Új befektetővel tör az élre a Hearts

Amikor tavaly decemberben a Ferencváros az UEFA-kupában idegenben verte 1-0-ra a skót Hearts együttesét, akkor valószínűleg kevesen gondolták volna, hogy bő fél évvel később a két egyesület közül nem a Fradi, hanem az edinburgh-i csapat vezeti majd a maga bajnokságát. Pedig ez a helyzet: a Hearts öt forduló után százszázalékos teljesítménnyel áll az élen Skóciában, és köszönhetően az új tulajdonosnak, Vladimir Romanovnak, komoly vetélytársa lehet a Rangersnek és a Celticnek.

A Heart od Midlothian egyesülete utoljára az ötvenes évek végén és a hatvanas évek elején számított valódi élcsapatnak Skóciában, utolsó sikere pedig az 1998-as kupagyőzelem volt. Az elmúlt években ugyan nem szerepelt rosszul a gárda a skót bajnokságban, kétszer egymás után is harmadik lett a két glasgow-i óriás mögött (ennek köszönhetően léphetett ki a nemzetközi kupában az előző szezonban), de a klub anyagilag már korántsem állt ilyen jól.

A Hearts képtelen volt fenntartani saját stadionját, a Tynecastle-t, és egyre nőttek az adósságai, így a vezetőség a szurkolótábor minden ellenkezése mellett úgy döntött, hogy eladja az arénát 30 millió fontért egy ingatlan-befektetéssekkel foglalkozó csoportnak, és ideiglenesen az edinburgh-i rögbistadionba, a Murrayfieldbe költözik.

A megmentő tavaly ősszel érkezett a litván üzletember, Vladimir Romanov személyében, aki 1,25 millió euróért megvette a klub ügyvezető igazgatójától, Chris Robinsontól a Hearts részvényeinek 19,6 százalékát, és ezzel az edinburgh-i egyesület fő tulajdonosa lett.

Romanov hazája legnagyobb bankjának, az Ukio Bankasnak az egyik fő részvényese, és az FBK Kaunas, illetve az MTZ RIPO-Minszk (ismerős név) után Skóciában is szeretett volna magának egy klubot: tárgyalt többek között a Dundee Uniteddel, a Dundee FC-vel és a Dunfermline Athletickel is, majd végül a Hearts-szal egyezett meg. Neki köszönhetően a klubnak nem kellett eladnia a Tynecastle-t, és a nyáron a csapat nagy bevásárlásba kezdett.

A legfontosabbnak az edző megtalálása számított, és a hírek szerint Romanov a kispadra mindenéppen egy nagy nevet szeretett volna szerződtetni. Kapcsolatba lépett Sir Bobby Robsonnal és Nevio Scalával is, de végül egy kevésbé drága megoldás mellett döntött: a csapat mestere a skót George Burley lett, aki legnagyobb sikereit az Ipswich Townnal érte el pár évvel ezelőtt (hatodik lett a csapattal a Premier League-ben), az előző szezonban pedig a Derby Countynál dolgozott. Persze a játékoskeretet is alaposan kicserélődött, és a klub elsősorban Kelet-Európából igyekezett erősíteni.

Az első új szerzemény a cseh Rudolf Skácel lett, akit az Olympique Marseille-től vettek kölcsön (a középpályás az előző idényt a görög Panathinaikosznál töltötte, szintén kölcsönben), majd sorra jöttek a többiek: a szintén cseh Román Bednár és Michal Pospisil, a litván Edgaras Jankauskas (aki az FC Portóval Bajnokok Ligáját is nyert), a görög Európa-bajnok Panajotisz Fisszasz (őt a Benficától vették meg), végül a francia középpályás Julien Brellier és a szenegáli védő, Ibrahim Tall.

Mindeközben megkezdődött a skót pontvadászat, és a Hearts remekül rajtolt: az első fordulóban idegenben verte 4-2-re a Kilmarnockot, majd a következő körben az edinburgh-i rangadón 4-0-ra győzött a Hibernian ellen. A csapat később sem botlott meg, eddig mind az öt találkozóját megnyerte, miközben a bajnoki címvédő Rangersnek máris két, a Celticnek pedig egy veresége van.

Az új igazolások is remekül bejöttek: Skácel eddig mindegyik találkozón betalált, és az elmúlt három találkozón öten is ott voltak a kezdők között - a csapat pedig rendre ugyanazzal a tizenegy játékossal fut ki a pályára. A Hearts ugyan még az Old Firm egyik tagjával sem játszott, vagyis korai lenne arról beszélni, hogy a Szívek esélyesek az aranyéremre, de az tény, hogy a csapat alaposan megszorongathatja a két glasgow-i csapatot.

Burley szerint ugyan a cél nem más, mint az európai porondra való kijutás, de a skót futballdrukkerek nem fővárosi része nagyon bízik benne, hogy ismét megtörténhet az, amire utoljára 21 éve volt példa: jelesül hogy nem az Old Firm valamelyik tagja nyerni az aranyérmet. 1985-ben az Aberdeen volt a bajnok, amelynek a kispadján egy bizonyos Alex Ferguson ült.