Guardiola Barcája kimagaslott a spanyol mezőnyből

A jelek szerint kétéves ciklusokban osztogatják a spanyol futballbajnoki címeket: 2005-ben és 2006-ban az FC Barcelona, az előző két idényben a Real Madrid végzett élen, most pedig ismét a katalán gárda nyerte meg az aranyérmet. A Barca elsősége teljesen megérdemelt és tulajdonképpen sima volt, a Realnak a legnagyobb balszerencséje, hogy éppen ilyen riválissal kellett versenyeznie.

A viszonylag szűk középmezőnyben, a "senki földjén" végzett csapatok közül a Deportivo és a Mallorca is többé-kevésbé úgy teljesített, ahogyan azt várni lehetett. Előbbi együttes számára felcsillant ugyan a nemzetközi kupaszereplés lehetősége, de a végső pozíciójukkal mindkét együttesnél maximálisan elégedettek lehetnek.

Ugyanez elmondható az újonc Málagáról és az Espanyolról is, a barcelonai klubnál azonban mindenképpen érdemes megemlíteni, hogy kétszer is edzőt váltott, mire sikerült megtalálnia az ideális megoldást: a csapat egykori védője, Mauricio Pochettino vezérletével a csapat az utolsó tíz bajnokijából nyolcat megnyert, és hétszer még csak gólt sem kapott - így menekült meg a kieséstől.

Jobban rezgett a léc az Almeríánál és a Racing Santandernél, de végül az utolsó fordulóban egyik klubnak sem kellett izgulnia. Mindkét csapatnál sokat köszönhetnek egy tavaszi váltásnak: az Almeríánál Hugo Sánchez javított sokat a helyzeten, a Santandernél pedig a szerb csatár, Nikola Zigic, aki fél idény alatt tucatnyi találatot ért el, és ebből három is 1-0-s győzelmet jelentett.

Az Athletic Bilbaónál is maximálisan elégedettek lehetnek: az egyedülálló játékospolitikát folytató klub, amely csak baszk labdarúgókat hajlandó alkalmazni, nem csak hogy benn maradt az elitben, hanem a spanyol kupa döntőjébe való bejutással kiharcolta a nemzetközi kupaszereplést is.

A három kieső közül a Recreativo Huelva és a Numancia sorsa viszonylag hamar eldőlt (bár utóbbi csapatnál azért ennél jobb szereplésben bíztak akkor, amikor az első fordulóban legyőzték a Barcelonát), a harmadik búcsúzú kiléte viszont az utolsó fordulóig nyitott maradt. Sőt, az utolsó játéknapon még öt csapatot is fenyegetett a másodosztály veszélye, és végül az a gárda esett ki, amelyre az idény elején a legkevesebben szavaztak volna.

Miközben az újonc Sporting Gijón egyetlen döntetlennel lehozta az egész idényt; a Real Valladolid a pazar őszi szereplés után éppen hogy csak megmenekült; a Getafe és az Osasuna pedig egy edzőcserével váltotta meg élvonalbeli tagságát, addig a Real Betis fokozatosan csúszott vissza - egészen a kiesésig.

A sevillai zöld-fehérek még nyolc körrel a zárás előtt is a tizedik helyen álltak, de katasztrofális hazai mérlegük végül a vesztüket okozta. A Betis az idegenbeli eredmények alapján a nyolcadik legjobb csapat volt a ligában, otthon azonban csak a Recre szerzett kevesebb pontot nála. Az andalúziaiaknak az utolsó körben a bennmaradáshoz csak otthon le kellett volna győzniük a Real Valladolidot - de ez sem jött össze...

www.global-soccer.eu