáig nem lehetett külföldre igazolni legálisan, majd a későbbiekben csak egy bizonyos életkor és válogatottság-szám elérése után szerződhetett profiegyüttesbe az itthon játszó labdarúgó. A rendszerváltás után aztán megszűnt ez a tilalom, és megfelelő ajánlat esetén bárki idegenlégiósnak állhatott, aminek köszönhetően megkezdődött a magyar focisták külföldre áramlása. Az első fecskék már a nyolcvanas évek elején elindultak, de a folyamat csak a kilencvenes években indult be.

A belgiumi magyar kontingens ugyan csökkent, hiszen az 1992-93-as pontvadászatban már "csak" hét honfitársunk kergette az országban a labdát, de még így is ez volt a legnépesebb magyar kolónia külföldön.

A legjobb szezont közülük talán a KSV Waregem középpályása, Urbán Flórián zárta, aki nagy meglepetésre egészen a negyedik helyig jutott együttesével. Urbán hat góllal járult hozzá a szép sikerhez, és legfontosabb gólja kétséget kizáróan az FC Bruges elleni találat volt, amellyel a Waregem 1-1-es döntetlent ért el hazai pályán a bajnokcsapattal szemben, de kivette a részét a gólzáporos diadalokból, így az FC Boom elleni 8-0-s, az RFC Liége elleni 6-1-es és a Lommel SK elleni 5-0-s győzelemből is. Urbán csapattársa volt egyébként a gárdában az ausztrál Aurelio Vidmar.

Lőrincz Emil is hat gólt ért el az RWD Molenbeek színeiben, ő rúgta csapata első két találatát a szezon során, és jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy az együttes a középmezőnyben fejezze be az idényt.

Mészáros Ferencnek azonban nem sikerült az, ami az előző három idényben mindig: ezúttal nem tudta benntartani a legjobbak között az SC Lokerent. Pedig a magyar csatárra nem lehetett panasz, tíz gólt szerzett, amivel házi gólkirály lett (sorozatban harmadszor), de az együttes az utolsó előtti helyen fejezte be az idényt, és így búcsúzott az első osztálytól.

A bajnoki címvédő FC Bruges Disztl Lászlóval a soraiban csak a hatodik helyet szerezte meg, ami nagy csalódást jelentett a klubnál. A magyar védő lassan kiszorult a kezdő tizenegyből, a bajnokságban mindössze 18 alkalommal kezdett, a Bajnokok Ligájában viszont négy alkalommal is pályára lépett, többek között a későbbi győztes Olympique Marseille ellen is - bár ebben nem volt sok öröme, mert az OM előbb 3-0-ra, majd 1-0-ra verte a belgákat.

Eszenyi Dénes kalandos körülmények között jutott ki a KV Mechelenhez, hiszen a magyar Szuperkupa döntőjében még két gólt rúgott a Ferencvárosnak az Újpest színeiben, de ezzel a teljesítménnyel annyira elnyerte a belga egyesület tetszését, hogy pár nappal később már alá is írták vele a szerződést. Eszenyi a bronzérmes gárdában viszonylag keveset játszott, összesen 18 alkalommal lépett pályára, ráadásul kilencszer csereként, egyetlen gólja a Standard Liége ellen viszont győzelmet jelentett a gárdának. A támadónak egyébként nem akármilyen csapattársai voltak: a csatársorban Kennet Anderssonnal kellett megküzdenie a kezdő tizenegybe kerülésért, és együtt játszhatott Michael Preud'homme-mal, Klas Ingessonnal vagy Sven Vermanttal.

Mónos Tamás az RFC Liége-ben csak kiegészítő ember volt, Gulyás István viszont az RSC Charleroi-nak, Petry Zsolt pedig a KAA Gentnek volt az első számú kapusa.