Így indult a világ legjobb focibajnoksága

1992. február 20. döntő fontosságú nap volt az angol és (mint később kiderült), a világ labdarúgásának történetében. Ezen a napon az angol első osztályú labdarúgóklubok úgy döntöttek, hogy kiválnak a National Football League-ből és külön bajnokságot hoznak létre, amely az idők során a világ legsikeresebb gazdasági vállalkozásává nőtte ki magát. Ez lett a Premier League.

Az új társaság az új bajnokság televíziós jogait önállóan értékesíthette (ez volt tulajdonképpen az egésznek a lényege), valamint gazdaságilag független sportvállalkozásként működött.

A kilépők vagy ahogyan akkoriban nevezték, a szakadárok nem kicsit kockáztattak, de a dolog hamar működni kezdett és a húzás bejött.

Hogy mennyire más volt akkor az angol foci és a bajnokság, erre jó példa, hogy a Premier League kezdetben igazi világsztárok nélküli csapatokkal alakult meg. A szurkolók azt látták, hogy kedvenc együtteseikben az angol, skót és walesi játékosok mellett többnyire svéd és dán légiósok szerepelnek - ők voltak azok, akik akkor hajlandóak voltak Angliába igazolni.

Éppen ezért tekintette mindenki egyfajta csodabogárnak a francia Eric Cantonát, aki a Leeds United csapatába igazolt.

(Milyen furcsa ez is: Cantona neve kapcsán szinte mindenkinek a Manchester Unitedben töltött évei ugranak be, de vajon hányan tudták volna megmondani, hogy a Leedsben is focizott?)

Amikor Cantona 1,2 millió fontért aláírt a Manchester Unitedhez, az egész világ felhördült.

1994-ben a francia Eric Cantona így ünnepelt Manchesterben Forrás: AFP/John Stillwell

Ezt akkor a szezon egyik nagy átigazolási szenzációjának tartották.

Cantona volt az első igazi világsztárja az új bajnokságnak.

Amikor a Leedsből megérkezett Manchesterbe, a csapat a 8. helyen állt a bajnokságban. Cantona érkezését követően a Manchester United már csak két meccset vesztett el és 26 év szünet után nyerte meg az aranyérmet.

Azért érdemes egy pillanatra visszatérni az 1,2 millió fontos átigazolási díjhoz és mindezt összevetni azzal, hogy idén nyáron Szoboszlai Dominik 70 millió euróért írt alá a Liverpoolhoz. Ehhez nem kell különösebb kommentár. De érdemes olyan képeket is nézegetni, amelyen a 31 évvel ezelőtt indult PL-csapatok szerepelnek.

A mezeken olyan cégek logói kaptak helyet, amelyek akkor a videókazetták gyártásában, meg a tévés műholdas set-boxokban látták a jövőt.

Ma már ott tartunk, hogy a Premier League meccseit a világ 188 országában nézhetik a rajongók, meg ott, hogy egyes meccsek kezdési időpontjai nagyon is megfelelnek a távol-keleti nézők igényeinek (bár tegyük hozzá, hogy ezt a Premier League vezetői sosem mondták így ki - mármint azt, hogy az ázsiai rajongók kedvéért kezdenek egy-egy meccset angol idő szerint 12.00-kor.)

A Premier League akkor indult el, amikor az angol foci elképesztő mélyponton volt túl és ebből a saját maga által ásott szakadékból próbált kikapaszkodni. A Heysel-botrány (az 1985-ös Liverpool-Juventus BEK-döntő) emléke még ott kísértett, az angol szurkolók pályákról való kitiltása sem volt egy elfeledett történet. Angliában ekkor

a stadionok jó része lepukkant állapotban volt,

a meccseken kevés volt a néző. A klubok pénzügyi nehézségekkel küzdöttek, a legjobb angol játékosok pedig külföldön kerestek menedéket. Ebben a helyzetben alakult tehát meg a Premier League, ahogy a bevezetőben is említettük, nem kis kockázattal.

Greg Dyke, aki a Premier League születésénél is bábáskodott Forrás: AFP/Nicolas Asfouri

Amúgy ez a történet rögtön az elején nagy gellert kaphatott volna. Az ITV tévécsatorna igazgatója, Greg Dyke ugyanis azt szerette volna elérni, hogy az akkori angol bajnokság legjobb csapatai váljanak ki és alakítsanak meg egy teljesen külön bajnokságot. Az ő elképzelései szerint

a Manchester United, a Liverpool, a Tottenham, az Everton és az Arsenal lett volna az az öt klub, amely megindította volna a folyamatot.

