Nicole Kidman a Dallas rosszabb pillanatait idézte meg A tökéletes párban

Az ígéretes alapötlet ellenére A tökéletes pár nem tudta eldönteni, hogy fiú vagy lány, vagyis, hogy szatíra vagy krimi akart lenni. A jobb sorsra, illetve sorokra érdemes színészek papírszagú dialógusok és logikátlan fordulatok közepette válnak Dallas-szereplőkké, a friss Velencei-díjas Nicole Kidman meg a saját sorozata 2 dimenziós mellékszereplőjévé.

Vannak azok a randik, amiket nagyon várunk és annyira be vagyunk zsongva, hogy az asztalnál elpróbálunk bizonyos jeleneteket, forgatókönyveket, korábban bevált poénokat vagy filmekből ellesett pillanatokat, amikkel úgy gondoljuk, tuti meghódítjuk a jövendőbelinket. Ugyanis talán pont ebből lesz majd az a jó sztori, amiket évek, évtizedek múlva is mesélünk a gyerekeinknek, barátainknak. A Netflix The Perfect Couple - A tökéletes pár című sorozata is lehetett volna egy ilyen történet, ám ezen „a streaming randin” valami nagyon félrecsúszott, ugyanis a partner nem tudta eldönteni, mit is akar: szatíra vagy krimi lenni? Bármelyik is volt a cél, rossz sablonjai ellenére két szék között nagyon csúnyát zakózott.  

Rekord nézettséggel indított A tökéletes pár a Netflixen (Fotó: Northfoto)

Rázzad 

A sztori egy tipikus „wodunnit” típusú krimi-dráma, ami amúgy Elin Hilderbrand bestselleréből készült. A gazdag írónő, Greer Garrison Winbury középső fiacskájának álomesküvője készül a festői birtokán, ahol szemlátomást senki sem minimálbérből tengeti a napjait. A lagziig el se jutunk, ugyanis a kézfogó előtti próbavacsora éjszakája után egy holttestet találnak a tengerparton. A helyi, keveset látott rendőrök pedig – kicsit lassabban, mint kéne – rájönnek, itt bizony gyilkosság történt. Eddig egész izgi, nem?  

Nos, az első árulkodó jel maga az intró, amit azóta a sorozat készítői közül Kidmantől kezdve a vécés néninig mindenki megvédett: Meghan Trainor: Criminal című számára flashmobot táncol a násznép. Igen, mintha egy nettó 20 évet megkésett, bénán koreografált klipben lennénk, ez lett a főcím. Itt volt az az érzésem, hogy akkor most egy izgalmas szatírát fogok látni - mint kiderült, csalhatatlannak vélt filmes szimatom ellenére én is tévedhetek.  

3D-s figurákra nem futotta 

A Winbury család tagjai a tipikus gazdag amerikai sznobok mintapéldányai; az anya sikeres író és igazi született feleség, az apa, Tag, a helyi DILF látszólag minden lány és asszony vágyálma, valójában már reggel nyolckor úgy támolyog a piától és a fűtől, mint Mick Jagger egy közepesen nehéz napján. A három fiuk – dacára annak, hogy fizikailag kb. annyira hasonlítanak egymásra, hogy történetesen férfiak – pedig szintén a sablonkatalógusból lettek kiválasztva; Thomas, a legnagyobb a helyi jópasi, aki laza, szabályszegű, a szeme is rosszul áll, hobbija mások vitaminjait és gyógyszereit ellopkodni és random beszedetni másokkal. Miközben terhes felesége, Abby, aki állítása szerint az a fajta nő, aki passzol a tapétához, erősen kopasztja a családi számlát, hogy fenn tudják tartani az életszínvonalukat. A középső fiú a hősszerelmes művész Benji, aki az anyja szemében elköveti azt a hibát, hogy behozza „az átlaglányt” a családi életbe – egy zoológust szeretne elvenni. A legkisebb fiú, Will – aki hamarosan betölti a tizennyolcat – a helyi fura srác, aki… szimplán kanos és fura. Ez a díszes társaság oldalbordákkal és furcsa családtagokkal, barátokkal kiegészülve vár ránk 6 részen keresztül, miközben 10 körmünket le kéne rágnunk, hogy kiderüljön, ki lehet a gyilkos? Nos, sokat segített volna, ha ezek a figurák tényleg érdekesek, színesek, drámaiak vagy viccesek, de sajnos nem bonyolultabbak, mint a fent említett Dallas figurái, és így bizony nem megyünk manikűröshöz a tövig rágott körmeinkkel.  

