Nem végződött tragédiával a futballvilág legrejtélyesebb zuhanása

Sepp Maier, Paul Breitner, Franz Beckenbauer, Hans-Georg Schwarzenbeck, Uli Hoeness, Gerd Müller és Jupp Kapellmann. Hét futballista abból a tizenegyből, aki a történelem során ugyanabban az évben megnyerte klubjával a BEK-et és válogatottjával a világbajnoki címet. Aligha szorul magyarázatra, hogy a hét említett Bayern München játékos milyen világraszóló sikert ért el másfél hónapon belül. Hiszen a BEK-et 1974. május 17-én hódította el klubjával, a vb-aranyat pedig július 7-én a német válogatottal.

Az is logikus, hogy az ilyen világraszóló sikereket meg kell ünnepelni. A BEK-győzelmet olyannyira meg is ünnepelte a csapat, hogy 17 órával később a Mönchengladbach elleni Bundesliga mérkőzésen nem csak a diadaltól voltak ittasak a játékosok.

Kaptak is egy ötöst, és csak a gladbachiak jóindulatán múlt, hogy nem szórták meg kétszámjegyű gólmennyiséggel a friss BEK-győztes gárdát.

Talán már akkor arra gondoltak, hogy egy hét múlva együtt kell készülniük életük legfontosabb eseményére, a hazai rendezésű világbajnokságra. És ott együtt kell küzdeniük életük legnagyobb diadaláért. A siker nem is maradt el.

A müncheni döntőben az NSZK 2-1-re legyőzte a sokak által esélyesebbnek tartott Hollandiát.

Maier 30, Beckenbauer és Müller 28-28, Schwarzenbeck 26, Kapellmann 24, Breitner és Hoeness 22-22 éves volt akkor. Valamennyien elértek egy olyan csúcsra, ahonnan már nem vezethetett út feljebb. Érthető módon a világbajnoki arany után is elengedték magukat a győzők. Aztán elmentek nyaralni, és úgy tűnt, hogy soha többé nem akarnak visszatérni az igazi labdarúgáshoz.

A Bayern játékosok nem is tudtak. 48 nappal a vb-döntő után a bajnoki rajton 6-0-ra kaptak ki az Offenbach vendégeként.

Franz Beckenbauer és Sepp Maier az 1974-es vb-trófeával. Nem sokkal a nagy örömünnepet követően rettenetes sorozatba kezdtek a Bayern Münchennel Forrás: Picture-Alliance via AFP/usage worldwide Please check additional restrictions!/Werek

Öt új világbajnok játékossal. Közülük a csetlő-botló középhátvédet, Schwarzenbecket a szünetben lecserélte Udo Lattek edző, de ezt a szabályok miatt nem tehette meg az összes alulmotivált játékosával.

A fiatal tréner őrjöngött, de a világsztárok kicsit sem vették őt komolyan.

Úgy tűnt az csinálnak, amit akarnak. Az ősz során olyan eredményeket produkáltak a Bayern játékosai, amelyek egy normális szurkoló agyával felfoghatatlanok. Győztek a világbajnoki keretbe utánuk a legtöbb játékost adó Mönchengladbach otthonában, hatot rúgtak az akkor nagyon erős Kölnnek. Viszont kikaptak Wuppertalban, Bochumban, Duisburgban. Otthon kaptak egy ötöst a Kaiserslauterntől és vereséget szenvedtek a Schalkétól is. Az utóbbi azért volt történelmi vereség,

mert akkor kaptak ki először az 1972-es ötkarikás játékokra épített (nem csak akkori, hanem mai mércével is) lenyűgöző Olimpiai Stadionban.

Szegény Lattek edző tehetetlen volt. Ráadásul nem csak a játékosokkal gyűlt meg a baja, hanem az elnökkel, Wilhelm Neudeckerrel is.

