Szabó Miklós

Légiuralom-elmélet - légi fegyverkezés - a Magyar Királyi Légierő az 1930-as években

III. A Douhet-elmélet magyarországi fogadtatása az 1930-as évek elején

Visszatérve az előadásom konkrét témájára, Douhet tábornok elmélete sok éven át tartó, többnyire alkotó polémiát indukált világszerte. Természetesen a magyar katonai szakemberek is felfigyeltek mind az I. világháborús repülős tapasztalatokra, mind a Douhet által vázolt lehetőségekre. Ez utóbbi azért esett különös súllyal latba, hiszen a trianoni gúzsban vergődő, az engedélyezett minimális létszámú szárazföldi erő gyengesége arra a következtetésre juttatta a katonák egy részét - különösen a repülőszakembereket -, hogy még Magyarország is képes lehet a Douhet megálmodta repülőflotta megteremtésére, esetleges háborús (revíziós) céljai elérésére. A békediktátum, valamint a hazánkba is egyre jobban begyűrűző világgazdasági válság egyelőre csak elméleti síkon tette lehetővé a magyar haderő, ezen belül a légierő kifejlesztésének vizsgálatát.

4. ábra

"Repülők nélkül az európai kontinensen a jövőben hadműveletek el sem képzelhetők. Azonban mi magunk repülő erőkkel nem rendelkezvén, csak elméleti úton állapíthatjuk meg a repülők alkalmazásának lehetőségét és kihatását a hadműveletekre. A repülő parancsnokságok szerepeltetése ezt a célt szolgálta."

5. ábra

"mind vér-, mind anyag- és pénzáldozat tekintetében, az eddigi háborúkhoz képest tekintélyes megtakarításokat eredményezne és leghamarabb vezetne célhoz: a gyors döntéshez".

6. ábra

"az erőteljes fejlesztés gondolata mellett ez csak úgy lehetséges, ha a vezető gondolat: súlypont a levegőben minden tekintetben érvényre jutna, és minden más ésszerűen elhanyagolható felszerelési kiadás rovására, az anyagi lehetőség határáig, minden a légierő fejlesztésére fordíttatna. Ez teremtene olyan légi erőket, melyek a jövő háborújában helyesen alkalmazva, biztosan és főként gyorsan előidézhetnék a háborús döntést".

Már e kezdeti eszmefuttatások is közrejátszhattak abban, hogy a Legfelsőbb Honvédelmi Tanács 1932-ben elfogadta a hadsereg távlati fejlesztési tervét, melyen belül - 3 ütemben - 48 repülőszázad felállításáról döntöttek. Mintegy megerősíttetve ezáltal, Szentnémedy egy újabb cikkében arra a következtetésre jutott, hogy "bár továbbra is érvényes 'az ellenséges haderő megsemmisítése mint mindenekfelett álló cél' clausewitzi tana, a légi háborúk korában, a haderő fogalmát tágabb értelemben kell vizsgálni. A légierő a harcoló tömeget ereje forrásában, a hátország erkölcsi erejében képes megtörni. Tehát a korszerű légierőre támaszkodva aránylag kis kötelékekkel is elérhető döntő siker."

Animáció: Réczey Ferenc

Réczey Ferenc vkszt. százados (animáció) - később a Magyar Néphadsereg vezérőrnagya - szembeszállt a fenti állítással. Helyesen mutatott rá, hogy "a légierő önálló hadműveleteivel nem érhető el a háborús cél, mert a repülőkötelékek még teljes siker esetén is nélkülözik az állandóságot (a területfoglalást és -megtartást), ami a végső győzelem elengedhetetlen feltétele. Ezért a repülők önmagukban nem hozhatják meg a döntést, de igenis nagymértékben befolyásolhatják a sikert. Azzal viszont 'csaknem fenntartás nélkül' egyetértek, hogy az elkövetkező ütközetekben a repülőerők tömeges alkalmazása és a szárazföldi erőkkel való együttműködése következtében a tevékenység ki fog terjedni az ellenség védelmének teljes mélységére, esetleg hátországára is."

7. ábra

"légi háborúról csak akkor lehet beszélni, ha azt kezdetétől a végéig önállóan vívja meg a légierő. Kizárt viszont, hogy hasonló gazdasági fejlettségű országok háborújában a többi haderő- és fegyvernem passzív szemlélője legyen az eseményeknek. Ugyanakkor az önálló légi harc lehetséges, melynek során a légierőben rejlő támadási készséget maximálisan ki kell használni. A hadászati döntést befolyásoló sok tényező között a légierők az elsők között lesznek, de egyedül döntő - azt hiszem soha!"

8. ábra

"fejlődés, működés és hatás vonatkozásában a légierő elválaszthatatlan a többi haderőnemtől. Ezért a légi erőket szervezeti felépítésükben sem választhatjuk el a földi erőktől. A döntő szó továbbra is 'a lenézett gyalogságé' marad."

A sok kritikai észrevétel és egyéb tapasztalatok fokozatosan árnyalták Szentnémedy korábbi kritikátlan douhetizmusát. Így, 1932 októberében már úgy fogalmazott, hogy "Nem állítjuk azt, hogy a légi erők önállóan és minden körülmények között alkalmasak a háború eldöntéséhez! Talán inkább úgy fogalmazhatnánk a tételt: ma még csak kivételesen és kedvező viszonyok között."

Ebben az időszakban - a magyar lehetőségeket figyelembe véve - a kelleténél nagyobb vita bontakozott ki arról, hogy az éjszakai (azaz nehéz-) vagy inkább a nappali (közepes) bombázókat célszerű-e fejleszteni.

Ezzel lezárult a légierő és lehetőségei megítélésének egy fontos szakasza. Befejeződött a douheti tanok kritikátlan átvétele, s kezdetét vette a reálisabb megközelítés periódusa.