Arjen Robben (holland, Chelsea FC)
A fiatal szélső remek formában kezdte az esztendőt, hiszen az év első hónapjaiban kiválóan futballozott klubjában, két egymást követő bajnokin is betalált, és csapata az ő fantasztikus teljesítményének is köszönhetően szerzett behozhatatlan előnyt a Premier League-ben. Korábbi sérülése azonban megint kiújult, így aztán a szezon hátralévő részében csak elvétve lépett pályára, a Bajnokok Ligájában csupán a Liverpool FC elleni elődöntő visszavágóján szerepelt, de csereként beállva nem tudott segíteni együttesén, amely így nem jutott be a fináléba.
A nyáron aztán felépült, és az ősszel megint jól futballozott, a jelek szerint azonban rendkívül sérülékeny, mert az utóbbi időben megint nem állhat José Mourinho rendelkezésére. A rengeteg kihagyás a válogatottbeli szereplésére is hatással volt: amikor egészséges, akkor Marco van Basten számít rá, és Robben teljesítményére nem is lehett panasz; betalált a románok elleni selejtezőn, az augusztusi, németek elleni barátságos találkozó pedig az ő gálaelőadását hozta, hiszen két gólt is szerzett, és a germánok védelme képtelen volt feltartóztatni.
Az utóbbi időben azonban sérülése miatt hiányzott az Oranjéból. Összességében véve jogosnak mondható az ötvenes listára való felkerülése, hiszen amikor pályára lépett, nem lehetett rá panasz, ugyanakkor az esztendő majd felét kénytelen volt kihagyni visszatérő sérülései miatt, így aztán nem valószínű, hogy sok szavazatot kapna.
Roberto Carlos (brazil, Real Madrid)
A pár éve még kétségtelenül a világ legjobb balhátvédjének tartott dél-amerikai az utóbbi időben mintha inkább csak a hírnevéből élne, így jelölése is kissé erőltetettnek tűnik. Mindennél jobban bizonyítja ezt az a tény, hogy míg korábban éveken keresztül kihagyhatatlan volt a vezető európai magazinok szervezetének (ESM) hónapról hónapra összeállított álomcsapatában, addig az idén még csak szavazatot sem kapott!
Pedig ha úgy vesszük, a tavasszal meglehetősen eredményesen futballozott, elvégre a Primera Divisiónban háromszor is eredményes volt: bevette a Real Betis, a Málaga CF és a Real Zaragoza hálóját is, és az ősszel is ugyanennyi gólnál jár. Továbbra is kihagyhatatlan mind klubjából, mind a válogatottból, a selecaóban a világbajnoki selejtezők során kétszer vette be az ellenfelek hálóját, az ősi rivális Argentína ellen is ő volt eredményes.
Sokat mond ugyanakkor az a momentum is, hogy egyre erősebbek azok a pletykák, amelyek szerint a nyáron elfogadja a katariak mesés ajánlatát, elmegy "levezetni" a Közel-Keletre, és erre utal az is, hogy a Real Madrid állítólag már meg is találta az utódját Ashley Cole személyében. Mindez persze nem azt jelenti, hogy Roberto Carlos ne lenne klasszis futballista, és a maga posztján még mindig a világ legjobbjai közé tartozik, de hogy az idén ott lett volna az ötven legjobb, Európában szereplő játékos között, az kissé túlzás.
Robinho (brazil, Real Madrid)
Ha Roberto Carlosnál azt írtuk, hogy szereplése a jelöltek között kissé erőltetett, akkor Robinho esetében a jelzőt kicserélhetjük a "nagyon" kifejezésre. A fiatal brazil csatárt (akinek képességeit senki sem vitatja) a France Footballnál kevesebb mint tucatnyi mérkőzés alapján tartották érdemesnek arra, hogy bekerüljön az ötven legjobb európai futballista közé, hiszen csak a nyáron szerződött az öreg kontinensre, az év első felét hazájában, a Santos FC-ben töltötte.
Amióta az Aranylabda kapcsán ötvenes listáról beszélhetünk, azóta ilyen esetre csak egyszer volt példa: 1998-ban Denílson került ugyanígy fel a jelöltek közé. Csak reménykedhetünk abban, hogy Robinho tehetsége nem fog úgy elkallódni, mint a Real Betis cselgépéé... Rátérve Robinho tényleges teljesítményére, Európa futballszerető közönsége először a Konföderációs-kupán szembesülhetett a brazil támadó képességeivel, a tornán a csatár a brazilok mindegyik mérkőzésén szerepelt, és két gólt is szerzett, vagyis nem futballozott rosszul.
