Legázolta a tengeralattjárót, aztán elsüllyedt

Nem csak torpedóval és mélységi bombákkal támadták egymást a rombolók és a tengeralattjárók a második világháború konvojcsatáiban. Egy alkalommal krumplit zúdítottak az ellenségre egy amerikai hajó matrózai, máskor karddal készült megrohamozni egy szövetséges aknaszedőt egy japán tengeralattjáró tisztje. Az egyik legbizarrabb atlanti akcióban egy amerikai hajó legázolta a német U-bootot, de olyan súlyosan megsérült, hogy szintén elsüllyedt.

„Legázolásra készülj!”

Az öreg USS Borie amerikai torpedóromboló a Földközi-tengertől a Karib-tengerig kísért konvojokat a második világháborúban.

A USS Borie torpedóromboló. A trópusi tengereken ponyvát feszítettek ki a fedélzet felett az erős napsugárzás miatt
Fotó: US Naval Institute 

A parancsnokát, Charles Hutchins hadnagyot 30 éves korában nevezték ki kapitánnyá, ezzel ő lett a legfiatalabb amerikai tiszt ezzel a ranggal. A romboló legénysége tartalékosokból állt.

A Borie-t 1943-ban beosztották a USS Card nevű kísérő anyahajó csoportjába, amely a konvojok védelme mellett az Atlanti-óceánon vadászott német tengeralattjárókra. Október a kötelék az Azori-szigetek környékén hajózott.

Az U-405 jelű német búvárhajó eközben kifutott a franciaországi St. Nazaire kikötőjéből, hogy a Siegfried 1 nevű, ún. „farkasfalka” tagjaként kereskedelmi hajókat süllyesszen el. Ez volt a hajó nyolcadik háborús bevetése, és eddig összesen öt szövetséges hajót sikerült megtorpedóznia. A 49 fős legénységet Rolf-Heinrich Hopmann korvettkapitány irányította, akit kedveltek a matrózok. Az U-405 ekkor egy óceáni ponthoz igyekezett, ahol üzemanyagot kellett felvennie egy másik német tengeralattjáróról. Az óceáni „tankoláskor” azonban megtámadta őket egy szövetséges járőrgép, és figyelmeztette a közelben haladó hajókat a búvárhajók veszélyére.

Az amerikai kötelékparancsnok ezért arra utasította a Borie-t, hogy keresse meg a németeket. Bob Maher altiszt ezt írta a visszaemlékezésében:

Mindannyian izgatottan fogadtuk a parancsot. Fiatalok voltunk és ostobák, örültünk a vadászat lehetőségének.

Az amerikai romboló mélységi bombákkal megtámadta a másik tengeralattjárót, és súlyos sérülést okozott rajta, de a búvárhajó vissza tudott evickélni a bázisára. A Borie radarja 21 óra után egy második célpontot fedezett fel, ez volt az U-405, amely igyekezett messzire menekülni a repülőtámadás színhelyéről.

Az U-405 egy másik tengeralattjáróval hajózik 
Fotó: ww2-weapons.com

A Borie megjelenésekor a tengeralattjáró azonnal lemerült. A hajó teljes sebességgel száguldott, ezért hamar arra a pontra ért, ahol eltűnt az U-405. Hutchins kapitány elrendelte a vízibomba támadást. Ahelyett azonban, hogy 10 másodpercenként párosával dobták volna le a mélységi bombákat a fedélzetről, meghibásodott a szerkezet, és az összes robbanótöltetet egyszerre behajította az óceánba. 

Az iszonyatos detonáció nem csak a levegőbe emelte a Borie tatját, hanem a felszínre kényszerítette a tengeralattjárót.

A romboló reflektora megvilágította az U-405-öt. Bob Maher látta a szürke tornyát, amelyre jegesmedvét festettek a német matrózok. A Borie minden fedélzeti fegyveréből tüzet nyitott a tengeralattjáróra, amely a robbanásban megsérült, és többé nem tudott lemerülni. Az U-boot tengerészei a fedélzetre rohantak, hogy a 88 mm-es ágyúval és a gépágyúval viszonozzák a tüzet, de csak néhány lövést tudtak leadni a gépágyúval, a fedélzeti ágyút a szó szoros értelmében kilőtte a helyéről az amerikai hajó egy lövedéke.

Hopmann kapitány a felszínen próbált elmenekülni, de a romboló üldözőbe vette. Hutchins kapitány elrendelt:

Legázolásra készülj!

Hutchins nem akarta kiengedni a zsákmányt a markából. A Borie 25 csomós sebességgel beérte a tengeralattjárót. Az amerikai kapitánynak szerencséje volt, mert egy hullám épp megemelte a rombolót, és óriási csattanás, recsegés-ropogás közepette rázuhant az U-boot fedélzetére.

Mindhalálig harc

Szándékosan nekiütközött a romboló a tengeralattjárónak, és a két hajó 10 percig nem tudott elszakadni egymástól
Fotó: US Naval Institute 

A két hajó a következő 10 percben nem tudott elszakadni egymástól, a csata ezért szinte úgy folytatódott tovább, mint az ókori és középkori tengeri ütközetek, amikor egymás fedélzetét rohamozták meg a harcolók. Mivel a tengeralattjáró a romboló alatt volt, az ágyúcsöveit nem lehetett kellőképpen leengedni ahhoz, hogy tüzelni tudjanak az U-405-re, de a gépágyúk szitává lőtték a búvárhajót.