Dyke tehát nem vette volna át egy az egyben az akkori teljes első osztályú bajnoki mezőnyt, neki csak azok a csapatok lettek volna fontosak, amelyek a legnépszerűbbek. A Premier League indulásához egy másik tragédia is kellett. 1989. április 15-én, Sheffieldben rendezték meg a Liverpool-Notthingam FA Kupa elődöntőt, amely borzalmas eseményeket hozott. A már zsúfolásig telt szektorokba újabb és újabb szurkolók érkeztek meg, akik a már bent lévőket előrenyomták. Az eseményekben 97-en haltak meg. Az FA ezután kötelezte a csapatokat, hogy - kerül amibe kerül - a stadionjaikat kizárólag ülőhelyekkel lássák el. Mire a Premier League megszületett, a stadionokban már csak székeken lehetett ülni, azaz az állóhelyeket megszüntették.

A Premier League megszületése után a tévéközvetítési jogok lassan, de biztosan kezdtek el emelkedni (majd az égbe lőni) és ez tette lehetővé, hogy újabb és újabb sztárok igazoljanak Angliába,

hiszen a klubok költségvetése is emelkedni kezdett. Hogy milyen eszement költések kezdődtek el, arra egyetlen példa: a francia Paul Pogba a francia Le Havre csapatából indulva, majd kacskaringós utat és egy hajtűkanyar is bemutatva 89,3 millió fontért került vissza Manchesterbe.

Paul Pogbáért is elképesztő összeget fizetett ki a Manchester United Forrás: AFP/Paul Ellis

A Premier League elindulása a foci kettészakadását is jelentette Európában. Míg 1992 előtt nem volt ritka, hogy a volt szocialista blokk országainak csapatai európai kupadöntőt játszanak és nyerjenek (a BEK-ben a nyolcvanas években a román Steaua Bukarest, majd 1991-ben a jugoszláv Crvena zvezda nyert, a KEK-ben 1986-ban a szovjet Dinamo Kijev győzött), addig a Premier League megalakulása után a nyugati klubok gazdaságilag elhúztak, Kelet-Európa pedig ebben a tekintetben pénz és lehetőség nélkül maradt.

A belgrádi volt az utolsó olyan klub, amely a legrangosabb európai kupasorozatot meg tudta nyerni, azóta ebből a térségből senki sem nyert BL-t, s nem kockáztatunk azzal nagyot, hogy egy ideig nem is fog.

A tévés fociforradalom elkerülte Kelet-Európát, az itteni országok legfeljebb beszállítói lehetnek a Premier League-nek, már amennyiben egy-egy tehetséges játékos oda tud igazolni, mint tette azt a nyáron Szoboszlai Dominik.

Ha már itt tarunk, érdemes megemlíteni az első magyar focistát, aki PL-csapathoz tudott igazolni. Őt Kozma Istvánnak hívták, aki a Premier League születésénél éppen a Liverpool játékosa volt, de igazán sok sót nem evett meg az Anfielden.

Gera Zoltán az Európa Liga döntőig vezette a Fulhamet Forrás: AFP/Glyn Kirk

Szoboszlai Dominik érkezése előtt a magyarok közül Gera Zoltán volt a legsikeresebb a PL-ben: a 2004-05-ös szezonban a liga álomcsapatába is bekerült, majd 2010-ben a Fulham együttesével Európa-liga döntőt játszhatott.

Ugorjunk most vissza 1992-be, amikor elindult a bajnokság.

Az akkor 22 csapatos PL-mezőnyben 16 együttesnek angol edzője volt, a maradék 6-ban is Nagy-Britannia más országaiból (Skócia és Wales) érkezett trénerek ültek a padon.

Az egyetlen kivétel a Wimbledon edzője, az ír Joe Kinnear volt. A Wimbledon volt az a csapat, amely mezszponzor nélkül kezdte meg a bajnokságot, ma egy ilyen PL-csapat már elképzelhetetlen. Kevesen emlékeznek arra is, hogy az Oldham csapata is az alapító "atyák" közé tartozott. Sőt, az Oldham túlélte az első PL-szezont, azaz nem esett ki 1993 tavaszán.

Ám a Premier League nem a kiscsapatok tündökléséről szól.

Vagyis a törpék itt nem rúgnak labdába.

Az alapítás után négy klub hamar a többiek fölé emelkedett, aztán ez a négyes még két taggal bővült. Kezdetben a Manchester United, az Arsenal, a Cheslea és a Liverpool osztotta el egymás között a bajnoki címeket - a Sir Alex Ferguson menedzselte Manchester United fölénye döbbenetes volt.

Mansour bin Zayed Al Nahyan sejk, a Manchester City tulajdonosa Forrás: AFP/Andrew Yates

Ehhez a négyeshez csatlakozott a Manchester City és a Tottenham. Ennek a hat klubnak a gazdasági erőfölénye ma is óriási - a Manchester City "uralkodása" a ligán pedig egészen elképesztő. Most érthetjük meg igazán, mennyire volt "érthetetlen", hogy a Leicester City egyetlen alkalommal meg tudta nyerni a Premier League-et. Az sem véletlen, hogy a nagy négyes csapataihoz köthető két olyan átigazolás, amelyet a mai napig rekordként tartanak számon.

