Ami biztos, hogy a Bundesliga1 a nevek és tradíciók tekintetében ismét gyengült, hiszen két ikonikus csapatát, a Schalke 04-t, és a Werder Brement elveszítette. Az előbbi Gelsenkirchenben játszik, a Ruhr-vidék azon részén, ahol a bányák többsége volt a (nyugat)német gazdasági csoda megalapozása idején.
Európa egyik legfanatikusabb szurkolói űzik-hajtják azt a gárdát a kontinens (sőt, a világ) egyik legmodernebb stadionjában.
Ugyan soha nem volt bajnok a Bundesligában, ám az azt megelőző időkben hétszer is. Náluk többször csak három csapat, a Bayern, a Nürnberg és a Dortmund. A Schalke hétszer volt ezüstérmes a Bundesligában, és 1997-ben az UEFA Kupát is elhódította.
Vagyis kiesésével a német futball egy újabb óriása száll alá a második vonalba. Vele együtt esett ki az a Werder Bremen, amely a Bundesligát is megnyerte négy alkalommal, és 1992-ben elhódította a Kupagyőztesek Európa-kupáját. A négy első helyén túl további 12 alkalommal végzett még a dobogón az 1963-ban létrehozott ligában. Az összes német csapat közül a legtöbb Bundesliga1-es mérkőzést vívta. A kiesésével a következő pontvadászat 27. fordulójában ezen listán elfoglalt első helyét is kénytelen átadni.
A Bayern Münchennek, amely ezzel a szereplési örökranglistán is az élre ugrik. A rekordbajnok akkor is előz, ha nem csinál semmit.
Ezzel a statisztikai adattal ráérünk majd jövő márciusban foglalkozni. Most az a lényeg, hogy a két nagy csapat helyére két lényegesen kisebb érkezik, a Bochum és a Greuther Fürth. A Nürnberg mellett található utóbbi a régi idők focija során szerzett három német aranyérmet, de az utolsót 1929-ben, vagyis majdnem 100 éve. A Bundesliga1-ben a második szezonját kezdi az ősszel, az első során (a 2012-13-as évadban) összesen négy győzelmet aratott. Ennél kevesebbel csak három gárda szégyenkezik az örök ponttáblázaton.
A másodosztály bajnoka, a Ruhr-vidéki Bochum lényegesen több első osztályú szerepléssel rendelkezik, hisz 34 szezon során is a legjobbak között volt. Különösebb eredmény nélkül, ugyanis a Bochum soha, semmit nem nyert, ám arra büszke lehet, hogy az 1938-ban létrejött klub egyik jogelődjét 1848-ban alapították. Vagyis amikor hazánkban még csak a sport életre-halálra menő változatát ismerték és gyakorolták, akkor Bochumban már egy klub kötelékén belül szervezetten sportoltak az ifjak. Ettől természetesen nem lesz meghatározó csapata a német első osztálynak a VfL.
Tehát két nagy csapattal megint szegényebb lesz a 18 csapatos elitosztály, és két kicsivel gazdagabb.
És összetehetik a kezüket a német foci rajongói, hogy nem váltja az első Bundesliga-bajnokot, a stabil ötvenezres szurkolótáborral rendelkező Kölnt a Holstein Kiel. Utóbbi kettő vívott ugyanis osztályozót a 18. első osztályú pozícióért. A párharc első felvonását a Kiel megnyerte Kölnben, így a szombati, hazai visszavágó előtt kedvező pozícióban volt.
Ám a két legmagasabb Bundesliga-osztály határán való harchoz nagyon értő Friedhelm Funkel vezetőedző végül bent tartotta a világhírű Dóm városának csapatát. A valaha rengeteget foglalkoztatott német edzőt a nyugdíjból hívták vissza a hajrában, hogy segítsen a Kölnön. Ideális megoldásnak tűnt a mindig unalmas gárdákat fabrikáló mester, hisz' az ő kedvenc játszóterén pattogott a labda. Funkel ugyanis hatszor esett ki az első osztályból és ugyanennyiszer vitt oda vissza csapatot. Érdemes volt bízni az „öregben", mert a hazai vereség után Kielben 5-1-es győzelemre vezette a Köln gárdáját, így bent tartotta azt.
A világverő kézilabdacsapatáról híres városka focistáinak viszont még várniuk kell, hogy megmutassák magukat a legjobbak között.
Így is összemérhetőek lesznek az ősztől a két legmagasabb osztály csapatai a múltjuk alapján. Ugyanis a másodosztályban a két már említett, felülről érkező gárdán kívül van még nagy csapat bőven. Ősztől is itt szerepel majd a Hamburg, amely nemcsak hatszoros bajnok (ezekből a címekből hármat a Bundesligában szerzett), hanem 1977-ben a Kupagyőztesek Európa-kupáját, 1983-ban pedig a Bajnokcsapatok Európa-kupáját is elhódította.
