Mit tettek a minisztériumok az ügyvitel egyszerűsítéséért?

 

Nikléczy György elvtárs, a minisztérium főkönyvelője így tájékozatott az egyszerűsítési munkáról:

Kereken 350 javaslat érkezett eddig. A javaslatok az elvi főosztályokra kerülnek, ahol azok alapján egységes előterjesztést dolgoznak ki. Az előterjesztés végén ki kell térni minden olyan javaslatra, amelyet nem fogadtak el, s meg kell indokolniuk azt is, miért nem fogadható el. Az előterjesztés az egyszerűsítési bizottsághoz kerül, amely felülbírálja azt. Ezután a közlönyünk útján nyilvánosságra hozzuk, hogy hozzászólhassanak a gyakorlati szakemberek, a vállalatok és igazgatási szerveink dolgozói. Az ő észrevételeik, megjegyzéseik hasznosításával alakítjuk ki álláspontunkat, dolgozzuk ki intézkedéseinket az ügyvitel egyes kérdéseiben.

Amint a nyilatkozatokból is kitűnik, az építésügyi és földművelésügyi minisztériumban kevés a javaslat. Ez is azt mutatja, hogy nem elegendő csupán miniszteri utasítással felhívni a dolgozókat javaslattételre, nem szabad ölbe tett kezekkel várni a javaslatokra. Helyesen látja feladatát a Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium: ankétokat rendez, amelyeken személyesen kérdezi meg a gyakorlati szakemberek és munkások véleményét az egyszerűsítés, a munka egy-egy kérdésről. A dolgozók joggal várják, hogy a beérkező javaslatokkal nagyon gondosan foglalkozzanak a minisztériumok. Ezért helyes, hogy a Kohó- és Gépipari Minisztériumban számontartják: milyen javaslatokat és miért vetettek el. A dolgozók bevonásának eredményes módszere az is, hogy a fontosabb és átfogóbb rendelettervezeteket nyilvánosságra hozzák és vitát indítanak felettük.

Rendkívül fontos, hogy ne csak a Földművelésügyi Minisztériumban, hanem másutt is, már most foglalkozzanak a felszabaduló munkaerők elhelyezésének kérdésével, felkutassák a lehetőségeket. Ha látják a dolgozók, hogy egyénileg foglalkoznak problémájukkal, lehetőség szerint megkeresik azt a munkaterületet, ahol a népgazdaságnak legtöbbet használnak és képességeiket is kibontakoztathatják, akkor sokkal kisebb lesz a nyugtalanság és a bizonytalanság, amely különben megnehezíti az egyszerűsítés végrehajtását is.

A rövid koalíciós korszakban az érvényes jogi előírások szerint gazdaságirányítás alapvetően a szakminisztériumok és a Pénzügyminisztérium feladata volt, ám a tényleges döntéshozatal súlypontja fokozatosan átkerült a kommunista vezetésű Gazdasági Főtanácshoz, majd az 1947 júniusától működő Országos Tervhivatalhoz. Az 1947-1949 közötti úgynevezett első hároméves terv alapelveit és a megvalósításával kapcsolatos előírásokat már itt dolgozták ki. A kommunista hatalomátvételt követően, 1949-től a Népgazdasági Tanács vált a gazdasági döntéshozatal és irányítás meghatározó intézményévé.

Gallé Tibor

Korábban:

Az államapparátus egyszerűsítéséről