Reális-e a cápaveszély az Adriai-tengeren, a horvátoknál?

Nagy fehér cápa siklik a felszín alatt. A múltban az észak-adriai térség a nagy fehér cápák fontos előfordulási területe volt

Fotó: Elter Tamás

A világtenger más területeihez képest az Adriai-tenger horvátországi partszakaszán extrém ritkának számítanak a cápás incidensek. Az erre vonatkozó esetleírások, illetve statisztikák tanulmányozásából megállapítható, hogy az 1970-es évektől számítva gyakorlatilag megszűntek a fürdőzők elleni támadások Horvátország adriai vizein. Az ellenőrizhető és jól dokumentált esetleírások másfél évszázadra engednek visszatekintést az adriai cápatámadások történetében. 1868-tól napjainkig bezárólag tizenegy halállal végződő incidens történt a horvát partszakaszon. E támadások „elkövetői” kivétel nélkül a nagy fehér cápák voltak. Azzal, hogy az 1970-es évektől kezdve drasztikusan lecsökkent a nagy fehér cápa észlelések száma az Adriai-tengeren, a támadások is gyakorlatilag megszűntek. Az utolsó és szerencsére nem halállal végződő eset tizenhat éve, 2008-ban történt Horvátországban.

Cápák az Adrián

A mediterrán medence vizeiből 47 cápafaj ismert. Ezek közül 27 – más felmérés adatai szerint 30 – cápafaj tekinthető honosnak, vagyis többé-kevésbé állandó jelleggel előfordulónak az Adriai-tengeren. 

Az adriai cápafajok túlnyomó többsége nem jelent semmiféle kockázatot a fürdőzők számára, 

hiszen zömük testhosszúsága nem éri el, vagy csak kevéssel haladja meg az egy métert. Az Adrián időnkén fel-felbukkanó legnagyobb cápafaj, a 7-12 méter hosszú és 5-16 tonna testtömeggel rendelkező óriáscápa (Cethorinus maximus) pedig a hatalmas mérete ellenére az életmódja miatt nem számít veszélyesnek; ez a jámbor óriás ugyanis a szilás cetekhez hasonlóan plankton-szűrögető életmódot folytat. 

A Földközi-tengerben honos nagytestű cápafajok
Fotó: NOAA

A horvátországi partszakasz leggyakoribb cápái, a kispettyes és a nagy macskacápa (Scyliorhinus canicula, illetve S. stellaris) teljesen veszélytelenek, előbbi maximális testhossza 60-70 cm, az utóbbi is legfeljebb másfél méterre nőhet meg, és csak rendkívül ritkán kerülhetnek a fürdőzők, vagy a légzőcsöves búvárok szeme elé. Hozzájuk hasonlóan a relatíve szintén gyakori nyestcápa (Mustellus mustellus), vagy a közönséges tüskéscápa (Squalus achantias) ugyancsak ártalmatlannak számít. Az Adrián honos cápák közül hét olyan faj ismert, amelyek viszont potenciális veszélyt jelentenek az emberre. 

Röviduszonyú makócápa. A makót magas kockázatú fajnak tartják, de partközelben csak nagyon ritkán fordulhat elő
Fotó: Elasmodiver/Walter Heim

Ezek a nagy fehér (Carcharodon carcharias), a röviduszonyú makó (Isurus oxyrhincus), a kék cápa (Prionace glauca), a heringcápa (Lamna nasus), a homoki tigriscápa (Carcharias taurus), a sima pörölycápa (Sphyrna zigena), és a szürkecápa (Hexanchus griseus). A felsorolt fajok közül relatíve a kék cápa számít a leggyakoribbnak a Adrián, bár a fürdőzők szinte sohasem találkozhatnak vele, mivel e cápafaj élettere a partoktól távoli nyílt tengeri térség. 

A nagy testű fajok közül relatíve a kék cápa a leggyakoribb az adriai vizeken
Fotó: Wikimedia Commons

A többi potenciálisan veszélyes nagy testű faj pedig annyira ritka, hogy matematikailag szinte zéró az esélye egy velük való nem kívánt randevúnak. Ebből a hét fajból mérete, illetve fokozott veszélyessége miatt külön kiemelendő a nagy fehér cápa, annál is inkább, mivel a múltban történt adriai cápatámadások szinte kivétel nélkül e faj számlájára írhatók.

Magyar nevű fiatal lányt ragadt el a „fehér halál” Mali Losinj közelében

Sokan felkaphatják arra a fejüket, hogy e híres faj – ami elsősorban Steven Spielberg 1975-ös kasszasiker-rekordokat döntő „A cápa” – eredeti címén „Jaws”, vagyis „Állkapcsok” – című mozifilmje után vált különösen ismertté, illetve hírhedtté, előfordulhat az Adriai-tengerben is. A nagy fehér cápának annak ellenére, hogy globálisan a kifejezetten ritka cápafajok közé tartozik, a Földközi-tenger az egyik legfontosabb előfordulási területe - legalábbis így volt ez egészen a közelmúltig.