Nincs a kontinensen másodosztályú csapat, mely ehhez hasonló címekkel rendelkezik! Itt játszik a kilencszeres német bajnok Nürnberg, melynél több bajnoki aranya csak a Bayernnek van az egykori NSZK területén játszó társaságok közül. Ráadásul a bajor csapat örülhet, hogy itt lehet, ugyanis az idény során folyamatosan a kiesés elkerüléséért harcolt. A Nürnberg mögött végzett a Hannover 96, de ő is megúszta a kiesést. Ő 30 szezont töltött a legjobbak között, kétszer volt bajnok (másodszor 1954-ben, amikor a németek először lettek világbajnokok), egyszeres kupagyőztes.
Ez öt másodosztályú óriás.
Mindegyik nagyobb múlttal, eredménysorral, tradíciókkal rendelkezik, mint az első osztályban az Union Berlin, a Freiburg, a Mainz, az Augsburg és a Bielefeld. Az utóbbiak megszállott rajongóit leszámítva ezt az öt csapatot a világ minden focirajongója elcserélné a korábban felsorolt ötre. Akkor sokkal izgalmasabb lehetne az első osztály.
Van még másik két csapat is a legjobbak között, melyekre ellenségesen tekint a német focitársadalom: a gyökértelen Hoffenheim és RB Leipzig. Mindkettő mögött pénzeszsákok tornyosulnak, ám felettük nem olyan könnyű pálcát törni, mint a korábbi ötös felett. Hisz' az utóbbi években rendszeresen képviselik Németországot a nemzetközi kupákban, a lipcsei gárda tavaly elődöntőt játszott a Bajnokok Ligájában. Őket már nem lehetne egyértelműen „elcserélni" a 25 első osztályú évvel büszkélkedő Fortuna Düsseldorfra, és az eggyel kevesebbel rendelkező Karlsruhéra. Bár mindkettő egyszeres bajnok és kétszeres kupagyőztes. Jelenleg nem valószínű, hogy a Leipzig és a Hoffenheim záros határidőn belül ilyen címeket begyűjt.
Mindenestre már a Bremen-Schalke-Hamburg-Nürnberg-Hannover-Düsseldorf-Karlsruhe hetes miatt is hallatlanul izgalmas lenne a Bundeliga2 ősztől,
ám alulról csatlakozott hozzájuk két nagyon komoly gárda.
Az egykori NDK második legsikeresebb csapata (az ott nyolc bajnoki címet szerző) Dynamo Dresden és az utolsó NDK-győztes, a Hansa Rostock, mely a keleti gárdák közül a legtöbb Bundesliga1-es szezonnal rendelkezik, 12-vel. A mai napig a 2006-07-est tartotta mindenki a legizgalmasabb és legszínvonalasabb Bundesliga2-es évadnak, de ez a vélemény a következő pontvadászatban könnyen megváltozhat.
Furcsán átrendeződtek az erőviszonyok a német futballban a legnagyobb hat csapat mögött. Nemcsak közvetlenül mögöttük, hanem ha jócskán lejjebb nézünk ott is. Érdemes néhány szót szólni ugyanis a harmadik osztályról is, melyben szintén profi játékosok kergetik a labdát. Itt is találunk ősztől három olyan gárdát (a Braunschweig, az 1860 München és a Kaiserslautern), melyek a Bundesliga-aranyérmesek szűk, mindössze 12 fős társaságába tartoznak.
Sokan őket is szívesebben látnák az első osztályban az Union-Freiburg-Mainz-Augsburg-Bielefeld közül három helyett.
Továbbá itt játszik majd az 1974-ben (még az NDK Oberligájának csapataként) Kupagyőztesek Európa-kupáját nyerő Magdeburg, és a Német Kupát 1985-ben elhódító Uerdingen. Viszont kiesett innen a Bayern München tartalékcsapata. Amely egy évvel korábban megnyerte ezt az osztályt, csak a kiírás értelmében nem léphetett feljebb. Most „lelépett" innen, ami csak elvileg kudarc. Ugyanis egy profi gárda amatőr csapatának legjobbjai, ha remekül teljesítenek, akkor felkerülhetnek a nagyok közé. Ez siker a klubnak, de érthetően ezzel gyengül a háttérgárda.
A „nagy" Bayern is a sérülések-betegségek idején értelemszerűen kölcsönkért innen focistákat, ám igazából csak Jamal Musiala ragadt meg ott. Úgy valóban nem könnyű dolgozni, ha a keret egy része folyamatosan máshol készül, magasabb szinten számítanak rá. Ezért nem lehet kárhoztatni a „Bayern Campus" szakmai irányítóit és tagjait az idei teljesítményért,
bár furcsa a tavalyi bajnoki cím után a kiesés.
Ám a német struktúra az így felépített rendszertől (is) működik olyan jól.
A legmagasabb osztály összetételét egyre nehezebben tolerálják a tradíciók kedvelői. Persze ha magas színvonalú a játék, akkor sok mindent megbocsátanak a semleges szurkolók. A várható színvonalat nemcsak most, de akkor sem lehet megjósolni, amikor véglegessé válnak a keretek. Viszont ha ősztől ismét tele lesznek a nézőterek, akkor egészen más lesz a nézők hangulata még a képernyők előtt is.