A müncheni Olimpiai Stadion, amelyben az 1974-75-ös szezonban rettenetes meccseket játszott a Bayern München Forrás: DPA/AFP/usage worldwide, Verwendung weltweit/Istvan Bajzat

A háromfrontos harcnak logikusan csak az edző lehetett a vesztese. Pedig mindenki hozzátette a magáét a kínos vesszőfutáshoz. A játékosok felelőssége egyértelmű, de az elnök is hozott olyan döntéseket, melyek nem erősítették a jó hangulatot. Mai ésszel fel sem fogható módon nem engedte a csapatot megmérkőzni sem az európai Szuperkupáért, sem a mai klubvilágbajnokság elődjének tekinthető Interkontinentális Kupáért. Az utóbbinál az időpont nem volt megfelelő neki, az előbbinél pedig politikai okokra hivatkozott. Ugyanis a kétmérkőzéses párharc egyik felvonására az NDK-ban került volna sor, a KEK-győztes Magdeburg otthonában.

Neudecker pedig rettegett az ország keleti felében tomboló kommunizmustól, ezért nem engedte oda a csapatot.

Az élet azonban nagy rendező, és ősszel a BEK-ben a legjobb 8 közé jutásért is összekerült a két csapat. Ezt a párharcot már nem lehetett lemondani, és Neudecker kiadta az ukázt az akkor a bajnokságban a kilencedik helyen szerénykedő csapatnak, hogy kötelező túljutni a keletnémet gárdán. Mégis a müncheni mérkőzésen a félidőben a Magdeburg vezetett 2-0-ra. Innen fordított 3-2-re a csapat, de ez elég sovány előny volt a visszavágóra. Aztán Kelet-Németországban egy lidércnyomásos körítéssel megspékelt meccsen

szokás szerint Gerd Müller oldotta meg az ügyet

és továbbjutott a Bayern. Akkor a címvédő egyetlen párharc sikeres megvívásával bejutott a BEK-ben a legjobb nyolc közé, vagyis a tavaszi folytatásba. Az edző tehát megcselekedte, amit megkövetelt tőle az elnök. Ekkor 11 fordulón volt túl a bajnok a Bundesligában, vagyis még hat várt rá 1974-ben. Ezeken 1 győzelem és 1 döntetlen mellett négy vereséget könyvelhetett el.

Günter Netzer (jobbra) és Udo Lattek, a Bayern kirúgott edzője. Lattek belebukott az 1974-75-ös bajnokságban produkált eredménytelenségbe Forrás: dpa Picture-Alliance via AFP/usage worldwide/Dpa

Úgy kapott ki a tabellán mögötte lévő Bochum otthonában 3-0-ra, a Kaiserslauterntől pedig Münchenben 5-2-re, hogy mindkét meccsen 8-8 olyan játékos volt a kezdőcsapatában, aki kezdett májusban a 4-0-ra megnyert BEK-döntőben. A megmagyarázhatatlan őszt nyolc vereséggel a 14. helyen zárta.

A Bundesligából esett már ki korábban az aktuális bajnok (a Nürnberg 1969-ben), de most Európa deklaráltan legjobb csapatát fenyegette ez a veszély.

11 BEK-győztes és 6 világbajnok játékost (Breitner már nem volt a csapatnál) nem lehetett kirúgni, így maradt a megszokott módszer: Lattek edző repült a téli szünetben.

1975. január 1-én már Dettmar Cramer (középen) tartott edzést a Bayern Münchennek Forrás: AFP/Karl Schnorrer

Az az edző, akinek az öt éves ottani munkája során a Bayern nem csak Németország, hanem a kontinens meghatározó csapata lett.

És ez a mai napig így van, megszakítás, komolyabb hullámvölgy nélkül.

Lattek később UEFA Kupát nyert a Mönchengladbach-hal és KEK-et a Barcelonával. A Bayern pedig 1975 tavaszán az új edzővel, Dettmar Cramerrel megvédte BEK-győzelmét és 1976-ban zsinórban harmadszor is megszerezte a trófeát. Sőt, utóbbi évben először harcba indult az Interkontinentális Kupáért is, és a Cruzeiro ellen azt is elhódította. A világ legjobb csapata címért vívott két mérkőzésen pályára küldött 12 játékosa közül csak a szélsőhátvéd, Udo Horsmann, valamint a még kiegészítő embernek is csak jó indulattal nevezhető, Fred Arbinger nem volt részese a két évvel korábban, az 1974 őszén produkált vesszőfutásnak. Nincs ember a világon, aki értené mi történt abban a néhány hónapban a Bayern Münchennel.