Hétfőn este Párizsban a szokásos nagy felhajtás közepette átadták a 2023-24-es futballidény legjobbnak tartott játékosának a futballvilág legrangosabb egyéni díját, az Aranylabdát. Amit az előzetes várakozásokkal ellentétben hatalmas, de a hétfői hírek ismeretében már annál kisebb meglepetésre nem a Real Madrid brazil sztárja, Vinícius, hanem a spanyol válogatott és a Manchester City középpályása, Rodri vehetett át.
A spanyol sztárcsapat vezetősége, amint értesült a hírről (a klubokat és a nyerteseket általában időben értesíti a díjat átadó France Football és az UEFA is), azonnal elkezdte játszani a sértődött primadonnát. A klub közölte, hogy sem Vinícius Jr., sem a szintén esélyes Jude Bellingham, további a szintén jelölt, de a díjra esélytelen, Antonio Rüdiger, Federico Valverde, Dani Carvajal és a nemrégiben nemi erőszak elkövetésével megvádolt Kylian Mbappé sem lesz ott Párizsba. Ahogy egyébként Carlo Ancelotti vezetőedző sem.
Ilyen példa nélküli hisztit talán még nem is láttunk a díj történetében, hogy egy klub, ráadásul a világ legeredményesebb klubja távol maradjon a ceremóniától, csak azért, mert nem az ő kedvencük nyert. Az utazást a spanyol lapok információi szerint - miután Vinícius nem akart utazni - maga Florentino Pérez tiltotta meg mindenkinek, még Ancelottinak is, aki éppen Mbappé malmöi botránya kapcsán nyilatkozta, hogy a szabadnapjain nem kér engedélyt senkitől, hogy hova megy, mehet.
A nyolcszoros győztes argentin és az ötszörös első portugál szupersztár enyhén szólva sem evett egymás tenyeréből karrierjük csúcsán.
De annyira azért nem gyűlölték egymást, hogy a minimális tiszteletet ne adták volna meg a másiknak.
Ha nem is minden alkalommal és nem is önfeledt boldogsággal az arcukon, de többnyire végigülték azokat a ceremóniákat is, amikor a másik a nevét olvasták fel a díszborítékból kivett gyöngyházfényű papírról.
Erre a 24 éves brazil kedvéért, akinek valóban nem volt rossz idénye - igaz, annyira kimagasló sem - egy akkora klub, mint a Real Madrid, rögtön telesír mindent, és úgy viselkedik, mint egy duzzogó óvodás.
Már az is megmagyarázhatatlan, hogy Madridban miért hittek ennyire abban, hogy a brazil támadó kezében landol az idei Aranylabda?
És hogy követhetett el akkora hibát a klub profi marketing gépezete, hogy már szeptemberben hagyták, hogy a Marca megjelenjen egy olyan címlappal, ami Vinícius győzelmét zengi a díjátadóval kapcsolatban?
Ez egy totálisan amatőr húzás volt. Ráadásul a klub maga már jó ideje építi Vinícius, mint az újabb madridi aranylabdás imidzsét, miközben meg sem fordul a fejükben, hogy ez azért még egyáltalán nem lefutott meccs. A Real annak ellenére hirdette játékosa győzelmét, hogy hétfő reggelig a France Football főszerkesztőjén és a gála producerén kívül elméletileg senki sem ismerhette a győztes kilétét. Még interjú sem készült előre a győztessel, sőt még a lap megjelenését is elhalasztották, nehogy kiszivárogjon a hír. Ehhez képest nagyon magabiztosak voltak a királyiak...
Mert a brazil az előző idényben ugyan jóformán mindent megnyert a Blancókkal (bajnokságot, Bajnokok Ligáját, Spanyol Szuperkupát és Európai Szuperkupát), de azért a 39 meccsen rúgott 24 gólja azért nem kívánkozik a rekordok könyvébe.
Klubtársa, a 2023 nyarán a Realba igazoló még a brazilnál is három évvel fiatalabb Jude Bellingham
összességében 42 meccsen rúgott 23 gólt középpályás létére, és tagja volt az Eb-ezüstérmes angol válogatottnak.
De, ha már a Realnál tartunk: miért nem kaphatta volna a díjat, Toni Kroos, aki a nyári Eb-n egy szenzációs karriert zárt le, összességében egy nagyszerű idénnyel - vagy Carvajal, aki az Eb-t és a BL-t is megnyerte a spanyol válogatottal és a Real Madriddal?
Sokan - a Realnál úgy tűnik, mindenki - hajlamos megfeledkezni arról, hogy a spanyol sztárcsapaton kívül azért akad még néhány egész jó csapat Európában, ahol ráadásul egész jó játékosok fociznak. Az előző idényben még a Paris Saint-Germain játékosaként brillírozó - ma már persze a Realban focizó - Kylian Mbappé például 48 meccsen lőtt 44 gólt, francia bajnokságot és kupát nyert, valamint Eb-elődöntőbe jutott hazája válogatottjával, még ha ő maga nem is játszott kiemelkedően a tornán.
Vagy ott van (volt) a Manchester City éppen sérül klasszisa, a spanyol középpályás, Rodri, akit a győztes csapat tagjaként az Eb legjobb játékosának választottak. Vagy a 30 éves korában Angliát először elhagyó Harry Kane, aki szenzációs idényt produkált a bajoroknál, ő 45 meccsen rúgott 44 gólt, a Bundesligában meccs/gól átlag fölött termelt (32 meccsen 36 gól), döntőig menetelt a válogatottal az Eb-n, ő lett a torna egyik gólkirálya, sőt Mbappéval holtversenyben a BL gólkirálya is.
Hiába vette vissza az Aranylabdát az UEFA-tól és tette valamivel szakmaibbá a France Football a szavazást, azért senkinek ne legyenek kétségei, hogy a háttérben nagyjából olyasmi munka folyik az esélyesek részéről, mint az Oscar-díj esetében. Az esélyesek "nyomják" a sajátjaikat, sportlapokban, közösségi médiában és ahol csak tudják. Néha azért rájuk is kéne szólni, hogy
ne hergeljék az év legnagyobb meccsén az ellenfél sztárjait azzal, hogy hiába nyernek, mert az Aranylabda nem hozzájuk kerül - ahogy ezt Vinícius tette Gavival a szombati megalázó 0-4-es vereség során.
A Madrid talán azért is erőltette annyira Vinícius Jr.-nak az Aranylabdát, hogy egy kicsit kompenzálja a brazil sztárt a La Ligában őt érő rendszeres rasszista inzultusok miatt, ha már egy-egy közleménynél nem futja többre az ilyen esetek után. Bár érvelésünknek ez a lába éppen a hétvégi El Clásicón kapott gellert, miután a Real-drukkerek Yamalt hergelték gusztustalan bekiabálásokkal, aki viszont fel sem vette a szidalmakat. Vinícius nagy nehezen kiadott erre egy közleményt, amiben elítélte a fővárosi drukkereket.