Brutális volt a Detroit-Indiana sorozat, különösen a pontátlag tekintetében: 75,2-72,7. A Pacerst kivégezte a Pistons, ha úgy nézzük: az alapszakaszban 91,4, a playoffban 85,5 pontot dobott a rájátszást ligaelsőként kezdő indianapolisi csapat. A szaksajtó egy mágikus ötöst emleget mostanában: Laimbeer, Mahorn, Rodman, Dumars, Thomas. Az 1989-bn és 1990-ben bajnokságot nyerő "Rosszfiúk" mintha újra életre keltek volna a Wallace-ok és a többiek testében: a "Bad Boys II" mind keménységben, mind a védekezésre épülő játékukban rájuk emlékeztetnek. Nem véletlen talán, hiszen a Pistons igazgatója ma bizonyos Joe Dumars. Ahogyan 14 éve, most is kintről dobnak a detroitiak: Billups és Hamilton Dumars és Isiah Thomas munkáját végzi, de a legnagyobb hasonlóság talán Ben Wallace és Dennis Rodman között van: elképesztően atlétikus védő, tapad a kezéhez a lepattanó, ráadásul még a a haja is majdnem olyan vicces, mint a Féregé volt (miután lelépett Detroitból).
Akárcsak anno Chuck Daly, Brown mester is az együttjátszásban, az önzetlenségben és a védekezésből indulásban hisz. És a recept bevált, de a Lakers ellen nem valószínű, hogy elég lesz. Persze elég, ha csak a Pistons hisz benne. Rajtuk kívül a Pacers mestere (a tavaly még Detroit-edző) Rick Carlisle is odavan: "Nagyon passzol a játékstílusuk a Lakerséhez, mert a nagy embereik is viszonylag jól dobnak, annál jobban védekeznek, szóval szerintem kiváló esélyük mutatkozik a győzelemre."
Hát, a fene tudja. Hamilton nagyon sokat fejlődött Detroitban, de 21,5 pontos átlagát fenn is kell tartania. Bryant azonban különösen megszenvedhet vele szemben, csak kérdés, hogy a védekezésre fordított energia nem megy-e a támadás rovására, ráadásul Payton vagy Devean George is leválthatja Kobe-t, hogy az egyes számú Lakers-szupersztár friss maradjon. Rasheed Wallace-nak gyakran kell kilépnie távoli dobáshoz, ez jó fegyver lehet a lassabb Malone ellen, és a Paytonnal szemben játszó, irányításban rengeteget javult Billups is kulcsszereplő lehet. A Big Ben-Nagytesó meccs kimenetele bizonytalan, az azonban valószínű, hogy a hosszabb kispad a Pistons javát szolgálja.
"Ben mondta a legjobban: azt se bánja, ha 29-28 a vége, ha az ő csapata nyer eggyel a lefújásnál" - mondta Malone, a detroiti centersztár szavait idézve, amelyek, ha kis túlzással is, de valóra válhatnak a Pistons játékstílusából adódóan. "Akárki is játssza a döntőt, biztosan megérdemli" - folytatta a hamarosan 41. évét betöltő Malone. "Engem sem izgat, ha csupa ötveneket dobunk, ha az elszámolásnál a mi nevünk mellett van négy győzelem."
A Lakers és a Pistons összecsapása bámulatos találkozása a végleteknek. A két gárda 1988-ban és 1989-ben is nagydöntőt vívott, az elsőt Magic Johnsonék, a másodikat Dumarsék nyerték. A munkásváros csapata azután ismételt, de 1990 óta nem járt fináléban, míg a hollywoodiak öt év alatt negyedszer értek el ide, és a korábbi hármat meg is nyerték. A két csapat közti hatalmas különbséget az is jelzi, hogy kik járnak a meccseikre: míg a Jack Nicholson vezette "Lakers-ultra" gyakorlatilag minden showbusiness-hírességet vendégül látott már, a Pistons szurkolói a helyi sportolók és rapperek, a legnevesebb, mondjuk, Steve Yzerman a Red Wingsből és Jay-Z.
Wallace-ék azonban nem adják fel előre: "Nem akarunk csak résztvevői lenni a finálénak" - mondják. Keleti csapat azonban 1998 óta nem nyert bajnokságot - a Michael Jordan utolsó chicagói szezonjában a Bullst bizonyos Phil Jackson vezette. Aztán ő is eljött, és idén már a tizedik bajnoki címét nyerheti, megelőzve a legendás Boston Celtics-mester Red Auerbachot, és új rekordot állítva fel az észak-amerikai profisportokban. "Ez nagy szerencse dolga, a körülményeken múlik" - szabadkozik az 58 éves, buddhista mester, akinek a szezon végén lejár a szerződése, és nem hajlandó nyilatkozni a folytatásról. Ez azonban a Lakers csillámló jövőjét is kétségbe vonja, különösen, ha hozzávesszük, hogy Bryant, Malone és Payton mellett további öt játékos válik szabadügynökké a Los Angeles-i keretből.