Akik figyelemmel kísérték a Bayern München tavaszi mérkőzéseit, azoknak bizonyára feltűnt, hogy a Bajnokok Ligája kiesés után Robert Lewandowski -- finoman fogalmazva – kedvetlenül ténfergett a pályán.
Az egy dolog, hogy az utolsó hét bajnokin csak három akciógólt szerzett, de a testbeszéde azt is elárulta, hogy zűr van a fejében.
Ez nemcsak a szurkolóknak tűnt fel, hanem a Bundesligában játszóknak is. Ugyanis a héten a szokásoknak megfelelően a bajnokság meghatározó focistái megszavazták a szezon legjobbjait, és ez számára csúfos eredményt hozott. A 167 megkérdezettnek csak 11,4 %-a ítélte őt a legjobbnak. A győztes, a lipcsei Christopher Nkunku a szavazatok 42,5 %-át kapta. Ez megalázó különbség Lewandowski számára.
Mindenki érzékelte teljesítményének, és hozzáállásának hatalmas romlását. A lengyel klasszis több dolog miatt is játszotta a sértődöttet. Az egyik, hogy a Bayern komolyan elgondolkozott a nála több, mint 10 évvel fiatalabb norvég csodagyerek, Erling Haaland megszerzésén. Aztán az sem tetszett neki, hogy klubja csak egy évvel akarta meghosszabbítani jövőre lejáró szerződését. Manuel Neuert, és a nála fiatalabb Thomas Müllert ez nem zavarta, őt igen. Pedig a Bayernnél ez a szokás, 30 év fölötti játékossal ritkán kötnek hosszabb távon szerződést. Ez persze nem jelenti azt, hogy nem lehet ezt a kontraktust többször is meghosszabbítani. Ezt tudja és elfogadja a két német klasszis, a lengyel nem.
A tényre, hogy nem ígértek neki hosszabb távú szerződést, sértett óvodás módjára reagált, és azt a játékot produkálta, amit mindenki láthatott a televíziókon keresztül is.
Pedig Lewandowski legalább annyit köszönhet a Bayernnek, amennyit a müncheni alakulat neki.
Ő Münchenbe már sztárként érkezett, de nem világsztárként, és akkor még olyan játékosok voltak ott (Neueren és Thomas Mülleren kívül), mint Franck Ribery, Arjen Robben, Bastian Schweinsteiger vagy a kapitány, Philipp Lahm. Első ottani szezonjában a házi góllövőlista élén is csak holtversenyben végzett a holland támadóval, 17 találattal. Tizenkét németországi szezonja során ez volt a második legrosszabb teljesítménye. Aztán fokozatosan felvette a rekordbajnok tempóját, és ugyan müncheni nyolc éve során hat edzője is volt, de mindegyikük rá építette a csapat támadójátékát.
Ám Pep Guardiola és Niko Kovac munkásságának idejét nem számítva volt egy olyan állandó társa, aki nélkül nem ostromolhatott volna csúcsokat. Thomas Müllerről van szó, akivel olyan páros alkot a pályán, melyhez hasonlót keveset láttunk a XXI. század labdarúgásában. Sőt, talán az egyetemes labdarúgásban is.
Amikor Lewandowski elkezdte a balhézást és a Bayern vezetői emiatt puhatolózó tárgyalásokat indítottak az akkor még Dortmundban játszó Erling Haalanddal, akkor a München mellett egy farmon élő Müller ezt mondta nyilvánosan:
Szívesebben etetem és szolgálom ki a tyúkjaimat, mint Haalandot.
A vihar ugyanis azzal kezdődött, hogy a Bayern felvette a kapcsolatot Haalanddal. Ám – stílszerűen tovább gondolva a mülleri mondatot – nehéz eldönteni, hogy a tyúk volt-e előbb, vagy a tojás. Vagyis a Bayern vezetői azért keresték meg a norvégot, mert megneszelték, hogy a lengyel távozni akar, vagy azért, mert kevésbé számoltak a jelenleg 33 éves klasszissal, és már jó előre akartak gondoskodni a pótlásáról. Valószínűleg az előbbi az igaz, de ez talán soha nem fog kiderülni.
A Barcelona hároméves szerződéssel csábítja Lewandowskit, a fizetéséről még korai beszélni, de nyilván nem kap majd kevesebbet, mint Münchenben. Ott évi 20 millió euró érkezett a számlájára, ami durván napi hatvanezret jelent. Eurot, és nem zlotyt! Nyilván egy magyar átlagember nem tudja elképzelni (egy lengyel, sőt egy német sem!), hogy
mennyire lehet fontos egy négytagú család fejének napi 22-24 millió forintnak megfelelő összegnél is többet keresni.
Ezért érdemes elhagyni egy helyet, ahol legnagyobb sikereit elérte, és ahol rajonganak érte, vagy sem?
Talán az anyagiak előtérbe helyezését el is lehet vetni. Az eddig említett okok között sem biztos, hogy van olyan, amiért érdemes 8 év után klubot, 12 év után országot váltani.
Ami miatt viszont érdemes lehet, az az Aranylabda. Mert ugyan hosszan lehetne sorolni azokat a játékosokat, akik megérdemelték volna, de nem kapták meg, de ezen az öröklistán Lewandowski az élen lévők között van. Érthetetlen, hogy miért nem osztották azt ki 2020-ban, és miért nem neki ítélték 2021-ben.