Az amerikai legénység hasznosította, amit Phillip Brown elsőtiszt mániákusan gyakoroltatott velük az elmúlt hónapokban. Mintha a hadnagy tudta volna, hogy egyszer közelharcba keverednek az ellenséggel. A gépház legénységén és az ágyúkezelőkön kívül minden amerikai tengerész a fedélzetre rohant olyan fegyverrel, amit éppen talált.

A martózok Thompson- géppisztolyokkal, sörétes puskákkal, pisztolyokkal, sőt, kalapácsokkal és más szerszámokkal fegyverkeztek fel. Miközben a gépágyúlövések közvetlen közelről szaggatták az U-bootot, az amerikai tengerészek a saját fegyvereikkel támadtak a szerencsétlen német legénységre.

David Southwick matróz dobókéssel ölt meg egy német tengerészt mindössze 5 méter távolságból. Walter Kruz egy ágyúlövedék-hüvelyt vágott a tengeralattjáró fedélzetén levők közé, ez fejen talált egy német matrózt, aki beleesett az óceánba. 

A német legénység bátran harcolt, de egyetlen lövést sem tudtak leadni, mert az amerikaiak lekaszálták őket.

A romboló gépészei végül addig küzdöttek, amíg teljes gőzt adtak és így sikerült levonszolni a hajót az U-bootról. Hutchins kapitány a beömlő víz láttán tudta, hogy súlyosan megsérült az öreg romboló is. Az elülső kazánházban nyakig érő, jeges vízben dolgoztak a fűtők, de a kárelhárító csapat jól dolgozott, és átmenetileg megállította a vízbetörést.

A német tengeralattjárón ekkor már 35 halott volt. A két hajó eltávolodott egymástól, de Hopmann kapitány úgy manőverezett, hogy a Borie továbbra se tudja használni a nagyobb lövegeit. A romboló és az U-boot körben fogócskázott egymással, és amikor már épp sikerült volna célba venni az amerikai ágyúkkal, a német tengeralattjáró szűkítette a kört, és megint lehetetlen lett a lövés. Az amerikai kapitány közben észrevette, hogy az U-405 torpedót készül kilőni rá, és ekkor lekapcsoltatta a reflektort, majd később maga is torpedót lőtt ki a búvárhajóra, de az nem talált.

A csata akkor fejeződött be, amikor a romboló végre párhuzamosan tudott haladni az U-boottal, és két vízibombát dobott rá, amelyek kis mélységen robbantak, közvetlenül a tengeralattjáró tornya mellett. Ráadásul végre a 4 hüvelykes ágyúk is célba tudták venni az U-405-öt, és két lövedék el is találta a tatját, ahol a gépház volt.

A fotón a német legénység álcahálót borí a tengeralattjáróra. Az U-405 minden matróza meghalt a Borie elleni csatában
Fotó: US Naval Institute 

A német hajó ekkor megállt. Kb. 15 tengerész jelent meg a fedélzeten, akik integettek és jelzőpisztollyal színes rakétákat lőttek fel, így mutatták, hogy megadják magukat. Az amerikai parancsnok tüzet szüntess-t vezényelt, mire a német matrózok beszálltak a gumitutajaikba. Ahogy mellettük elsüllyedt a tengeralattjáró, és az amerikaiak a német legénység felvételére készültek, a mentőtutajokból továbbra is lőtték a sötét égre a jelzőrakétákat. Miért csinálják ezt?

A Borie legénység akkor megpillantott egy torpedót, amely alig hibázta el az amerikai hajót. Egy harmadik U-boot is volt a közelben, ennek jeleztek tehát a német matrózok. A romboló teljes gőzzel elindult, hogy elhagyja a tűzvonalat, és cikkcakkolva távolodott. Manőverezés közben nem tudta kikerülni a német gumicsónakokat, ezért áthajtott rajtuk és közöttük. A német tengerészeket végül a saját tengeralattjárójuk sem mentette ki, így mindannyian meghaltak.

Elsüllyed a győztes is

A sérült amerikai rombolón egész éjjel dolgoztak a szivattyúk, de reggelre elfogyott az ezeket működtető olaj. Mivel a gépeket tönkretette a tengervíz, a hajó már nem tudott manőverezni a viharos óceánon, és a felborulás fenyegette. A rádiós az utolsó liter, arcszeszből, kerozinból és orvosi benzinből kotyvasztott üzemanyaggal pár percre még be tudott indítani egy segédgenerátort, így tudta leadni a vészjelzést.

Két másik romboló érkezett a segítségükre, de a nagy hullámzás miatt nem tudtak szorosan a Borie mellé állni. A győztes legénység ezért mentőtutajokba szállt, és áteveztek a Goff és a Barry nevű hajókhoz. A közel nulla fokos víz és a kimerültség miatt 27 tengerész meghalt. Hutchins kapitány ezt írta a jelentésében:

A viharos idő soknak bizonyult az éjszakai csatában és a károk elhárításában kimerült legénység számára. Sokan nem tudtak felkapaszkodni a rombolók oldalán és az óceánba estek. Aki a hajók meredek, bukdácsoló acélfala mellett a vízbe került, már senki tudta megmenteni.

 

Az Avanger zuhanóbombázó bombát dob a süllyedő rombolóra
Fotó: US Naval Institute 

A Borie roncsa félig elmerült, de nem süllyedt el, ezért egy amerikai Avenger gép november 2-án lebombázta.