Amikor egy szlovák partjelzőt akartak keresztre feszíteni az őrjöngő portugálok
Az 1996-ban aranygóllal eldőlt Eb-döntő után, négy évvel később még nagyobb szerephez jutott ez a nem túl hosszú életű, ám annál több beszédtémát szolgáltató befejezése egy találkozónak. Mivel az aranygól története lassan a távoli múltba vész, nyugodtan kijelenthető, hogy ennek a szabálynak a nagy nyertese Franciaország volt.
A francia válogatott már az 1998-as, hazai rendezésű világbajnokságon is profitált az aranygólszabályból. Azon az eseményen egyetlen találkozó dőlt el így: a nyolcaddöntőben Franciaország Laurent Blanc 113. percben született találatával zárta le a Paraguay elleni mérkőzést. Majd világbajnok lett. Ezzel pedig a hagyományoknak megfelelően elvileg kiírta magát a 2000-es Európa-bajnoki címért folyó versenyből. Mert emlékezzünk csak, ha az aktuális világbajnok európai volt, akkor az hogyan teljesített a két évvel későbbi kontinensviadalon:
- 1968: Anglia bronzérmes
- 1976: az NSZK ezüstérmes
- 1984: Olaszország a selejtező csoportjában egyetlen győzelemmel az utolsó előtti helyen végzett
- 1992: Az NSZK ezüstérmes
Franciaország tehát úgy indult neki a 2000-ben végződő sorozatnak, hogy ő lehet az első uralkodó világbajnok, aki a kontinens csúcsára is felér. Stílszerűen szólva: a Mount Everest után megmássza a Mont Blanc-t is. Viszont a selejtező csoportját csak nagy nehezen tudta megnyerni. Ugyanis otthon kikapott Oroszországtól, és csak 0-0-t játszott Ukrajnával.
Utóbbi vendégeként sem tudott gólt szerezni. Azért tudta maga mögé utasítani Ukrajnát, mert a volt szovjet tagállam válogatottja Izland ellen hazai környezetben, Örményországgal szemben pedig idegenben nem tudott nyerni.
Kétpontos rendszerben nem nyerte volna meg a csoportját Franciaország, a hárompontosban igen.
Magyarország lényegesen nagyobb különbséggel maradt le a részvételről, mint Ukrajna. Válogatottunk fele annyi pontot szerzett, mint a hatost megnyerő Románia. A 10 mérkőzésből hármat nyert meg, kettőt Azerbajdzsán, egyet Liechtenstein ellen. Utóbbi otthonában viszont nem sikerült gólt lőni legjobbjainknak. A selejtezők egyetlen komoly meglepetése az volt, hogy az 1998-as vb-n bronzérmet szerző Horvátország nem jutott a legjobb 16 közé.
A selejtezőket túlélő válogatottak Belgiumban és Hollandiában randevúztak 2000 nyarán. A világbajnok franciákat csak a harmadik kalapba sorolták a csoportok beosztásakor, míg a második kalapba Norvégia, Csehország, Románia és Svédország került. Olyan kvartettbe került, amelynek minden tagja nyert már Eb-t korábban. Tükörsima lett itt minden, két forduló után eldőlt a két továbbjutó kiléte. Mind Hollandia, mind Franciaország legyőzte Dániát és Csehországot, így kettejük találkozója tét nélküli parti volt. Holland győzelemmel. A csoportkör nagy meglepetése a címvédő németek vesszőfutása volt. Az akkor már háromszoros aranyérmes és kétszeres ezüstérmes válogatott nyeretlenül végzett csoportja utolsó helyén, Portugália, Románia (ők jutottak ide a magyar válogatott selejtezőjéből) és Anglia mögött.
A negyeddöntők mindegyike 90 perc alatt eldőlt, az igazi őrület ezt követően kezdődött. A francia-portugál elődöntő 90 perce során mindkét válogatott 1-1 gólt szerzett. Következett a hosszabbítás, majd annak 117. perce, mely az egyik legemlékezetesebb pillanat az Eb-k történetében. A francia Wiltord elvitte a labdát a portugál kapus, Vitor Baia mellett, majd éles szögből kapura lőtt. A lövés a bal kapufa előtt álló Abel Xavierről pattant szögletre. Ám nem sarokrúgással folytatódott a mérkőzés. Ugyan az osztrák játékvezető, Günter Benkö ezt jelezte, ám a szlovák partjelző, Igor Sramka kihívta magához főnökét, és csak annyit mondott neki:
11-est kell ítélned.
Ugyanis a labda Abel Xavier kezéről pattant ki az alapvonalon túlra. Valószínűleg a lövés a kapufán landolt volna, ha nincs ott a portugál játékos, de pechére ott volt. És nem tudta elhúzni a kezét a közelről jött labda elől. Bár talán nem is akarta. Ha abban bízott, hogy a játékvezető nem látja, akkor jól spekulált, hisz' valóban ez történt.
Balszerencséjére a segítő látta, és merte is vállalni azt, amit látott. A döntés annyira sorsdöntő volt, hogy nem akarta elhamarkodni a bíró, és nem akart úgy járni, mint az 1966-os vb-finálé játékvezetője a segítőjével: akkor a svájci Gottfried Dienst azt követően adta meg az angol Geoff Hurst gólját a hosszabbításban, hogy a szovjet partjelző, Tofik Bahramov határozottan állította, hogy a labda átjutott a gólvonalon – de ez még a mai modern technikával sem egyértelműen megállapítható.
