VII. Kitekintés
Az elhangzottak alapján felmerülhet az emberben egy kósza kérdés: bár napjainkban nem bénítja a hadseregfejlesztést Trianon, vannak viszont átmeneti, de annál keményebb anyagi-gazdasági béklyók. A régi latin mondás szerint Historia est magistra vitea, nem kellene-e végre egyszer megszívlelni, s tanulni a 30-as évek tanításából? Ha egyszer a 21. század első évtizedében a magyar gazdaság, s ezáltal a Magyar Honvédség olyan helyzetben van, amilyenben, akkor nem volna-e célszerű jelenleg szintén az elméleti tevékenységre, a "kiművelt (katonai) emberfők" sokaságának megteremtésére fordítani a fő energiát, hogy a feltételek jobbra fordulásával nekünk is lehessen kikre (azaz kiválóan felkészített, az újszerű kihívásoknak megfelelni képes tisztikarra) és mikre (azaz kidolgozott nézetrendszerekre) támaszkodni (mint Írországban a Skandináv államokban stb.)? Hogy egyszer végre az élet tanítómesterétől: a történelemtől (-ből) is tanuljunk, sok fölösleges költséget, erőfeszítést megspórolva!