Dárdai köszönetet mondott a családjának, hogy kibírta az elmúlt időszakot, amikor "egyszerre végeztem a pro licencet, voltam U16-os edző és utánpótlás-koordinátor, plusz elvállaltam a magyar válogatottat."
Aztán a szövetségi kapitány átvette a Hertha első csapatát, amelyet "német szakemberek szerint is csoda volt bent tartani", a válogatottal pedig hatalmasat lépett előre, "stabilizáltuk a védekezést, és építettük a támadójátékot".
"Nekem nagy érvágás és fájdalom, hogy nem csinálhatom tovább"
- tette hozzá.
Dárdai maradt volna a válogatott élén, csak egy kérése volt a Hertha felé, hogy vihesse a soron következő román, majd északír meccset: "egész nyáron azon filóztam, mit és hogyan csinálunk majd", de jött az utolsó egyeztetés a Herthával, és abszolút nem adtak esélyt. Dárdai kénytelen volt beletörődni.
"Én többet nem tudtam tenni.
Vannak dolgok az életben, amikor tudni kell nyelni.
Én most egyet nyelek, és dolgozom keményen, hogy egyre több tapasztalatra tegyek szert" - tette hozzá.
Amikor Pintér Attilát leváltották, érzett magában annyi tapasztalatot, hogy megoldja a feladatot, de a válogatott "Csányi Sándornak köszönheti, hogy ide jutott", mert bizalmat adott Dárdainak.
Dárdai a Hertha és a válogatott közti különbségről kiemelte, hogy "itt minden héten tűzben vagyok, minden héten sztárokkal dolgozom, és rakódik rám a tudás, a válogatottnál pedig egy évben van hat mérkőzés, ott szó szerint egy manipulálás zajlik", például a sérülteket egyenesbe hozni, a fáradtakat pihentetni, a sok helyről jött játékosokat egy irányba terelni.
Dárdai szerint van egy olyan kohéziós erő a csapat körül, hogy megszerezheti a második helyet az Eb-selejtezőn, és lehet is erről beszélni, mert "a harmadik hely már megvan".
Nagyon fárasztó
"Ezt csak ilyen fiatalon, nagy elánnal lehet csinálni - mondta a klubjánál és a válogatottnál párhuzamosan végzett munkáról. - Állandóan járt az agyam: rajzolsz, firkálsz, beszélgetsz a stábbal." Hosszú távon nem lehet mindkét helyen ott lenni, mindkét helyen nyomás alatt dolgozni.