Névmutató - (Magyarország)

 

Erdei Ferenc

1910-ben született Makón. Apja zsellérsorból felemelkedő kertészparaszt volt. A gimnázium elvégzése után a szegedi egyetem jogi és államtudományi karának hallgatója. Az egyetem befejezését követően ösztöndíjas Nyugat-Európában. Hazatérte után a makói Függetlenségi Kossuth Párt tagjaként az alakulóban lévő Márciusi Front meghatározó egyénisége. 1937-ben megjelent Futóhomok című műve hozott számára először szakmai elismertséget. A Nemzeti Parasztpárt megalakításának egyik kezdeményezője, majd 1939-ben egyik alapító tagja. 1944. október-novemberben Szegeden bekapcsolódott a Függetlenségi Front szervezésébe. 1944 decemberében Makó jelöltjeként az Ideiglenes Nemzetgyűlés képviselője, majd a december 20-án megalakult Ideiglenes Nemzeti Kormány belügyminisztere lett. 1945-ben a Nemzeti Parasztpárt alelnökévé választották, majd 1947 májusában a párt főtitkára lett. 1948-tól a Magyar Tudományos Akadémia tagja. 1949 júniusától földművelésügyi, 1953 júliusától igazságügy-miniszter. 1955-ben rövid ideig újra földművelésügyi miniszter, majd 1955 novemberétől 1956. október 31-ig a Minisztertanács elnökhelyettese.

A forradalom alatt, 1956. október 30-tól a kormányon belül létesült szűkebb kabinet tagja. November 2-án a szovjet hadsereg kivonásának részleteiről tárgyaló magyar delegáció vezetőjévé nevezték ki. November 3-án a csapatkivonási tárgyalások esti, tököli tárgyalásán a KGB letartóztatta, de néhány hét múlva szabadon bocsátották. 1957-től újra bekapcsolódott a politikai életbe: a Magyar Tudományos Akadémia (1957-1964, 1970-71), illetve a Hazafias Népfront (1964-1970) főtitkára. A szociográfia egyik első művelője, és az 1960-as évektől az agrárpolitikai reform szorgalmazója. Kossuth-díjat kapott 1948-ban és 1962-ben. 1971-ben Budapesten halt meg.

Egry Gyula

Tatabányán született, polgári iskolát végzett, majd 1940-1944 között lakatossegéd volt egy villamosműhelyben. Csatlakozott a Szociáldemokrata Párthoz. 1945 márciusától a MADISZ szervezője, emellett üzemi bizalmi volt. Elvégezte az MKP pártiskoláját, ezután pártmunkás, városi pártbizottsági tag és Tatabánya-Ótelep párttitkára lett. 1947-ben a megyei pártbizottságra került, 1948-ban a tatabányai pártbizottság titkára volt. 1949-ben újra a Komárom, majd a Baranya megyei pártbizottságon dolgozott. 1950-ben a Heves megyei pártbizottság első titkára lett. 1952-ben hasonló beosztásban Baranya megyébe került. 1954-ben, az MDP III. kongresszusán beválasztották a KV-be.

Rövid ideig belügyminiszter-helyettes, majd a belügyminiszter első helyettese. Az 1955. novemberi KV-ülésen a Központi Vezetőség titkárává választották. Az 1956. október 23-24-i rendkívüli KV-ülésen leváltották. 1956. november 1-jén Szolnokra utazott, november 16-tól, hogy a közélettől távol tartsák, a Szovjetunióban kellett tartózkodnia. 1957 március közepén hazatérhetett, 1957 áprilisától az egri városi, 1958-1962 között a Baranya megyei pártbizottság első titkára volt. 1962 februárjától 1969. november 21-ig a Magyar Testnevelési és Sporttanács (1963-tól Magyar Testnevelési és Sportszövetség) elnöki tisztét látta el. Ezután harmadszor is a Baranya megyei pártbizottság első titkára lett, ezt a tisztséget haláláig töltötte be. 1958-tól országgyűlési képviselő volt. 1962-ben, az MSZMP VII. kongresszusán beválasztották a KB-ba. Pécsett érte a halál.