Talán a Bayern és a németek érdekérvényesítő-képessége nem volt megfelelő? Nyilván nem ezért áll most bosszút, de ez a díj nagyon fontos neki. Mert ne feledjük, Cristiano Ronaldóval, vagy Lionel Messivel ellentétben esélye sincs, hogy a válogatottjával valami komoly sikert elérjen. A Bajnokok Ligája diadal nagyon szép, meg a sok-sok különböző cím a Bundesligában, de
ha az igazi halhatatlanok közé szeretne emelkedni, akkor az Aranylabda nagyon kellene neki.
Ne legyen kétségünk: Barcelona-játékosként azonnal megkapja majd! Ennek okáról sokáig lehetne értekezni, de egy fél mondatban csak annyit: legutóbb 1996-ban kapta azt focista a Bundesligából, Matthias Sammer. Ez mindent elmond, úgy tűnik szavazásos listán német klub játékosa nem kerülhet az élre.
Spanyol bajnokságban játszóként minden esélye meg lesz erre. Az igazság majd a távoli jövőben fog kiderülni, az viszont már a közeliben, hogy hol kezdi az új szezont Lewandowski. A bajnokság utolsó napjaiban a Bayern első embere, az egykori kapuskirály, Oli Kahn közölte:
Meg kell vele állapodni egy új kontraktusról, de ha nem sikerül, akkor is nálunk játszik a következő szezonban. Távozásának kérdése nincs napirenden, kitölti 2023-ig szóló szerződését".
Kahn elődje, a szintén egykori világklasszis labdarúgó, Uli Hoeness arra a felvetésre, hogy maradása esetén esetleg „csalná a futballt" Münchenben, mindenkit emlékeztetett, hogy a Dortmundból való távozásának bejelentése után produkálta a legjobb teljesítményét a fekete-sárgák mezében.
Ekkor megmerevedtek a „harcállások", ám ezt az a menedzser, Pini Zahavi mozdította ki a nyugvó pontjáról, akit az említett
Uli Hoeness tavaly nemes egyszerűséggel egy piranhának nevezett.
Ugyanis nevezett úr képviselte David Alabát is a tárgyalások során, és ez végül a szintén az „idők kezdetétől" Münchenben játszó osztrák távozásához vezetett. A sportigazgató, Haszan Szalihamidzsics, aki kevésbé diplomata alkat, mint Kahn ezt mondta Zahaviról:
Robertnek van egy tanácsadója, aki telebeszélte a fejét mindennel. Egyértelmű, hogy máshonnan kapott egy konkrét ajánlatot, mely tartalmazza az összeget, és a szerződés időtartamát is."
Pini Zahavi persze (szokásának megfelelően) azonnal nyilvánosan válaszolt:
Természetesen megtarthatják Robertet még egy évig, hiszen a szerződése 2023-ig szól, de én ezt nem javasolnám nekik. Lewandowski számára a Bayern már a múlt. A Bayern pedig nem elsősorban Lewandowskit, a játékost veszítette el, hanem Robertet, az embert."
Az biztos, hogy a Bayern nem köteles elengedni a játékost, még egy évig magához láncolhatja, utána ingyen mehet bárhová. És esetleg addig el kell viselnie a lengyel alibizését, bár ez utóbbi a játékosnak sem érdeke. Ha most elengedi, akkor
kasszírozhat érte 30-35 millió eurót, amiért viszont Lewandowskinál egy szinttel lejjebb lévő támadót sem kap.
Úgy tűnik, hogy a Bayern és Lewandowski szép meséje napokon belül véget ér. A játékos először a múlt héten a lengyel válogatott edzőtáborában egy sajtótájékoztatón mondta el, hogy a jövőben nem kíván a Bayernben szerepelni. Majd teljesen érthetetlen egészpályás letámadásba ment át. A héten egy lengyel portálon, az Onet Sporton a következőket mondta:
Ki az a játékos, aki a Bayern Münchenhez szeretne jönni, ha tudja, hogy ilyesmi megtörténhet vele? Hol van a hűség és a tisztelet? Mindig készen álltam, nyolc csodálatos évet töltöttem itt, annyi remek emberrel találkoztam, és azt akarom, hogy ez így is maradjon a fejemben."
Ez már emlékeztet egy csúnya válás során előforduló sárdobálásra.
Lewandowski az elmúlt napokban elkezdte a celebek életét. Ott volt a monte-carlói Forma 1-es futamon, és a hétvégén a francia nyílt teniszbajnokság, a Roland Garros egyéni döntői során is.
A helyszínen szurkolt honfitársának, Iga Swiateknek, aki (egy szellemes szurkolói transzparens szerint) Poland Garrost csinált a versenyből, majd másnap tapsolt Rafael Nadal újabb történelmi tettéhez. Tette mindezt két Nemzetek Ligája fellépése között.
Egy eddig szimpatikusnak tűnő lengyel sportember mindent elkövet, hogy még mielőtt modellt állhatna a róla készítendő szoborhoz, már annak a talpazatát is szétverje. Kár érte.