Rafting magyar módra

Júliusban még kétséges volt, hogy indulhatnak-e. Augusztusban kijárták, hogy nevezhessen a csapat. S a nyár utolsó három napján véghezvitték azt a bravúrt, amire még ők maguk sem gondoltak volna: kilenc nemzet válogatottját megelőzve, a tizennegyedik helyen végeztek. Hogy kik ők? A magyar raftingválogatottról van szó.

Magyar Rafting Szövetség ma sincs. Ha a kajak-kenu szövetségen múlt volna, a Kanyon csapata legfeljebb a neten, jobb esetben az újságok hasábjain követhette volna figyelemmel a versenyt. Andrásék azonban mégis repeszthettek a csehországi Lipno pályáján. A nemzetközi szövetség ugyanis rugalmas volt, s rábólintott arra a javaslatra, miszerint ha a magyar raftingosok eldöntötték maguk közt, ki a legjobb, miért ne indulhatnának, akár szövetség nélkül is. Igaz, csak kivételesen. Legközelebb már biztos nem hunynak szemet ők sem a hiányosság felett.

Sajnos a szlalomban a két futam alatt öt kaput is tévesztett a csapat, ami egy kicsit kedvét is szegte a mieinknek, de a fiúk az utolsó napi "down river" számra újból összekapták magukat, és bravúros teljesítménnyel megelőztek két előttük indult országot is - köztük Ausztráliát -, s végül az előkelőnek számító 14. helyen végeztek az összesítésben. Teljesítményük értékét növeli, hogy akkor mentek a legjobban, amikor arra a legnagyobb szükség volt, hiszen tavasszal még kikaptak Ausztriától egy nemzetközi versenyen, most viszont két hellyel is megelőzték a meglepett "sógorokat".

Ez a csapat már bizonyított. Pálya és megfelelő háttér nélkül is elérte, mi több, túl is teljesítette azt a célt, amit maga elé tűzött. Most már máson a sor!