Miért ment el Németh, miért nem jön Gera?

Már régóta sikk szidni a magyar NB I-et, igaz, a szurkolók már nem is tudják, miről maradnak le, hiszen nem nézik a meccseket. Erwin Koeman válogatott keretében három itthon játszó futballista szerepel, de egyikőjük sem számít kulcsjátékosnak - tényleg ilyen gyenge lenne a bajnokság, vagy csak senki nem veszi észre a tehetségeket? Az NB I és a válogatott felemás viszonyáról kérdeztünk három illetékest: az egykori 56-szoros válogatott Honvéd- és Auxerre-sztár Kovács Kálmánt, a gólkirályjelölt debreceni Rudolf Gergelyt, valamint a dobogós Vasas exfutballista vezetőedzőjét, Mészöly Gézát.

- A szurkolók körében már jó ideje divat az NB I-et szidni - ha meg kellene védenie a Soproni Ligát, milyen érvekkel hozakodna elő?

Kovács: Amikor gyerek voltam, piros-fehér mez volt rajtam, mert a Honvéd-pályán szedtem a labdát. Azt mondom, hogy a győriek a Győrnek, a debreceniek a Debrecennek szurkoljanak elsősorban és ne a Celticnek vagy a Manchester Unitednek. Sajnos, elvesztek a példaképek. A drukkerek nem tudnak mit kezdeni egy Limperger Zsolttal, akit egyik pillanatról a másikra elfelejtettünk, Détári Lajost a fiatalok már nem is ismerik. Fiatalabb koromban Albert Flóriánról azt hallottam, hogy csípőre tett kézzel áll, pedig 1966-ban ő lett a vb legjobbja, a FIFA pedig minden idők legelegánsabban játszó focistájának nevezte.

Rudolf: Mindenképpen pozitív dolog, hogy a magyar játékosok a Soproni Ligából külföldre tudnak kerülni - Huszti Szabolcs, Dzsudzsák Balázs és Gera Zoltán mind itt kezdték.

Mészöly: Csak összehasonlításképp: gyakran látok portugál bajnokikat, ahol 60 ezer ember jár a meccsekre, a színvonal azonban tragikus, nem teszi oda magát minden játékos. Ha a magyar bajnokságban már hajtás sem lenne és sok lenne a technikai hiba, akkor el kell fogadni a kritikát, ezért is nagy az edzők felelőssége. Ennek a minimum szintnek a jövőben is meg kell lennie: ha hajtós meccseket vívunk, akkor a szurkolók a magyar futball mellé állnak, a Soproni Ligában ezért kell bizonyítanunk hétről hétre.

- Ha egy közeli rokona vagy ismerőse 16 éves szupertehetséges futballista lenne, mit javasolna neki: magyar akadémiába, magyar futballcsapathoz küldené, külföldre irányítaná, vagy egy jó ügynök kezeire bízná?

Kovács: Egy tizenéves szupertehetségnek a magyar bajnokságban lehet még fejlődnie, nem vinném ki külföldre. Láttam egy francia futballakadémiát, ahol a katonaságnál rosszabb körülmények között tanították a fiatal futballistákat, abból a megközelítésből, hogy ha százból egy játékos sztárrá válik, az már nagy pénzt hozhat. Én nem szeretném, ha a barátom a 99 elkallódott egyike lenne. Túlmisztifikált dolgot képzelünk el az akadémia szó hallatán, pedig csupán annyi a különbség, hogy jobbak a körülmények a létesítmények terén. Nem ezen múlik a magyar foci sikere. Attól, hogy kastélyokban nevelünk egy játékost, van internet a hálószobájában és megnyeri a focivideós játékversenyt, még nem lesz jobb. Ha már stabilan játszik a klubjában, ha már tényleg őt keresik, akkor küldeném külföldre - s ezt nem kötném korhoz.

Rudolf: Elsősorban külföldre irányítanám. Franciaországban olyan képzést kaptam, amit Magyarországon még nem tudnak megadni. Ott bármikor lehet bajnokikat játszani és edzéseket tartani, itt korlátozza a lehetőségeket az időjárás.

