Luis del Sol 1935-ben született Sevillában, és a helyi Betisben lett profi játékos, ahol 1954 és 1959 között 152 mérkőzésen 38 gólt szerzett.
1960-ban a Real Madridba igazolt, ahol Puskás Ferenc csapattársa lett, és két bajnoki cím, valamint egy kupagyőzelem mellett, a BEK-serleget, valamint az Interkontinentális-kupa trófeáját is a magasba emelhette 1960-ban. Ebben az időszakban csapattársa volt Puskás Ferenc is, aki abban a bizonyos 1960-as BEK-döntőben négy gólt lőtt az Eintracht Frankfurt ellen 7-3-ra megnyert mérkőzésen.
Karrierje leghosszabb időszakát 1962-től 1970-ig a Juventusban töltötte, amelyikkel egy bajnoki címet (1967) és Olasz Kupát (1965) nyert. A torinói éveket követően két szezont az AS Romában töltött, amelyikkel 1972-ben megnyerte a rangos Anglo-Itáliai Kupát, majd karrierje utolsó szezonját nevelő klubjában, a Betisben töltötte.
A spanyol válogatottban 1960 és 1966 között 16 mérkőzésen szerepelt és három gólt szerzett. Négy mérkőzésen játszott az 1962-es chieli világbajnokságon, valamint tagja volt az 1964-ben Európa-bajnokságot nyerő csapatnak, igaz, az utolsó két mérkőzésen, azaz az akkor Eb-nek nevezett tornán nem lépett pályára, így nem játszott a magyarok ellen hosszabbítás után 2-1-re megnyert elődöntőben sem.
Címlapi kép: A Real Madrid csapata egy 1962-es mérkőzés előtt. A képen az alsó sorban balról a második Luis del Sol, mellette Alfredo Di Stefano, majd Puskás Ferenc látható.
Gyarmati Dezső öt olimpián vett részt a magyar vízilabda válogatott játékosaként, és Helsinkiben, Melbourne-ben és Tokióban aranyérmet szerzett. Később szövetségi kapitányként is a csúcsra ért, 1976-ban olimpiai bajnoki címre vezette Faragó Tamásékat.
Magyarok 
