Szabó Miklós

Egy népvándorlás anatómiája - A történelem és a régészet szembesítése

A kelták az Alföldön

Hasonlóan értékes információkkal rendelkezünk az Alföld területét érintő folyamatokról. Már említettük, hogy a Kr. e. IV. század vége felé a kelta csoportok keleti irányú terjeszkedése e terület északi peremét követte, tartós megtelepedésre azonban csak a balkáni invázió időszakában került sor. A 3. század első felében Kelet-Magyarországon La Tene-temetők egész sora jelenik meg: például Jászberény-Cserőhalom, Gyoma-Egei-halom, Kőrösszegapáti, Békéssámson-Erdőháti-halom stb. Ugyanakkor a kora vaskori ún. szkíta temetők némelyike a század közepe körül La Tene-sírokkal zárult. Muhi-Kocsmadomb lelőhelyen viszont a kelta temetkezések egy korábbi szkíta nekropolisz sírcsoportjai köré illeszkedtek be, másutt pedig (Békéssámson, Gyoma, Kistokaj) a régészet "kelto-szkíta" keverék sírmellékleteket regisztrál. Vagyis az Észak-Balkánhoz hasonlóan a kelta bevándorlók és az ún. szkíta őslakosság békés együttélésére és keveredésére következtethetünk, ami újabb érv a kelták terjeszkedésének békés kolonizációs folyamatként való értelmezése mellett.

A magyarországi kelta régészet történetének fontos mérföldköve az autópályaépítést megelőző feltárásoknak köszönhető. A fentebb összefoglalt, a temetőelemzésre épülő megállapítások a Polgár és Sajópetri határában kiásott Kr. e. 3. századi települések alapján megerősítést nyertek. A La Tene-házakból kelta leletek mellett nem jelentéktelen szkíta típusú anyag jött napvilágra. Ezen túl az is kiderült, hogy a kelta megtelepedés helyszínének kiválasztásában fontos szempont volt az ércekhez (vas és réz) való hozzáférés és azok helyszíni feldolgozása.

Video: Sajópetri - Hosszú-dűlő feltárása, (Kr.e. III. sz.)