Névmutató - (Magyarország)

 

Czottner Sándor (1903-1980)

1922-től a csepeli Weiss Manfréd Művekben géplakatosként, illetve kohómunkásként dolgozott. 1929-től 1932-ig a Vasas Szakszervezet csepeli vezetőségének tagja. 1931-ben belépett az MSZDP-be.

Magyarország német megszállása után a csepeli tizenhármas bizottság tagja, a helyi ellenállás egyik vezetője volt. 1945. január 13-án részt vett az MKP csepeli szervezetének megalapításában. Az 1948. évi államosításig a csepeli acélmű üzemi bizottságában képviselő, majd az üzem igazgatóhelyettesévé nevezték ki. 1948-1949-ben a Kohóipari Központ vezérigazgatója volt. 1949 áprilisától az Iparügyi Minisztériumban csoportfőnök, majd a tárca kettéválasztása után a Nehézipari Minisztérium politikai államtitkárává nevezték ki. Közben beiratkozott a Vörös Akadémia kohómérnöki karára.

1950. május 31-étől az MDP KV póttagja, 1951. március 1. és 1956. október 30. között rendes tagja volt. 1951. január 1-jétől a Bánya- és Energiaügyi Minisztérium vezetője. 1953-1954-ben a nehézipari miniszter első helyettese. 1954. október 9-étől szénbányászati miniszter, majd 1956. július 30-ától november 3-ig ismét bánya- és energiaügyi miniszter. 1956. június 6-án a hivatalban lévő Hegedüs-kormány miniszterei közül ő az egyetlen, aki részt vett Nagy Imre születésnapi ünnepségén. A forradalom idején bánya- és energiaügyi miniszterként tagja maradt a Nagy Imre-kormánynak, míg november 2-án az Elnöki Tanács - a többi szakminiszterhez hasonlóan - fel nem mentette tisztsége alól. 1956. november 4-én reggel a Parlamentben tartózkodott, másokkal együtt ő is megmentőként üdvözölte az épületet körülzáró szovjet csapatokat. 1957-ben a Nehézipari Minisztérium megbízott vezetője, majd május 9-étől nehézipari miniszter 1963. évi nyugdíjazásáig.

Csémi Károly (1922- )

Apja lengyári munkás volt. 1945 előtt molnársegédként dolgozott. 1945-ben belépett az MKP-ba. A Vörös Hadsereg nevelőtisztjeként részt vett az Ausztria területén lezajlott harcokban. 1947-ben a honvédség hivatásos állományába került. 1948 és 1953 között elvégezte a Szovjet Hadsereg Páncélos és Gépesített Csapatok Akadémiáját. Hazatérve a kecskeméti hadosztály parancsnokává nevezték ki. 1956. október 30-én Budapestre vezényelték. Október 31-én a Budapesti Karhatalmi Parancsnokság kinevezte az egyik budapesti katonai körzet parancsnokává. November 4-e után, figyelmen kívül hagyva a Nagy Imre-kormány felhívását, egységével visszatért Kecskemétre, majd felvette a kapcsolatot a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormánnyal. December 9-én berendelték a HM-be, és megbízták a budapesti első forradalmi tiszti ezred parancsnokságával. 1957-ben kinevezték a Zrínyi Miklós Katonai Akadémia parancsnokává. 1963-tól a Magyar Néphadsereg vezérkari főnöke. 1966-ban a honvédelmi miniszter első helyettesévé nevezték ki. 1973 és 1985 között a HM államtitkára. 1966-tól 1985-ig az MSZMP KB tagja. 1985-ben nyugállományba vonult.