Nicole Kidman beleszürkült a szerepébe (Fotó: Northfoto)

Nicole, hol vagy?  

Az első döbbenetes felismerés, hogy a sorozatkészítés szakértőjének számító Nicole Kidman miért tette/ vagy hagyta, hogy a saját filmjében egy ócska mellékszereplővé váljon. A gonoszkodó, szülcsifelcsi anyós, aki néha drámaian néz ki az ablakon, majd az utolsó részben hirtelen – mindenfajta előzmény nélkül – nemcsak hogy kiborítja a bilit, de olyan fel nem épített fordulatot hoz be a sztoriba, hogy ahhoz képest Bobby kilépése a zuhanyból szinte egy hiper realisztikus jelenetnek számított anno a Dallasban. Liev Schreiber lehet, hogy 18 és 50 között mindenki új kedvenc DILF-je lesz, de a karaktere tényleg kimerül a piálásban és füvezésben és (SPOILER) a féktelen hódításokban. Aki egész jól járt, az Dakota Fanning: a szerepét tökéletesen játszó terhes feleség bár első blikkre egy „a tapétához passzoló” patent asszonykának tűnik, de sokkal mélyebb és árnyaltabb a figurája. Mintha a 32 éves színésznő lett volna az egyetlen, aki megértette a könyv valódi mondanivalóját és csehovi módon úgy játszott drámát, hogy nem vette komolyan. Eve Hewson a földi halandó Amelia szerepében sajnos kevés, pedig valójában ez az ő története lenne, bájos, kedves naiva, aki a mindent megkapó gazdagok között teljesen idegennek érzi magát, de valahogy – ahogy Kidman karaktere folyton hangoztatja – nem akar ehhez a családhoz, ebben az esetben ehhez a filmhez tartozni. A fiúkért kár, mert mindegyikben lett volna több a sztori szerint, de inkább csak dekoratív kiegészítők maradnak. Ami az igaz sokk, az a kétszeres Oscar-jelölt Isabelle Adjani! A hetvenes, nyolcvanas és kilencvenes évek ikonikus színésznőjének szó szerint eltűnt az arca; a 69 éves díva a Holtak hajnalában tuti kaphatna egy szerepet smink nélkül, de ha valamiért hátat fordítana a színészetnek, akkor egy Cher-imitátor versenyen is bátran elindulhatna. Döbbenetes a kinézete és a ripacssága is, amit a mindenkit levarró francia családbarát, Isabel Nallet szerepében hoz.  

Nicole és Liev szerelme igencsak félresikerült a történetben (Fotó: Northfoto)

Dallas a köbön 

A dán Susanne Bier az egyik legkülönlegesebb európai rendező, aki korábbi, drámai filmjeiben bizonyította, korunk egyik legnagyobb direktora. Amerikai kiruccanását azonban láthatóan azzal kezdte, hogy ledarálta a kritikában sokat emlegetett Dallas első nyolc évadát, ami az inspirációt adhatta neki. A gond csak az, hogy amit egy telenovellában elnézünk, az egy hatrészes minisorozatban elég bajos. Dramaturgiai ugrások tömkelege, ostoba fordulatok, részekre elfelejtett információk halmaza és teljesen félre, avagy alulrendezett figurák tömkelege jellemzi A tökéletes párt. És akkor most jöjjön a „dallasos” csavar? Ennek ellenére szórakoztat a maga majdnem, hogy perverz módján a sorozat, talán azért, mert már annyira rossz, hogy szinte már jó! (INNENTŐL SPOILEREK) A helyi DILF gyakorlatilag 20 és 70 között mindenkit elkapott már egy körre, de ő csak a feleségét szereti, aki tisztes asszony lett, miután igencsak tisztességtelen életet élt a bátyja hathatós közreműködésével. Ha már Kidman, a karaktere krimiírónő, így azt remélnénk, hogy valamit esetleg kiderít a sztoriból, de megsúgom, nem. Csak ostobábban követi az eseményeket, mint mi, mert úgy negyvenkilencedszer is meglepődik a férje hűtlenségén! A gyilkos indítéka az annyira béna és sablonos, hogy a végére teljesen súlytalanná válik a sztori. Az utolsó három percről már ne is beszéljünk, ahol a két főhősünk kapcsolata olyanná válik, mintha mind a kettőt befizették volna egy lobotómiára.  

A Netflix ezzel a sorozattal díjesőre nem igazán számíthat, ám tény, a maga módján legalább annyira szórakoztató, mint az ostoba amerikai gazdagok sablonos élete.  

10/5