Ezért még egyszer rákérdezett a zászlós emberre, és miután ő ragaszkodott a büntetőhöz, az osztrák megadta azt. A modern futballban ritkán látható, már-már pofozkodásba torkolló lökdösődés vette ekkor kezdetét. A portugálok nagyon nehezen vették tudomásul a döntést. A hosszú huzavona után végül Zinedine Zidane magabiztosan értékesítette a büntetőt, így azzal a lövéssel az aranygólszabály értelmében véget is ért a mérkőzés. Franciaország döntőbe jutott. Tizenegyes-aranygóllal.
Bár az őrjöngő portugálok közül csak Nuno Gomes kapott piros lapot, a fegyelmi bizottság az Eb után kiemelten foglalkozott a találkozót lezáró eseménysorral. Előtte azonban a mindent eldöntő 11-es gólt szerző Zinedine Zidane mondta el a véleményét:
Nem tudom megítélni, hogy a büntető jogos volt vagy sem, mert nem láttam az esetet. Ám a közelben álló Trezeguet és Wiltord állítja, hogy jogos volt.
Az akkor még a Juventusban játszó Zidane higgadt mondataival ellentétben a Barcelonától éppen azon a nyáron a Real Madridhoz igazoló Luis Figo érthetően kevésbé volt nyugodt a találkozó után, mikor ezt mondta: „Hiszem, hogy még a francia válogatott sem akarta, hogy ilyen véget érjen az Európa-bajnokság elődöntője. Kis ország vagyunk, ezért kevesebb embert érdekelt volna, ha döntőbe kerülünk. Viszont a labdarúgásban rengeteg érdeknek kell érvényesülnie, és az UEFA a papíron erősebb csapatot akarta a döntőben látni."
A döntést meghozó két játékvezető már a mérkőzést követő napon hazautazott, hisz az elődöntőben közreműködők a korábbi Eb-négyes döntőkkel ellentétben ekkor már nem kaptak újabb feladatot azon az eseményen. Benkö csak egy rövid nyilatkozatot tett közzé, hogy tiszta a lelkiismerete, és örül, hogy az UEFA illetékes testülete megdicsérte a teljesítménye miatt. Igor Sramka viszont egy nagyobb nyilatkozatot adott egy szlovák lapnak. Ebben egyebek mellett elmondta, hogy mi történt a 11-es megítélése után: „Pályafutásom során ilyen kellemetlen pillanatokat még nem éltem át. Mindenki tiltakozott, mutogatott, üvöltözött, ráadásul portugálul, úgyhogy egy szót sem értettem az egészből. Persze sejtem, hogy miről volt szó."
Majd humorosan eloszlatott egy olyan hírt is, mely a találkozó után szárnyra kelt, miszerint Nuno Gomes hozzávágta a mezét azokkal a szavakkal, hogy vigye magával a portugálok ajándékaként: „Semmi ilyesmiről nem tudok, és a tv-ben sem láttam, hogy a játékos hozzám dobott volna valamit. Nincs tehát Gomes-mezem, bár szívesen eltettem volna."
Az UEFA illetékesei szerint Igor Sramka döntésével megváltoztatta, kibővítette a partjelzők (ahogy manapság mondjuk: asszisztensek) feladatkörét. Forradalmasította ezt a szerepet. Igor Sramka egyébként már nem él, 2017-ben mindössze 57 évesen szívroham következtében halt meg.
Az UEFA fegyelmi bizottsága Abal Xavier játékjogát kilenc hónapra, Nuno Gomesét nyolc hónapra, Paulo Bentoét hat hónapra függesztette fel. A portugál szövetséget 175.000 svájci frankra büntette. Ehhez a viharos elődöntőhöz képest a finálé másik csapatáról határozó mérkőzés viszonylag csendes volt. 120 perc gól nélkül, majd 3-1 az olaszoknak 11-es párbaj után a társházigazda Hollandiával szemben Amszterdamban.
A döntő nagy kérdése nemcsak az volt, hogy ki nyer aznap, hanem: ki lesz a két válogatott közül kétszeres győztes? Több mint egy félórán keresztül úgy tűnt, hogy Olaszország. Ugyanis Marco Delvecchio 55. percben szerzett góljára Franciaország még a 93. percben sem tudott válaszolni. A 94-ben viszont igen, Sylvain Wiltord jóvoltából. Jöhetett az újabb hosszabbítás. És jött az újabb aranygól. A Wiltordhoz hasonlóan a találkozót a kispadon kezdő David Trezeguet jóvoltából. Az aranygólkorszakban két Európa-bajnokságot rendeztek, és mindkettő fináléja így dőlt el. A franciák pedig különösen szívesen emlékezhetnek erre a nem túl sokáig létező szabályra, hiszen két világesemény három fontos találkozóján is így diadalmaskodtak.
Franciaország lett az első, mely uralkodó világbajnokként az Európa-bajnokságot is megnyerte. Arra az akkoriban gyakran feltett kérdésre viszont hamar megszületett a válasz, hogy meddig maradhatnak a franciák a trónon. Ugyanis a 2002-es vb-n az Európa- és világbajnoki címet is védő válogatott úgy lett utolsó a csoportjában, hogy gólt sem szerzett.