Ezt követte a nyári transzfer, ami a focista édesanyjának elrablása miatt kissé elhúzódott, és Robinho csak augusztus végén került a Real Madridhoz. Bemutatkozó meccsén a Cádiz ellen csereként beállva mindenkit elkápráztatott cseleivel, és nagy szerepe volt abban, hogy a királyi gárda begyűjtötte a három pontot, azóta pedig két gólt ért el a Primera Divisiónban, de egyelőre nem számít alapembernek a madridiaknál - az Aranylabda jelöltjei közé kerüléshez azonban a körülötte lévő hatalmas felhajtás is elég volt.
Ronaldinho (brazil, FC Barcelona)
Újabb dél-amerikai klasszis, aki viszont nemcsak hogy teljesen jogosan van ott a listán, de az Aranylabda egyik legfőbb várományosának számít, köszönhetően annak, hogy az egész esztendő során kiemelkedő teljesítményt nyújtott, ami rendkívül látványos játékkal párosult - márpedig ez nyerő kombináció szokott lenni.
A katalán sztárklub futballistájának első idei találatára nem kellett sokat várni, már január 22-én eredményes volt a Racing Santander ellen, és a tavaszi szezon hátralévő részében további öt alkalommal talált be a bajnokságban, nem is beszélve számtalan gólpasszáról - kulcsszerepet vállalt abban, hogy a katalánok hosszú szünet után ismét aranyérmet nyertek Spanyolországban. A Bajnokok Ligájában is villogott, a Chelsea FC elleni negyeddöntő visszavágóján kétszer is betalált (második gólját a sorozat legszebb találatának választották), és nem rajta múlott, hogy csapata kiesett. A nyáron sem pihent sokat, hiszen ott volt a Konföderációs-kupán, ahol a selecao meghatározó játékosa volt: betalált az elődöntőben és a fináléban is, összesen három góllal zárta a tornát.
A világbajnoki selejtezőkön is ő volt a selecao egyik legnagyobb ásza, az idén két gólt szerzett a kvalifikációs sorozatban, hogy az ősszel ott folytassa a bajnokságban, ahol tavasszal abbahagyta: máris nyolc gólnál jár, emellett a BL-ben is négyszer volt eredményes, az Udinese ellen például mesterhármast vágott. Az idén mutatott teljesítményével csak Lampardé vetélkedhet, de valószínűbb, hogy a voksolók a brazilt hozzák ki győztesnek.
Ronaldo (brazil, Real Madrid)
Talán ő az egyetlen futballista a Real Madrid "galaktikusa" közül, aki megérdemelten van ott az ötvenes listán, mert bár semmilyen trófeát nem nyert az idén (a királyi gárda diadal nélkül maradt, és Ronaldo a Konföderációs-kupáról is hiányzott), klubjában kiválóan futballozott az egész esztendő során. Rögtön az év első bajnokiján duplázott a városi rivális Atlético Madrid ellen, majd a folytatásban is futószalagon gyártotta a gólokat: a Primera Divisiónban tavasszal összesen 13 találatig jutott, pedig februárban akadt egy majd egy hónapig tartó góltalan időszaka is!
Nagyban hozzájárult tehát, hogy a madridi együttes végül ezüstérmes lett a bajnokságban, a Bajnokok Ligájában azonban nem tudott jelentősen hozzájárulni a csapat szerepléséhez, sőt, a Juventus FC elleni negyeddöntő visszavágóján piros lapot kapott. Ennek köszönhetően az ősszel még nem is játszott a legrangosabb európai kupasorozatban - eltiltása letelte után ugyanis megsérült. Mindez érzékenyen érinthette a Realt, hiszen Ronaldo a jelenlegi szezonban is rendkívül eredményesen játszott, mielőtt kidőlt volna a sorból, hét forduló alatt hét gólt ért el.
Miközben a klubjában ontotta a gólokat, a válogatottban már nem ment neki ilyen jól a játék, valahogy képtelen volt betalálni, majd a nyári Konföderációs-kupát a saját kérésére ki is hagyta. Ennek köszönhetően akadt is egy kis feszültség közte és a szövetségi kapitány, Carlos Alberto Parreira között, de a felek végül megbékéltek, és az utolsó vb-selejtezőn Venezuela ellen Ronaldo megtörte a majd a több mint egy éve tartó gólcsöndjét a nemzeti csapatban.