 A tengerbiológusok szerint a Földközi-tenger világviszonylatban a nagy fehér cápák ötödik legfontosabb előfordulási területe. 

A mediterrán medencén belül pedig az észak-adriai térség, főleg a Kvarner-öböl tágabb környéke számított a földközi-tengeri nagy fehér cápák második legfontosabb "gócpontjának". 

A nagy fehér ma már extrém ritkának számít az Adrián
Fotó: Elter Tamás

A múlt idő használata azonban több mint indokolt, mert ez a helyzet csak az 1970-es évek derekáig volt jellemző, napjainkra a nagy fehér cápák térségbeli észlelése már extrém módon lecsökkent. Azt, hogy az Adrián nagyobb számban voltak  jelen a fehér cápák, az elmúlt másfél évszázad dokumentált incidensei is jól illusztrálják. A nemzetközi hírű cápakutatási intézet, a Shark Researche Institute ( SRI, Princeton, New Jersey, Amerikai Egyesült Államok), a horvát Halászati és Oceanográfiai Intézettel (Split) együttműködve összegyűjtötte és feldolgozta az adriai partvidéken történt nagy fehér támadások hiteles esetleírásait. 

Részlet Spielberg híres "A cápa" című filmjéből. A film különösen hírhedté tette a nagy fehér cápát a közvélemény szemében 
Fotó: No Film School

Az intézet e tárgyban készített felmérése szerint 1868 és 2008 között összesen 25 ember elleni támadás történt az adriai vizeken, amelyből 11 végződött halálos eredménnyel. Egy másik szervezet, a milánói székhelyű Mediterranean Great White Shark Attack File alapítója és kurátora, dr. Alessandro de Maddalena tengerbiológus, a mediterrán nagy fehér cápák nemzetközileg elismert szaktudósa az 1828 és 2000 közötti időszakot vizsgálva megállapította, 

hogy összesen 83 hitelesnek tekinthető nagy fehér cápa észlelés történt az Adriai-tengeren, ami 86 egyedhez köthető. 

Az SRI által dokumentált esetek közül a első halálos incidens 1868-ra datálható, ami Trieszt előtt történt. 1907-ben két fürdőző is nagy fehér cápa támadás áldozatául esett. Mindkét attak a Kvarner térségéhez köthető; az egyik incidens Krk, a másik pedig Hvar szigeténél követelt halálos áldozatokat. De 1934 szintén fekete évnek számít a horvátországi cápatámadások történetében. 

Az Adriai-tenger űrfotója
Fotó: NASA/ESA

Augusztus 21-én a népszerű fürdőhely, Mali Losinj közelében, a várossal szemközt fekvő Susak szigetnél  fürdőző 18 éves Novák Ágnesre támadt rá egy rendkívül nagy, a szemtanúk beszámolója szerint 6 és 6,5 méter közötti nagy fehér cápa. 

A fiatal lány nem élte túl a hatalmas ragadozó brutális erejű harapásait.

Két nappal később a Rijekai-öbölben helyi halászok figyeltek fel egy ugyancsak 6-6,5 méter körüli nagy fehér cápára. Augusztus 30-án a Kvarner-öbölben fekvő Krajlvicánál történt a második támadás, amelynek egy szintén fiatal szlovén turista, a 21 éves Zorica Princ esett az áldozatául. A szemtanúk – akárcsak a Susak melletti incidensnél –, ugyancsak egy hatalmas, legalább 6 méter hosszú cápáról beszéltek. A szakértők arra a következtetésre jutottak, hogy ez ugyanaz a cápa lehetett ami Novák Ágnessel is végzett, illetve amelyet a halászok egy héttel korábban láttak a Rijekai-öbölben.

Úgy tűnt, mintha a teljesen eltűntek volna a véres évtizedek után

1955-ben egy augsburgi illetőségű 33 éves nyugat-német turista esett nagy fehér támadás áldozatául a népszerű üdülőhely, Opatija partjainál. Ugyanebben az évben a montenegrói Budva vizein egy belgrádi illetőségű vakációzó egyetemistát ért brutális támadás.

 Ez az incidens is egy különösen nagy méretű fehér cápa számlájára írható, amely kettéharapta az áldozatát. 

Opatija hat évvel később megint súlyos kimenetelű cápatámadás helyszíne volt. 1961. szeptember 24-én a patinás fürdőhely szállodasor előtti strandján, a parttól alig 100 méterre a belgrádi illetőségű 19 éves Sabit Planic-ra támadt rá egy 5 méteresre becsült nagy fehér cápa. A fiatal egyetemistának az egyik lábát és karját harapta le a ragadozó, akit a vízimentők ezért már csak holtan tudtak kiemelni a tengerből. 

