Ismét csúcsformában a bolond argentin

Ha egy, a nemzetközi labdarúgásban kicsit járatosabb futballszurkoló meghallja Martín Palermo nevét, akkor alighanem az egy mérkőzésen kihagyott három tizenegyes jut eszébe, vagy az, hogy a csatár anno egy gólörömnek köszönhetően szenvedett súlyos sérülést. Az El Loco, azaz Bolond becenévre hallgató futballista pályafutása tehát bővelkedik extrém esetekben, és ez a mai napig tart - elvégre kevés játékos mondhatja el magáról, hogy három egymást követő bajnokin nyolc gólt szerez, ebből egyet a saját térfeléről, hármat pedig egykori klubja ellen.

A tavaly novemberben 33. életévét betöltött Palermo személye egyike az argentin labdarúgás nagy rejtélyeinek: miként lehetséges az, hogy a csatár, aki hazai porondon elképesztő mértékben ontotta, sőt, mind a mai napig ontja a gólokat, és hatékonyságban lassan utoléri Diego Maradonát, miközben a Boca Juniors történetének legeredményesebb futballistájává válhat, Európában nem tudott igazán nagy sztárrá válni?

Palermo a kilencvenes évek végén a Boca Juniors színeiben robbant be a nemzetközi futballba, és az 1998-99-es idényben 39 bajnokin 35 gólt szerzett hazája pontvadászatában, aminek köszönhetően csapata az aperturát és a clausurát is megnyerte.

Több európai sztárklub is bejelentkezett érte, és a friss olasz bajnok Lazio már meg is egyezett a Boca vezetőségével, azonban 1999. november 13-án a támadó térdszalag-szakadást szenvedett, így a transzfer kútba esett, Palermónak pedig fél évet ki kellett hagynia.

Felépülését követően az első meccsét 2000. május 24-én játszotta, a Libertadores-kupában az ősi rivális River Plate ellen csereként lépett pályára, és a Boca az ő találatával jutott tovább. Hamar visszanyerte tehát csúcsformáját, és vezérletével a klub előbb a Libertadores-kupát nyerte meg, majd a Világkupa döntőjében a Real Madridot is legyőzte - mindkét gólt Palermo szerezte.

Így aztán ismét a játékospiac egyik legkeresettebb futballistája lett, mindenkit váratlanul ért tehát, amikor 2001 januárjában a spanyol bajnokság középmezőnyében szereplő Villarrealt választotta. A hispánok 17 millió eurót fizettek érte, a klub szurkolói hősnek kijáró fogadtatásban részesítették, mintegy négyszázan fogadták őt a repüléteren, majd másnap több mint tízezren jelentek meg a Madrigál-stadionban, ahol Palermót (és a vele együtt oda szerződő Guillermo Barros Schelottót) hivatalosan is bemutatták. Több fanatikus még a hajának egy tincsét is beszőkítette, ahogyan azt Palermo is tette korábban...

Fél év alatt hat gólt szerzett, és első teljes idényében nem ment neki rosszul a játék. Ugyan mindössze négy gólt ért el az első 14 mérkőzésen, ebből három nagyon sokat ért: a Real Sociedad és az RCD Mallorca ellen győztes találatot szerzett, a Real Madrid ellen pedig ő egyenlítette ki az állást, és az első fordulót kivéve ő volt az egyetlen focista, aki a bajnokság elején egyetlen percet sem hagyott ki, minden találkozót végigjátszott.

2001 novemberében azonban megint súlyosan megsérült, nem is akármilyen körülmények között. A Levante UD elleni kupameccsen megszerezte a vezetést, majd a kapu mögé szaladt, hogy az ott lévő szurkolókkal együtt ünnepeljen. A drukkerek vették a lapot, és leözönlöttek, hogy köszöntsék a gólszerzőt, a lelátót határoló reklámtábla azonban nem bírta a nagy nyomást, és leomlott - éppen Palermo (és csapattársa) lábaira. Az argentint hordágyon kellett levinni a pályáról, és sejteni lehetett, hogy nagy baj van, hiszen bal lábát letakarták - mint kiderült, kettős sípcsonttörést szenvedett.

A Villarrealban is letette a névjegyét, de sípcsonttörése után gödörbe került

Palermo az utolsó pár fordulóra aztán visszatért a pályára, és a következő idényt is itt töltötte, összesen hét gólt szerezve, majd 2003 nyarán némi meglepetésre a Real Betis vette meg. A sevillaiaknál azonban már nem ment neki a játék: az első hat fordulóból ötször ott volt a kezdőtizenegyben, de csupán egyetlen találatot ért el (szó se róla, szerencséje sem volt, hiszen több alkalommal is a kapufát találta telibe), aminek köszönhetően kikerült a kezdők közül, és nem is tudta oda visszaverekedni magát.

Egy fél évet még eltöltött a másodosztályú Deportivo Alavésben is, majd 2003-ban visszatért a Bocához. Összességében tehát 81 bajnokin pontosan húsz alkalommal volt eredményes a Primera Divisiónban, ami nem olyan rossz (a Pelé-utódnak kikiáltott Robinho eddig 59 mérkőzésen tíz találatig jutott, pedig ő nem egy középcsapatban játszik), de ahhoz képest, amilyen mértékben Palermo Argentínában ontotta a gólokat, valóban nem az igazi. Otthon ugyanis Palermo lassan minden idők legeredményeseibb csatárai közé küzdi fel magát.

Érdekesség, hogy pályafutása elején az Estudiantesben még közel sem volt ilyen eredményes, első négy idényében 29 bajnokin csak kétszer talált be, azóta viszont futószalagon ontja a gólokat. Jelenleg 274 bajnoki mérkőzésen 164 dugónál jár, amivel az aktív futballisták közül ő a legeredményesebb, a Boca Juniors színeiben pedig hivatalos mérkőzésen már 154 alkalommal volt eredményes - így a klub történetében már csak Francisco Varallo előzi meg, aki 181 gólt szerzett a Genovaiak mezében (egyébként pedig arról is nevezetes, hogy az utolsó élő labdarúgó azok közül, akik a legelső, 1930-as vébé döntőjében pályára léptek).

Persze ha Palermo hasonló tempóban rugdossa a gólokat, mint mostanában, akkor hamarosan Varallót is megelőzheti. A legutóbbi három fordulóban ugyanis egymaga nyolcszor volt eredményes: a hét végén a Gimnasia la Plata ellen mesternégyest vágott, egy héttel korábban az Estudiantes ellen mesterhármast ért el (egykori klubja ellen egyébként látványosan visszafogta magát a gólörömök terén), két hete pedig az Independiente hálóját is bevette - ez volt a leglátványosabb gól, ugyanis az utolsó percben a saját térfeléről rúgta!

Hiába van azonban Palermo fantasztikus formában, Alfio Basile mégsem hívta meg a válogatott keretbe, amelybe pedig csupa otthon szereplő futballista került be. A csatár ugyanis a nemzeti csapatban több mint hét évvel ezelőtt végleg leírta magát: az 1999-es Copa Américán a Kolumbia elleni találkozón egymaga három tizenegyest hagyott ki. Azóta nyerhetett Libertadores-kupát, Világkupát, bajnoki címet, rúghatott szakajtónyi gólt, egyszer sem húzhatta fel a címeres mezt - és ez most már aligha fog változni.