A 2015–2018 közötti időszakra az Európa Liga összdíjazása 233 millió euróról 400-ra emelkedett. Az UEFA és az Európai Klubszövetség (ECA) célja az, hogy megnövelje a sorozat jelentőségét, és optimalizálja a kisebb csapatok lehetőségeit. Elsőre jól hangzik, de ha részletesebben megvizsgáljuk, kiderül, hogy a reform a legkevésbé sem egyenlíti ki a gazdasági erőviszonyokat, sőt még inkább a topkluboknak kedvez.
Az EL anyagilag csak azoknak éri meg, akik a legtovább jutnak. A csoportkörben való részvételért 2,6 millió euró jár,
ami csupán 20 százaléka egy BL-csoportkörös csapat bevételének.
Ahogy haladunk előre, ez az arány fokozatosan emelkedik, a döntőbe jutók például már a BL-döntősök pénzének 33 százalékát kapják, a győztes pedig az 56 százalékát. A kiosztott pénz legnagyobb hányadát viszont a market pool teszi ki, amit az egyes országok közvetítési díjai alapján osztanak szét, de csak a csoportkörig eljutó és az automatikusan onnan induló országok részesülnek belőle. Vagyis hiába nyeri meg egy meglepetéscsapat a BL-t/EL-t, a díjazás miatt akkor is
a tehetős tévétársaságokkal rendelkező országok csapatai fogják kaszálni a legnagyobb pénzt.
1997 és 2013 között minden évben bejutott legalább egy angol csapat a BL negyeddöntőjébe, sőt olyan év is volt (2008), amikor az elődöntőben voltak hárman. 2013-ban viszont embertelen mennyiségű tévés pénz kezdett áramlani a Premier League-be, a SkySports és a BT Sport 3,6 milliárd fontot fizetett a közvetítési jogokért, ráadásul
ez az összeg szinte egyenlő arányban oszlott meg a csapatok között.
A 2016-ban aláírt szerződés már 5,1 milliárd fontról szólt. A PL szép lassan a futball NBA-jévé vált, a sportág első globális, tudásalapú, bárkit befogadó ligájává. A játékosok milliókat keresnek, a fogyasztás és a verseny évről évre nő, különösen a topcsapatok között. Így pedig nyilvánvaló, hogy az EL nem motiválja őket.
A Bundesliga a PL nyomában
Részben igaz ez a Bundesligára is, ahol a Bayern Münchent (és az utóbbi években a Dortmundot) leszámítva nincs igazán kiemelkedő csapat, ezért óriási a belső verseny – német csapat nem is nyert UEFA-kupát/Európa Ligát 1997 óta. Ráadásul a 2017/2018-as szezontól a tévétársaságok évi 1,5 milliárd eurót fizetnek a közvetítési jogokért, ami 85 százalékos emelkedés az előző megállapodáshoz képest. Ilyen pénzek mellett pedig senki nem akar majd megszakadni az EL-ben, hogy az a bajnoki szereplés rovására menjen.A Manchester United körülbelül 40 millió fontot keresett azzal, hogy megnyerte a sorozatot, ezzel szemben
a Premier League-ben csontutolsó Sunderland 100 milliót kaszált a tévés pénzeknek köszönhetően.
Az EL tehát csak akkor éri meg a topcsapatoknak, ha a bajnokságban már elúszott minden esélyük: a 2016/2017-es szezonban a ManUnitednek sansza sem volt odaérni az első négy hely valamelyikére, az EL-győzelemmel viszont automatikusan bejutott a BL-be.
A Sevilla korábbi elnökének, José María del Nidónak volt egy mondása: „una liga de mierda", azaz „a spanyol liga sz.r". Évekkel ezelőtt a mostaninál is nagyobb volt a szakadék a tévés pénzek elosztásában a Barca–Real kettős és a többi csapat között: akkoriban a harmadik helyezettre 25–30 pontot verve, +70–80-as gólkülönbséggel nyerték a bajnokságokat, miközben Lionel Messi és Cristiano Ronaldo minden létező rekordot megdöntött.
A Barca és a Real minden tekintetben kiemelkedik (nem csak Spanyolországban, Európában is), a többieknek lehetetlen felvenni velük a versenyt. Angliával ellentétben itt a csapatok nem engedhetik meg maguknak, hogy drága külföldi sztárokat igazoljanak,
ezért a szakmai munkába ölik a pénzt, ami aztán a nemzetközi kupákban térül meg.
A spanyolok a legutóbbi 63 egyenes kieséses szakaszban játszott párharcból 55-öt megnyertek külföldi ellenfél ellen az európai kupákban. Az elmúlt 12 BL-sorozatból hetet spanyol csapat (Barcelona négy, Real Madrid három) nyert, és ugyanez az arány az Európa Ligában is (Sevilla öt, Atlético Madrid kettő). Amellett, hogy a bajnokságra nem fordítanak fölösleges energiákat, a spanyolok egy dologban a világ előtt járnak: megadják a lehetőséget a fiataloknak (amilyen ott az untánpótlás-nevelés, nem is csoda),
akik csak Európában tudják eladni magukat.
Az egészből a spanyol válogatott profitál a legtöbbet: U17-ben kilenc, U19-ben nyolc, U21-ben négy, felnőtt szinten négy nagy tornát (vb, Eb) nyertek. Összesen 24-et, kétszer többet, mint az utánuk következő.
A 2017-es U21-es Európa-bajnokságon ezüstérmes spanyol keret játékosainak összesen 56 BL-meccse volt (a győztes németeknek 31) és
több mint 39 ezer percet játszottak a 2016/2017-es szezonban.
Hogy mi a siker titka, abban az összes spanyol futballban dolgozó szakember egyetért. „Egy tehetséges játékos semmit sem ér, ha nem kap lehetőséget" – állítja Luis de la Fuente, az U19-es csapat edzője. A spanyol válogatott szövetségi kapitánya, Julen Lopetegui is egyetért vele:
Az, hogy megadják nekik a lehetőséget, legalább olyan fontos, mint a tehetség."
Az Európa Liga megítélése tehát kettős: az egyik oldal számára csak nyűg, hiszen a saját bajnokságában a többszörösét megkeresi annak, amit az EL kínál. A másik oldalnak viszont presztízskérdés. A történelemkönyvek pedig csak a győztesek neveit jegyzik.