Szabó Miklós

Légiuralom-elmélet - légi fegyverkezés - a Magyar Királyi Légierő az 1930-as években

II. A hadművészet fejlődésének egyik alapvető összefüggése

Mielőtt megnéznénk Douhet elméletének magyarországi fogadtatását, kénytelen vagyok egy rövid, leegyszerűsített hadelméleti eszmefuttatásra. Számtalan más tényező mellett a hadművészet továbbfejlődésének van egy rendkívül fontos (az előző rendszerben ezt úgy mondtuk, hogy dialektikus) összefüggése, amit az animáció mutat.

Animáció: A hadművészet fejlődésének állomásai

Azt hiszem, civilként sem nehéz belátni, hogy az animáción látható tényezők közül a legmozgékonyabb, leggyorsabban változó elem a gazdaság, ha szűkíthetem: a hadigazdaság, de nevezhetem haditechnikának vagy fegyverzetnek is. Ennek változása kényszeríti ki a katonai szervezetek tökéletesedését (mondhatnám: az új fegyverek hatékonyabb alkalmazását), majd az új fegyverzet és a neki jobban megfelelő új struktúra együttese kényszeríti ki a nekik jobban megfelelő harceljárást, szebb szóval és magasabb szinten: a katonai elméletet. De az így újabb gondolkodásra kényszerített katonai elméleti szakemberek is "törlesztenek" (udvariasabban: új igényeket támasztanak), mondván: ha még korszerűbbek lennének mind a szervezetek, mind a haditechnika, mi még tökéletesebb harceljárásokat prezentálnánk. Ezen fellelkesedve a "szervezet" szintén hátrafelé is mutogat: hatékonyabb lenne a szervezetem a még hatékonyabb fegyverzet birtokában.

Az a kérésem tehát Önökhöz, Kedves Olvasóim, hogy a most felvillantott összefüggést folyamatosan keressék előadásom hátralévő részében, de azzal a rendkívül fontos eltéréssel, hogy az 1930-as évek Magyarországán a "trianoni tiltások" következtében ez a sorrend megfordult: egyedül a katonai elméleti tevékenység működhetett szabadon, s hatott a másik két tényező titkos fejlődésére. Ezt a szellemi pezsgést, s az ennek következtében kibontakozó "elméleti megalapozást" szeretném Önökkel érzékeltetni.