Mészöly: Vannak olyan akadémiák, ahol lehet fejlődni. Elsőként le kell tenni az alapokat Magyarországon, én is így tettem, s huszonévesen mentem csak ki külföldre. Aki igazán akarja, az elérheti azt a szintet, hogy évek során nemzetközi szinten is jó futballistává váljon, de a célnak, hogy sztár akar lenni, végig a szeme előtt kell lebegnie. A fiatalokat 18 éves kor alatt semmiképp nem engedném ki külföldre, jó lenne, ha ezt az MLSZ központilag, szerződésben fogalmazva meghatározná. Úgy vélem, jobb lett volna, ha például Németh Krisztián is maradt volna Magyarországon, hiszen akkor eggyel több minőségi játékos szerepelne a Soproni Ligában, s vele is erősebb lenne a magyar bajnokság.

Mészöly Géza édesapjával, az 1964-ben Eb-bronzérmes középhátvéd Mészöly Kálmánnal

- Egy NB I-es játékos számára nagy motiváció lehet a vb-részvételért - az MLSZ által - kitűzött fejenként 20 millió forintos jutalom, hiszen rosszabbul keres, mint a külföldön szereplők. Előfordulhat, hogy emiatt még jobban szerepelne a válogatottban egy hazai játékos, mint egy légiós?

Kovács: Felajánlottak egymillió eurót, de az MLSZ bevétele egy vb-részvételből több milliárd forint lenne. Ki érdemelné meg ezt a - tegyük fel - 10 százalékos részesedést, ha nem a főszereplők? Pluszmotivációt nem jelent ez az összeg, esetleg az utolsó mérkőzés előtt elkezd számolgatni a játékos, hogy jól jöhet majd ez a pénz. Érkezik egy beadás, ha ekkor arra gondolnék, hú, ha belövöm, 226 ezret kapok majd, közben már el is ment a labda - nem hiszem, hogy ez lenne a játékosok fejében.

Rudolf: Ha valaki válogatott szeretne lenni, és nyerni akar, akkor nem a pénz motiválja. Külföldi viszonylatban ez az összeg nem olyan nagy, de az MLSZ részéről ez mégis egy olyan lépés, ami még több motivációt adhat. De aki a válogatottban szerepel, az szerintem enélkül is elég céltudatos. Immáron Huszti Szabolcs nevét is kezdik megismerni, s fontos lenne, hogy egyre több ismert játékosunk legyen. Ha sikeres lenne a válogatott, egyre többen járnának meccsekre, a fiatalok számára a játékosok példaképek lennének.

Mészöly: Aki teljesít, azt meg kell fizetni. Aki a Soproni Ligában játszik, nehéz helyzetben van, mert a keretben csak 4-6 hely kiadó a számukra. Hogy a hazai futballista csapattag legyen, az érdeke a klubnak és a játékosnak is, mert válogatottként könnyebben tud kikerülni külföldre. Persze ez a 20 millió sem kis pénz, sokan ennek a negyedét sem keresik éves szinten, van olyan, akinek 40-100 ezer forint a fizetése. Éppen ezért úgy gondolom, hogy igenis példamutatóak a légiósok azzal, hogy szívesen jönnek a válogatottba.

A 24 éves Rudolf Gergely azon kevés NB I-es játékosok egyike, aki külföldről fiatalon jött haza - 2002 és 2007 között a Nancyben nevelkedett, ahol a nagycsapatban csak öt bajnokin kapott lehetőséget

- Ön kit válogatna be az NB I-ből?

Kovács: Azt tudom, hogy kit nem. Nem akarok senkit megsérteni, de azokat nem válogatnám be, akik felvették a magyar állampolgárságot. Ha például megnézzük a kézilabdát, úgy gondolom, nem biztos, hogy kubai játékosokkal kellene a sportág problémáit megoldani. Ha én edző lennék, azt javasolnám, hogy ne csak a futballtudás döntsön, hanem az is, hogy milyen a játékos emberileg, milyen pluszt tud hozzátenni a közösséghez. Olyat hívnék meg, akin azt látom, hogy motivált, intelligens, fel tudja dolgozni a sikert és a kudarcot is.

Rudolf: Úgy gondolom, hogy mindig a pillanatnyi forma alapján érdemes dönteni, s ha kell egy balhátvéd vagy mondjuk egy csatár, akkor körül lehet nézni a hazai bajnokságban jól teljesítők között is.

Mészöly: Zsidai Lászlót az MTK-ból, Tisza Tibort az Újpestből, Horváth Gábort Fehérvárról, Rudolf Gergelyt Debrecenből, de nem is sorolom tovább, mert nem szeretném átvenni a kapitány szerepét.