Az Adriai-tengeren történt összes halálos kimenetelű cápatámadás hátterében a nagy fehér áll
Fotó: ISAF

Két évvel később, 1963-ban az Adriai-tenger túlsó partján, az olaszországi Riccione vizein a 21 éves és szigonypuskával halakra vadászó nyugat-német állampolgárságú búvár, Manfred Gregor esett egy 4,5 méteres nagy fehér cápa támadásának áldozatául. 1966-ban a horvátországi Mljet mellett ismét halálos áldozatot követelt a nagy fehér támadása. 

Ugyanebben az évben a Kvarner-öbölben, Bakar mellett szintén aratott a „fehér halál”; 

az áldozat csehszlovák turistát egy tonhalvarsa közelében ragadta el a nagy fehér cápa. 1970-ben az ugyancsak horvátországi Novigrad vizein egy helyi légzőkészülékes búvár, Zoran Juricic életét oltotta ki a nagy fehér. Az 1970-es évtized fenyegetően kezdődött a horvát Adrián; 1971-ben Ika közelében a lengyel állampolgárságú Stanislaw Klepnát fürdőzés közben ragadta el a fehér cápa. 

Az Adriai-tengerből kifogott rekordméretű példány
Fotó: Victor Lin

A mindeddig utolsó halálos adriai incidens a dalmáciai Omis közelében történt, 1974. augusztus 10-én. Az áldozat, a német illetőségű Rolf Schneider a part közelében búvármaszk és légzőcső segítségével gyönyörködött a tengeri élővilágban, amikor váratlanul egy öt méter hosszúra becsült nagy fehér cápa támadta meg. 

A nem provokált támadást az áldozat nem élte túl. 

Az 1970-es évek derekától sokáig úgy tűnt, mintha teljesen megszűntek volna a ritka, ám de addig többé-kevésbé rendszeres incidensek és jelentősen lecsökkentek az adriai nagy fehér cápa észlelések is. Csak az 1990-es évek elejétől kezdtek ismét a szórványos észlelésekről szóló tudósítások megjelenni. 2003. június 24-én a horvátországi Jabuka mellett tonhalhalászok hálójába akadva pusztult el egy igen nagy, 5 méter 70 cm hosszú és közel 2,5 tonna tömegű fehér cápa.

Egy hatméteres nagy fehér, amit 1981-ben az Adria olasz partszakaszán fogtak ki
Fotó: Victor Lin

Az esetet a spliti Halászati és Oceanográfiai Intézet tengerbiológusai, Alen Soldo és Jakov Dulicic publikálták. Több mint három évtized elteltével, 2008. októberében azonban ismét nagy fehér támadásról számolt be a sajtó. Október 7-én Vis-sziget partjainál négy szlovén illetőségű férfi – a szlovén haditengerészet búvárai –, a parttól alig 20 méterre 5-7 méter mély vízben szigonypuskával halakra vadásztak.

 Egyikükre, a 43 éves Domjan Pecekre váratlanul egy öt méteres nagy fehér cápa támadt rá. 

A ragadozót a legnagyobb valószínűséggel a víz alatti vadászok által elejtett vérző halak csábíthatták a búvárok közelébe.(Az ilyen típusú incidenseket az úgynevezett provokált támadások közé sorolják a tengerbiológusok.) Pecek súlyos lábsérülésekkel túlélte a támadást. Amikor az áldozatot Splitben megműtötték, a sebből egy fehér cápa fog került elő. Az oceanográfiai intézet szaktudósai, Soldo és Dulicic a fog méretéből megerősítették, hogy a támadó valóban egy öt méter körüli nagy fehér lehetett. 

Nagy fehér úszik közvetlenül a felszín alatt. A fehér cápák száma az 1970-es évektől jelentősen lecsökkent az Adriai-tengeren
Fotó: Elter Tamás

Ez volt a mindeddig utolsó dokumentált nagy fehér-incidens az Adriai-tengerről. Az adriai nagy fehér cápák számának drasztikus lecsökkenésében a túlhalászás mellett elsősorban a tengervíz lassú, de folyamatos felmelegedésének lehet a legnagyobb szerepe. A nagy fehér cápák ugyanis a mérsékelt vizeket preferálják, jellemzően a 9 és 20 fok körüli vízhőmérsékletet. Az Adria vize a nyári időszakban már túl meleg a számukra. A populáció csökkenésnek más egyéb okai is lehetnek, főleg a természetes zsákmányállatok számának az erőteljes lecsökkenése. A nagy fehér cápák egyedszámcsökkenése azonban olyan globális jelenség, amelynek egzakt okait még kutatják a tengerbiológusok.