Frank Lampard (angol, Chelsea FC)
Aligha van még egy olyan labdarúgó a jelöltek között, aki annyi mérkőzésen szerepelt volna az év során mint a londoni középpályás, aki mind klubcsapatából, mind az angol válogatottból kihagyhatatlan volt - és ezt a kifejezés most szó szerint lehet érteni, hiszen csapatában minden egyes bajnokin és BL-mérkőzésen kezdő volt, a nemzeti tizenegyből pedig csak a háromoroszlánosok észak-amerikai túráján hiányzott.
A mennyiség Lampard esetében minőséggel is párosult, hiszen hétről hétre kiválóan futballozott: tavasszal a Premier League-ben nyolc, a BL-ben négy gólt ért el, ősszel pedig a pontvadászatban már tíz gólnál jár, amellyel vezeti az angol élvonal góllövőlistáját - mindezt olyan középpályásként, aki a védekezést sem hanyagolja el. A válogatottban a vb-selejtezők során három alkalommal volt eredményes a 2005-ös esztendőben, és nem túlzás kijelenteni, hogy nem volt olyan találkozó, ahol gyenge teljesítményt nyújtott volna.
Vezérletével a Chelsea megnyerte a bajnokságot, a BL-ben elődöntős volt, és most is az élen áll a Premiershipben, az angol válogatott pedig kijutott a világbajnokságra. Edzője, José Mourinho nemrégiben kimondta azt, ami valószínűleg meg is állja a helyét: jelesül hogy manapság Lampard számít a világ legjobb játékosának. Szinte biztosan ott lesz az első háromban az Aranylabda-szavazáson, és véleményünk szerint ő érdemelné meg legjobban a trófeát.
Roy Makaay (holland, Bayern München)
A németalföldi gólvágó elsősorban tavasszal remekelt, amikor a Bundesligában futószalagon ontotta a találatokat. Fél szezon alatt 15 gólt ért el a német pontvadászatban, és vezérletével a bajorok ismét megnyerték a bajnokságot, na meg a Német Kupát is. Különösen a bajnoki hajrában futballozott egészen elképesztően jól, az utolsó öt bajnokin tízszer volt eredményes, de a gólkirályi cím még így sem lett az övé.
A nemzetközi porondon azonban nem ment neki ilyen jól a játék, hiszen a BL-ben képtelen volt betalálni, de amikor az őszi idényt megint remek formában kezdte, Németországban már azt találgatták: talán ő lesz az, aki megdönti Gerd Müller felülmúlhatatlannak tartott rekordját a Bundesligában. Jött is egy kisebb hullámvölgy, amelynek során Makaay majd két hónapon keresztül eredménytelen maradt, de a minap a Werder Bremen elleni rangadón végre megszakadt ez a sorozat, és a holland ismét eredményes tudott lenni.
Teljesítményénél ugyanakkor érdemes figyelembe venni, hogy csak a Bundesligában képes ilyen mértékű gólgyártásra, hiszen a Bajnokok Ligájában az ősszel csak kétszer volt eredményes, a válogatottba pedig be sem fér. Marco van Basten az idén csak egyszer hívta meg, az év elején az angolok elleni barátságos találkozóra, azóta viszont nem húzhatta fel a címeres mezt. Ezzel együtt az Oranje mestere nagy hibát követne el, ha nem hívná meg őt a jövő évi válogatott keretbe.
Claude Makelele (francia, Chelsea FC)
A londoni klubból ő a másik olyan játékos, aki kihagyhatatlannak számít, és ha csak nem sérült, biztosan végigjátssza a 90 percet. José Mourinho taktikai elképzeléseiben a kőkemény középpályás kulcsfontosságú szerepet játszik, az ő védőmunkája teszi lehetővé Lampard számára, hogy amikor csak teheti, felzárkózzon a támadásokhoz.
Makelele ezt csak a lehető legritkább esetben teszi meg, többnyire közvetlenül a védelem előtt helyezkedik, mintegy pajzsot emelve a hátsó alakzat elé. Nagyon fontos szerepe van a londoniak remeklésében, és társainak elismerését jelzi, hogy tavasszal a Bolton Wanderers elleni mérkőzésen (amelyen a csapat bebiztosította az aranyérmet) átengedték neki a tizenegyes elvégzését az utolsó percben. Makelele ugyan kihagyta a büntetőt, de a kipattanót már nem rontotta el, így legalább akciógól kerülhetett a neve mellé - ez volt az egyetlen találat, amelyet az idén szerzett!
