„A dunaszekcsői ellentámadás végén Martinov sarkalt hátra a jobb oldalon Péterhez, akinek az előreívelését Pankovics kapta. A hazaiak csatára balról,
kisodródott helyzetben 13 méterről, szép mozdulattal a jobb alsó sarokba lőtt"
– számolt be az NS a 25 évvel ezelőtti csoda egyetlen találatáról.
Igazi népünnepély volt Dunaszekcsőn a magyar bajnok látogatása miatt. A hazai csapat egy szezonnal korábban még a megyei másodosztályban játszott, az NB II-es Mohács visszalépésével kerülhetett az NB III-ba.
Minden eddiginél több néző látogatott ki a szőlőhegyek közötti göröngyös, kissé lejtős pályára. A rendkívüli rendőri biztosítás és az alkoholtilalom némi meglepetést okozott a helyiek számára,
legalább akkorát, mint a Ferencváros teljesítménye.
Az első félidőben nyomasztó mezőnyfölényben játszott a Ferencváros, és ahogyan az ilyenkor lenni szokott,a hazaiak mindent megtettek annak érdekében, hogy ne kapjanak gólt. A meccs elején kicsit lámpalázasan, aztán egyre magabiztosabban tették ezt a szekcsőiek, hiszen láthatták, hogy
a Fradi afféle állófocival próbálkozik: kényszerítőpasszokkal próbál túljutni a kétségtelenül kevésbé jó felépítésű hazai védelmen.
à Ferencváros próbálkozásai ebben az időszakban azért sem lehettek eredményesek, mert nagyon keveset mozogtak a zöld-fehér játékosok, ritkán változtatták a helyüket. (A szünetben egyébként árverést tartottak, egy ferencvárosi labdarúgók által aláírt labda talált gazdára húszezer forintért.)
Az öltözőben Varga Zoltán, mint később elmondta, alaposan megdorgálta játékosait, ám ez a folytatásban nem nagyon látszott.
Pankovics gólja után beállt a Fradiba a kezdőcsapatból kissé érthetetlenül hiányzó Telek és Miriuta, ám a fővárosiak ez után is képtelenek voltak a kapuba találni. A mérkőzés harmadik harmadában
négy kapufát lőtt a Ferencváros, játékosai rengeteg ziccert elhibáztak. Érthetetlennek tűnt, hogy miért dekocentráltak ennyire az FTC labdarúgói. Varga Zoltán ferencvárosi edzősködése alatt először kapott ki a Fradi.
A vereséget egy harmadosztályú gárdától szenvedte el a magyar bajnok, és erre a kudarcra az sem lehet mentség, hogy tíz-tizenöt százszázalékos gólhelyzetet hibáztak el a Fradi játékosai. Nem féltétlenül azért történt ez, mert nagy mellénnyel játszottak volna Horváthék, sokkal inkább arról lehet szó, hogy a csupa szív és lelkes hazaiaknak többször szerencséjük volt.
A dunaszekcsőiek minden bizonnyal örökké emlékezni fognak a mérkőzés valamennyi momentumára.
De lehet, hogy a ferencvárosiak is.
Külön köszönöm a játékosaimnak, hogy ekkora becsvággyal futballoztak. Lehet, hogy az lenne a legjobb, ha csak a Magyar Kupában indulnánk, és a bajnokságban nem"
– mondta a meccs után Kresz László, a Dunaszekcső edzője, aki azt is elárulta, hogy a prémium egy közös vacsora volt, hogy a játékosok együtt ünnepelhessenek.
Rengeteget tréningeztünk az elmúlt két napban, ezért nem lepődtem meg igazán az eredményen. Lesz egy visszavágó is, és a kupameccseken két mérkőzés összesítése után dől el, ki jut tovább
– mondta Varga Zoltán, a Ferencváros edzője, így reagált arra a kérdésre, hogy a játékosok számíthatnak-e büntetésre.
„Nem is értem a kérdést. A futball játék, amelyben a győzelem és a vereség is benne van."
A visszavágót egyébként 7-0-ra nyerte a Fradi az Üllői úton, így 7-1-es összesítéssel lépett tovább.
Visszatérve az odavágóra, a dunaszekcsőiek öltözőjében a hangulat nemcsak a győzelem miatt volt remek, hanem azért is, mert éppen a Fradit, a bajnokot sikerült meglepni a 2500 lakosú Duna-parti városban.
A győztes találat szerzője, Pankovics Róbert elmondta, hogy a gól előtt a labdát mindenképp megpróbálta megjátszani, de maga sem gondolta, hogy kisodródva ilyen jól sikerülhet a lövés.
A meghökkentő vereség után a lap természetesen kíváncsi volt a ferencvárosi játékosok véleményére is. A Budapest felé buszozó fradisták közül Jagodics Zoltán mondta el, mi történt velük Dunaszekcsőn.
„Az első félidőben rendkívül fáradtan mozogtunk. Őszintén szólva, nem erre a meccsre készültünk, ezért az edzésadag sem volt 'kímélő'. Hétfőn is tréningeztünk, aztán kedden még kétszer. Ráadásul elég komoly edzéseken vettünk részt. Ez persze nem mentség, mondom. A második játékrészben
rengeteg helyzetet dolgoztunk ki, de semmi sem sikerült. Jó néhányan ekkor is úgy éreztük, mintha ólomlábakon mozognánk. De nem magyarázkodom, hiszen ilyen körülmények között is győznünk kellett volna. Szégyellem magam azért, ami Dunaszekcsőn történt. Varga Zoltán egyébként nem kiabált velünk,
nem tartott fejmosást, sőt, magára vállalta a vereséget. Azt a vereséget, amelyet végül is mi, játékosok értünk el."
Magyar Kupa, 1996-97-es szezon, a legjobb 32 között, 1. mérkőzés
Dunaszekcső-Ferencváros 1-0
Gólszerző: Pankovics (56.)
Dunaszekcső, 2000 néző. V: Vágner (Tompos, Koch Gy.)
Dunaszekcső: Gill – Rácz – Tóth Attila, Péter J. – Kresz B., Péter R., Schleich, Martinov, Tóth Antal – Szijas, Pankovics.
Csere: Szingler, Muhari, Scháb
Edző: Kresz László
Ferencváros: Szeiler – Hrutka – Kuznyecov, Szűcs M. – Arany, Jagodics, Touati, Nagy N. – Horváth F., Nicsenko, Zavadszky
Csere: Haselbach, Telek, Miriuta
Edző: Varga Zoltán