Szabó Miklós

Egy népvándorlás anatómiája - A történelem és a régészet szembesítése

V. A keleti kelta kulturális koiné

A kelta világ új hatalmi központja: a Kárpát-medence

Ezzel akár be is fejezhetnénk az előadást, hiszen megfelelő teherbírású, elsősorban a régészet által napvilágra hozott dokumentummal támasztottuk alá azt az értelmezést, miszerint a Kr. e. 4-3. század ún. történeti kelta vándorlása lényegét tekintve kolonizációs folyamat volt, amelynek elsődleges oka a túlnépesedés, célja pedig megtelepedésre alkalmas területek, azaz új haza keresése volt. Ennek békés jellege főként akkor bontakozott ki, amikor a kelták az övékéhez hasonló törzsi szervezetben élő népekkel kerültek kapcsolatba.

Ezzel a zárszóval azonban elsiklanánk a Kárpát-medence történetének késő vaskori szakaszát alapvetően meghatározó események értékelése felett. A terület a vándorlások következményeként a Kr. e. 3. században a kelta világ új hatalmi központja lett. A nyugati kelta világ civilizációjával való összehasonlítás eredményeként ma már világosan definiálható a keleti kelta kulturális koiné fogalma. A regionális vonások kialakulása nem kis mértékben azzal az etnikai és kulturális keveredéssel magyarázható, amelynek dokumentumait az észak-szerbiai és a kelet-magyarországi kelta temetők és települések feltárása hozta napvilágra. A domináns tényező a déli kapcsolatrendszer volt, aminek működtetésében a scordiscus törzs kulcsszerepet töltött be. Nem véletlen tehát, hogy a Közép-Duna vidéket ezidőtájt határozott balkáni orientáció jellemezte.

Elsősorban a La Tene-időrend megszilárdulása volt a feltétele annak, hogy a balkáni vándorlásokat követő időszak kulturális összetevőit pontosan meg lehessen határozni.