A kapusok közül Kepa Arrizabalaga 80 millió euróért került a Chelsea-hez, míg a hátvédeknél Virgil van Dijkért 84,5 millió eurót fizetett a Liverpool.

Az öt európai topbajnokság bevételeit egyértelműen a Premier League vezeti, a 2010-es évektől lett igazán látványos az elszakadás és a bevételek folyamatos emelkedése. Ehhez az is kellet, hogy az idők során egyre több csapat kerüljön külföldi tulajdonba. Az első ilyen a Chelsea volt, amely 2003-ban került az orosz mágnás, Roman Abramovics tulajdonába, majd jött a Manchester United, amely két évvel később lett az amerikai Glazer családé. A Manchester City 2008-ban lépett be ebbe a körbe, az emirátusokbeli Mansour sejk lett a gazda.

Lionel Messi soha nem játszott a Premier League-ben Forrás: AFP/Chris Arjoon

Ha lehet valamiben hiányérzete a Premier League-nek akkor az az, hogy a sportág korszakos zsenije, a nyolc Aranylabdát nyerő Lionel Messi soha nem játszott ebben a ligában,

de Cristiano Ronaldo nagyon hosszú pályafutása alatt is csak 6 szezont töltött itt, s abból a második manchesteri tartózkodása már nem igazán a futballról szólt.

Ugorjunk most vissza a kezdetekhez, az 1992-93-as szezonhoz. A Premier League 1992. augusztus 15-én indult el. A 11 meccsből 9 azonos időben kezdődött, ez ma már elképzelhetetlen lenne. Akkor azonban még nem zajlott a tévés forradalom, így nem volt akadálya annak, hogy 18 csapat ugyanakkor lépjen pályára. A történeti hűség miatt álljon most itt az első PL-forduló eredménysora:

• Southampton-Tottenham 0-0
• Sheffield United-Manchester United 2-1
• Leeds-Wimbledon 2-1
• Ipswich-Aston Villa 1-1
• Everton-Sheffield Wednesday 1-1
• Crystal Palace-Blackburn 3-3
• Coventry-Middlesbrough 2-1
• Chelsea-Oldham 1-1
• Arsenal-Norwich 2-4
• Notthingam-Liverpool 1-0
• Manchester City-Queens Park Rangers 1-1

A Premier League legnagyobb bevétele ma már a tévés közvetítési jogok eladásából származik. Ez teszi lehetővé az irdatlan költekezést, ez az alapja mindennek. Emlékezetes volt, hogy a liga vezetői először ingyenes csomagot adtak Indonéziának, majd amikor a 250 milliós ázsiai országban ráharaptak erre, már csengetett is a kassza.

Az irdatlan pénzek miatt a PL kieső csapatai is nagyobb bevételt kaphatnak, mint mondjuk az olasz vagy spanyol bajnokság 4-6. helyezettjei.

Nem beszélve arról, hogy nem véletlenül tartják a világ legfontosabb focimeccsének azt az osztályozót, amely arról dönt, hogy a másodosztály két közvetlen feljutója mögött melyik lesz a harmadik olyan csapat, amely beléphet az álmok kapuján.

A lehetőségek tárháza szinte végtelen, de a pénz azért nem minden. Mert ha az lenne, akkor a Bajnokok Ligájában nem lenne más győztes, mint a Premier League valamelyik csapata. Ez azért közel sincs így, bár kétségtelenül voltak olyan évek, amikor a BL-ben óriási volt az angol dominancia. Meg azért most is egy PL-csapat, a Manchester City a címvédő ebben a sorozatban.

Most éppen a Manchester City a BL címvédője Forrás: NurPhoto via AFP/Giuseppe Maffia/NurPhoto/Giuseppe Maffia

Ugyanakkor a rengeteg külföldi sztár és

ez a topbajnokság nem sokat segített az angol válogatott helyzetén, amely 1966 után soha nem nyert érmet a focivébéken és az Európa-bajnokságon is 2021-ig kellett várnia arra, hogy döntőt játszhasson.

Paradox tehát a helyzet: hiába van a világ legjobb és legtöbb bevételt hozó focibajnoksága Angliában, ez nincs közvetlen hatással az angol nemzeti csapat teljesítményére.

Vannak olyanok (és voltak a közelmúltban is olyanok), akik az egyre nagyobbra fújt PL-lufi szétdurranását várják (várták). Számukra azonban az a rossz hír, hogy ennek semmi jele. A Premier League él és virul, uralva a világ labdarúgását, miközben része lett az életünknek.