Marc van Bommel (holland, PSV Eindhoven és FC Barcelona)
Egyike azon futballistáknak a listán, akik a nyáron klubot váltottak, azonban inkább tavaszi, mint őszi teljesítményük alapján jelölték őket az Aranylabdára. Van Bommel az év első felében a PSV Eindhoven színeiben fantasztikusan futballozott: a Bajnokok Ligájában ugyan nem volt eredményes, de az elődöntőig menetelt a gárdával, és kulcsfigurának számított az eindhovenieknél, a bajnokságban pedig futószalagon gyártotta a gólokat.
Középpályás létére az év első felében tíz alkalommal volt eredményes a pontvadászatban, és mindkét nagy rivális hálójába betalált: a Feyenoordot "csak" egy góllal "örvendeztette meg", az Ajax Amsterdamnak viszont mesterhármast vágott! Mivel szerződése lejárt a Philips-gyáriaknál, így nyilvánvaló volt, hogy külföldre igazol, és az is hamar kiderült, hogy hová: az aktuális spanyol bajnok és holland futballistákat különös előszeretettel alkalmazó FC Barcelona csapott le rá. A katalánokkal gyorsan begyűjtötte a spanyol szuperkupát, és szép lassan kezdte bejátszani magát a csapatba: első alkalommal, amikor kezdő ember volt, gólt szerzett, majd betalált a Bajnokok Ligájában is.
Ennek ellenére Marco van Basten sokáig mellőzte őt a válogatottnál, mondván, ha nem játszik rendszeresen klubjában, akkor a nemzeti tizenegyben sem szerepelhet. Tavasszal állandó tagja volt az Oranje keretének, ősszel viszont az utolsó, olaszok elleni barátságos meccsre hívták meg először - és az első edzésen megsérült, ami miatt két hónapra kidőlt a sorból...
Ruud van Nistelrooy (holland, Manchester United)
Az év nem kezdődött valami jól a csatár számára, hiszen sérülése miatt februárban lépett először pályára, és első bajnoki találatára egészen májusig kellett várnia. Ráadásul abban sem volt sok köszönet, hiszen a Chelsea FC ellen hiába volt eredményes, a manchesteriek 3-1-re kikaptak a rangadón... A következő fordulóban a Southampton FC ellen már győztes gólt ért el Van Nistelrooy, de ezzel a két találattal ki is merült a tavaszi góltermése, és trófea nélkül volt kénytelen zárni a 2004-2005-ös idényt.
Az ősszel már teljesen egészségesen áll csapata rendelkezésére, és ez meg is látszik bajnoki teljesítményén: az első 12 fordulóban a Premier League-ben tíz alkalommal volt eredményes, betalált a Bajnokok Ligája selejtezőjében a Debreceni VSC ellen, majd a BL csoportkörében is megkezdte a gólgyártást. A válogatottnál is sok sikerélményben volt része, és az Oranje színeiben már tavasszal sem lehetett rá panasz: az örmények ellen mindkét vb-selejtezőn betalált (idegenben három pontot ért a gólja), Finnország ellen is megmutatta gólérzékenységét, az andorraiak ellen pedig kettőt vállalt.
Nem csoda, hogy Marco van Basten őt tartja első számú középcsatárának, pedig olyan támadók állnak a rendelkezésére, mint Roy Makaay vagy Vennegoor of Hesselink (PSV Eindhoven). A manchesteri támadó az ősszel nyújtott teljesítménye alapján jogosan szerepel a listán, de valószínűleg egy-két ponttal be kell majd érnie.
Patrick Vieira (francia, Arsenal FC és Juventus FC)
A nyár egyik legfontosabb transzferének főszereplője a 2005-ös esztendőben is ugyanolyan magas szinten futballozott, ahogyan már évek óta teszi. Tavasszal még az Arsenal FC labdarúgója volt, és az Ágyúsoknál alig hagyott ki mérkőzést, arról nem is beszélve, hogy tőle szokatlan módon a gólszerzéssel sem állt hadilábon, három találatot ért el (a negyediket még december 29-én szerezte).
