Robson 1995 óta küzdött rákos betegséggel, akkor egy nagyon ritka bőrrák-fajtát kezeltek nála sikerrel. Öt éve a bélrendszerét támadta meg az alattomos kór, 2006 májusában a tüdejéből távolítottak el egy golflabda-nagyságú tumort, 2007 augusztusában pedig agyműtéten esett át.
A kiváló szakember játékosként a Fulham és a West Bromwich Albion csapatait erősítette, 20-szor szerepelt a nemzeti válogatottban, s részt vett az 1958-as és az 1962-es vébén is. Edzőként az Ipswich Town élén érte el első sikereit, 1978-ban FA-kupát, 1981-ben UEFA-kupát nyert a kiscsapattal, amellyel két bajnoki ezüstöt is begyűjtött.
Szövetségi kapitányként 1982 és 1990 között vezette a válogatottat, 1984-ban ugyan nem jutott ki Anglia az Eb-re (Robson le is akart mondani, de a szövetség ebbe nem ment bele), két évvel később viszont ott volt a mexikói vébén, ahol az Argentína elleni negyeddöntő (Maradona kezezős és szólógólja örök klasszikusok) jelentette a végállomást. Az 1988-as németországi Eb ismét nem az angolokról szólt, Linekerék mindhárom csoportmecsüket elvesztették, majd a Szaúd-Arábia elleni barátságos meccsen elért döntetlen tovább gyengítette Robson pozícióját.
Az újságok lekiabálták a kispadról, ő ismét felajánlotta lemondását, de az olaszországi vébére mégis Robson vezette ki a válogatottat, amely negyedikként végzett, az elődöntőben tizenegyesekkel vérzett el a későbbi győztes németek ellen. Sokakat meglepett, amikor Robson a válogatottat elhagyva a PSV Eindhoven edzője lett, de döntését igazolta, hogy a Philips-gyáriaknál két év alatt két bajnoki címet nyert.
Hollandiából Portugáliába távozott, a Sporting edzője lett, ahol egy bizonyos José Mourinho tolmácsolt neki. A lisszaboniakkal első évében harmadik lett a bajnokságban, a második idényben pedig élen állt a csapat (15 év után először), amikor Robsont menesztették a Salzburg elleni UEFA-kupa-kudarc miatt.
A Porto gyorsan lecsapott a szabaddá vált trénerre, Robson pedig vitte magával Mourinhót, akire ezúttal már pályaedzőként számított. A Sárkányokkal előbb egy kupagyőzelmet ünnepelhetett (a döntőben éppen a Sporting volt a vesztes csapat), majd kétszer is élen végzett a bajnokságban. Maradt az Ibériai-félszigeten, de Portóból Barcelonába tette át székhelyét, ahol ismét nem kerülték el a sikerek, Ronaldo vezérletével a spanyol Király-kupát, a spanyol Szuperkupát és a KEK-et is megnyerték a katalánok.
Az 1997/98-as szezonban Louis Van Gaal lett a Barca edzője, Robson pedig egy szinttel feljebb került, általános igazgató lett, majd egy évvel később visszatért Eindhovenbe, a PSV az irányításával harmadik lett a Feyenoord és a Willem II mögött.
Robson és Ronaldo a Barca KEK-diadala után
1999-ben aztán jött a hazatérés, ahogy Robson fogalmazott, gyerekként ugyanis rendre ott szurkolt a Newcastle meccsein a St. James' Parkban, és Ruud Gullit távozása után a Szarkák alkalmazták a legendát. A Newcastle legjobb eredménye Robsonnal egy harmadik, illetve negyedik hely volt, a csapat megfordult a BL-ben is, ahol a 2002/2003-as sorozatban a második csoportkörbe is eljutottak Shearerék.
2004 augusztusában a rossz bajnoki rajt miatt Robsontól elköszönt Freddy Shepherd, a Newcastle elnöke, akit az edző a Farewell but not Goodbye című önéletrajzi könyvében komoly kritikával illetett.
Robson múlt vasárnap - tolószékben - még kilátogatott a St. James' Parkba, a tiszteletére rendezett gálamérkőzésre, ahol az 1990-es csapat több tagja, köztük például Paul Gascoigne, találkozott a németek világbajnokaival.
Bobby Robsont II. Erzsébet angol királynő 2002-ben ütötte lovaggá a labdarúgásért végzett kiemelkedő szolgálataiért, nagyságát pedig eredményei mellett az is mutatja, hogy az Ipswich stadionjánál, a Portman Roadon még életében szorbot kapott.
Sir Robert William Robson | ||
Születési idő: 1933. február 18. | ||
Születési hely: Sacriston, Anglia | ||
Játékospályafutása: | ||
1950-1956: Fulham | 152 meccs, 68 gól | |
1956-1962: West Bromwich Albion | 239 meccs, 56 gól | |
1962-1967: Fulham | 192 meccs, 9 gól | |
1967-1968: Vancouver Royals | ||
Válogatott: | ||
1957-1962 | 20 meccs, 4 gól | |
Edzőként: | ||
1968 | Fulham | |
1969-1982 | Ipswich Town | |
1982-1990 | angol kapitány | |
1990-1993 | PSV Eindhoven | |
1993-1994 | Sporting Lisboa | |
1994-1996 | FC Porto | |
1996-1997 | Barcelona | |
1998-1999 | PSV Eindhoven | |
1999-2004 | Newcastle United |