Az év elején a válogatottból még hiányzott, hiszen tavaly lemondta a nemzeti csapatban való szereplést, azonban Zinédine Zidane-nal és Lilian Thurammal együtt őt is rábírták a visszatérésre, így augusztusban ismét pályára lépett az Elefántcsontpart elleni barátságos találkozón, és azóta a francia gárdának is oszlopos tagja. Részben neki is köszönhető, hogy a korábban kissé botladozó gallok végül simán kiharcolták a világbajnokságra való kijutást.
Paolo Maldini (olasz, AC Milan)
A veterán védő az öregedést megcáfolva még mindig remek formában futballozik, és meghatározó tagja az AC Milan hátsó alakzatának - többnyire a védelem tengelyében futballozva, de előfordult, hogy visszatérhetett régi posztjára, a balhátvéd pozíciójába. Májusban úgy tűnt, hogy a 2004-2005-ös idény különösen sikeres lesz a számára, hiszen a tavaszi idényben csak egyszer volt eredményes, rögtön a Bajnokok Ligája első percében, és csapata jó úton haladt afelé, hogy begyűjtse a trófeát.
Ez végül nem jött össze, így Maldini az idén semmilyen címet nem tudott begyűjteni, de egyéni teljesítményére ezzel együtt sem lehet panasz. Az ősszel aztán megdöntötte az olasz rekordot, ami a legtöbb élvonalbeli mérkőzést illeti, ráadásul a minap bejelentette, hogy 2007-ig szeretné folytatni pályafutását, és ha ezt a másfél évet hasonló formában játssza végig, akkor könnyen lehet, hogy ismét maradásra bírják majd - igaz, azon döntését, amely szerint nem lép többé pályára a válogatottban, nem másította meg, vagyis általában kitart elhatározása mellett.
A legutóbbi hírek szerint azonban visszavonulása után sem marad majd Maldini nélkül a klub, hiszen nyolcesztendős fia, Christian az AC Milan utánpótlásánál tanulja a sportág alapjait. A Reggina elleni bajnokin karrierje során először duplázni tudott, és olyan véleményeket is lehetett hallani, hogy neki kellene odaítélni az Aranylabdát. Ez talán egy kicsit túlzás, de az nagyon valószínű, hogy Maldini ott lesz az első tízben.
Pavel Nedved (cseh, Juventus FC)
A 2003-as győztes furcsa esztendőt élt meg, hiszen bár klubjával az idén aranyérmet nyert a Serie A-ban, még legelvakultabb hívei is elismerték, hogy tavasszal messze volt csúcsformájától. Ugyan hétről hétre ott volt a csapatban, de nem volt olyan eredményes, mint az elmúlt években, és az esztendő első felében mindössze három gólra volt képes a bajnokságban, a Bajnokok Ligájában pedig találat nélkül maradt - ezt legjobban a Liverpool FC elleni negyeddöntőn érezte meg az együttes.
Az ősszel már jobban hasonlít korábbi önmagára, eddig egyetlen bajnokit sem hagyott ki, és a nemzetközi porondon is betalált - mint egy nyilatkozatában elárulta, számára ebben a szezonban a BL elhódítása a legfontosabb, hiszen szeretné feledtetni a 2003-as esztendő emlékét, amikor eltiltás miatt kénytelen volt kihagyni a Bajnokok Ligája fináléját.
Ez alapján könnyen lehet, hogy a következő év ismét róla szól, hiszen hosszas huzavona és győzködés után végül mégiscsak visszatért a cseh nemzeti tizenegybe, a norvégok elleni pótselejtezőn pályára lépett, és nem is futballozott rosszul - a világbajnoki szereplés lehetősége túl nagy csábítás volt a számára. Persze az idei teljesítménye sem volt olyan rossz, a listára való felkerülése akár indokoltnak is mondható, de valószínűleg szavazatot sem nagyon kap majd.