A bajnokságban ezüstérem volt a londoniak jutalma, az FA-kupát pedig sikerült elhódítaniuk, vagyis Vieira nem maradt trófea nélkül -ennek ellenére a nyáron elhagyta a klubot. Korábban a Real Madrid csábításának nemet tudott mondani, de most a Juventus FC vezetősége valahogyan meggyőzte őt, hogy érdemes váltania. Vieira gond nélkül beilleszkedett a torinói együttesbe, és a brazil Émersonnal korunk egyik legmasszívabb középső tengelyét alkotják. Ráadásul góllövő cipőjét sem hagyta Londonban, már most három gólnál jár a Serie A-ban, amelyek közül kettő három pontot ért a Zebrák számára.
Természetesen a francia válogatottban meghatározó embernek számít, ugyanazt a szerepet betöltve, mind klubjaiban - a jelek szerint azonban már csak a tétmeccsekre szívja fel magát, az idei öt barátságos találkozóból négyet kihagyott. Tavaly már sokan leírták őt, de a Juvénél megmutatta, hogy még mindig a világ legjobb védekező középpályásai közé tartozik.
Xavi (spanyol, FC Barcelona)
A katalánok játékmestere sokak szerint az idén nőtt fel az igazi világklasszisok közé, és kétségtelen, hogy talán még sohasem futballozott ilyen kiegyensúlyozottan magas színvonalon, mint 2005-ben. Tavasszal mindössze egy bajnokiról hiányzott, és alapembere volt a bajnoki címet nyert Barcának, a középpályán fantasztikus tandemet alkotva a portugál Decóval: mindketten kivették a részüket a támadásokból és a védekezésből is.
Xavi maga ugyan egyszer sem volt eredményes, de számtalan gólpasszt adott, és ő diktálta az ütemet a csapat számára. Ősszel is hasonló a helyzet, továbbra is kihagyhatatlan a katalán együttesből, pedig Frank Rijkaard mester egyre inkább hajlik a rotációs szisztéma felé. Xavi azonban kivételt jelent ez alól, és immár nemcsak klubjában, hanem a válogatottban is alapembernek számít: a hispánok idei mérkőzései közül csak a San Marino elleni vb-selejtezőt hagyta ki.
Fontosságát a szlovákok elleni hazai pótselejtező is jelezte, ahol egészen fantasztikusan játszott, és sorra teremtette a helyzeteket csapattársai számára.
Zinédine Zidane (francia, Real Madrid)
A kopaszodó középpályás kétségtelenül az elmúlt évtized legkiemelkedőbb futballistája - azonban 2005-ös teljesítménye alapján az Aranylabdára való jelölése túlzásnak tűnik. Pedig az esztendő nem kezdődött rosszul a számára, rögtön az év első bajnokiján betalált, de tavasszal már korántsem tudta tartósan azt a magas színvonalú játékot nyújtani, amit megszokhattunk tőle.
Egy-egy meccsen még mindig zseniálisan futballozott (elég, ha csak az FC Barcelona elleni rangadóra gondolunk, amelyet a Real 4-2-re nyert meg, és Zizou is betalált), de egyre gyakoribb volt, hogy inkább csak kerékkötője volt együttesének. A tavaszi idény során négyszer volt eredményes a bajnokságban, a BL-ben viszont nem tudta kisegíteni a királyi gárdát a Juventus FC elleni negyeddöntőn. Az ősszel az első fordulóban még pályára lépett a Cádiz ellen, de ezt követően sérülés miatt két hónapot kénytelen volt kihagyni, és lassan egyre nyilvánvalóbb, hogy a csapat érdeke többször kívánja meg a mellőzését, mint a szerepeltetését.
Ennek ellenére a francia válogatottnál valóságos Messiásként várták, és miután Raymond Domenech rábeszélte a visszatérésre, az Elefántcsontpart elleni barátságos találkozón egy évnyi kihagyás után ismét magára húzta a címeres mezt - és rögtön gólt is szerzett. Jelenléte elsősorban mentálisan erősítette meg a gall együttest, de Zidane a ciprusiak elleni vb-selejtezőn azért maga is betalált. Könnyen lehet, hogy a jövő évi vébé a hattyúdala lesz.
Első olimpiai bajnokunk az úszó Hajós Alfréd labdarúgásban országos bajnoki címet szerzett, és játszott a válogatottban is. Később szövetségi kapitányként is irányította legjobb labdarúgóinkat, míg a civilben építészmérnök polihisztor tervezte – egyebek mellett – a debreceni Aranybika szállodát.
Magyarok 
