I. Giulio Douhet és "légiuralom-elmélete"
Örömmel tölt el - s bízom benne, hogy az olvasók népes tábora is ezt fogja bizonyítani -, hogy előadásom címe, mint ahogy általában az ehhez hasonló tematika, jelentős érdeklődést váltott ki nemtől és kortól függetlenül.
Douhet elméletét alapvetően meghatározta néhány tény: Olaszország "kisemmizett győztes"-ként került ki az I. világháborúból, s ez rányomta bélyegét a közhangulatra - az olasz haderő hatalmas veszteségeket szenvedett. Olaszország fejlett iparral rendelkezett, ugyanakkor a 25 alapvető hadászati nyersanyagból mindössze négynek volt birtokában. Tengeri határa szinte védhetetlenül hosszú (több mint 3000 km-es), ugyanakkor a várható támadási irányokat lezárják az Alpok, valamint az azon túl kibontakozó hatalmas ellenséges szárazföldi erők.
Természetesen Douhet elmélete a fentieken túl is számtalan szempontot vett figyelembe. Elgondolása szerint egy a többi haderőnem rovására kifejlesztett, ezer hatalmas "légi cirkálóval", összesen 100 repülőszázaddal rendelkező önálló légierőnek kell a harmadik dimenzióból, tehát természetes terepakadályoktól függetlenül az ellenség hátországában kijelölt 100 hadászati jelentőségű célpont ellen egyidejű, megsemmisítő légi csapásokat intéznie. A légi csapások néhány nap alatt megtörik az ellenséges állam polgárainak háborús elszántságát, miáltal ők maguk fogják gyors békekötésre kényszeríteni kormányukat. Nos, ez az olcsó, a gyors, a saját veszteségeket is minimalizáló győzelem leegyszerűsített receptje - Douhet szerint.