Szabó Miklós

Légiuralom-elmélet - légi fegyverkezés - a Magyar Királyi Légierő az 1930-as években

IV. A légiuralom-elmélet "megszelídülése" 1933-38 között

Az elképzeléseim szerinti második szakasz nyitányaként Szentnémedy Ferenc 1933-ban könyv alakban is kiadta a repüléssel, a légierővel, de mindenekelőtt konkrétan Magyarország légi veszélyeztetésével kapcsolatos nézeteit. Miután bemutatta a környező országok légierőit, s ezzel szembe állította egyes fontosabb országok, illetve Magyarország légi veszélyeztetettségének grafikonját, az alábbi következtetésre jutott: "bizonyos, hogy Magyarország öngyilkosságot követne el, ha nem irányozná figyelmét ennek az érzékenységnek a megszüntetésére. Kétségtelenül két dolgot kell követelnünk: légi szuverénitásunk védelmére legalább szerény létszámú légi rendőrséget és a légvédelmi eszközök - ideértve a vadászrepülőket is - korlátlan szaporításának engedélyezését is".

Animáció: A repülés

9. ábra

"a legkisebb kisantant állammal való paritás figyelembevételével engedélyeztesse egy kb. 150 repülőgépből álló magyar légierő felállítását""a) Azonnali gyakorlati egyenjogúság vadász és felderítő repülők egyidejű engedélyezésével. b) Bombázó repülőgépekről legfeljebb az első két év tartamára mondhatunk le átmenetileg."

A fentiekkel összefüggésben Dr. Borbély Miklós és Szabó János - közös cikkében - annak a nézetnek adott hangot, hogy "a vadászrepülő elsődleges feladata a 'légi védelmi harc', amit a támadásaival erőszakol ki. Emellett azonban felmerül a földi harcba való beavatkozás lehetősége is (a rohamozó gyalogság légi oltalmazása, az ellenség mélységében le nem fogható tüzérségi eszközök pusztítása stb.)."

Film: Vadászrepülő

10. ábra

"Van-e védelem a korlátlan légi háború ellen? Nos, erre szerintem ma még határozott igennel, vagy nemmel nem lehet felelni! Az egyetlen megoldás vagy az általános és egyenlő légi leszerelés, vagy az egyenjogúsítás és józan korlátozás volna. Az előbbi utópia, az utóbbi valószínűleg a célravezető.""a légierő fő feladata nem a békés polgároknak, hanem az ellenség légi és földi haderejének, valamint erőforrásainak a minél gyorsabb megsemmisítése. Ebből kiindulva - magyar vonatkozásban - szükség van a létfontosságú szervek és intézmények decentralizálására."

Kistelegdy Ernő főhadnagy cikke a douhetizmustól való további eltávolodást tükrözte, ugyanis szerinte "a repülők működésének három területe különböztethető meg: egyrészt az országhatár közelében, a földi erőkkel együttműködésben; másrészt az ellenséges ország területén az ellenség élőerejének, erőforrásainak pusztítása; s végezetül saját területen fontos objektumok védelme".

Animáció: A légierő hármas feladata

1935 tavaszán már a Légügyi Hivatal (a rejtett Légierő-parancsnokság) is reálisan fogalmazott a vezérkar főnökéhez felterjesztett emlékiratában, amikor azt rögzítette, hogy "A légierő-parancsnokság végcélul tűzte ki maga elé, hogy a minket környező kisentente-államok legalább egyikével szemben komoly ellenségként léphessünk fel." Ezért a felderítőket csak a legszükségesebb mértékben, a "túlnyomórészt passzív szerepre hívatott" vadászokat pedig "mértékteljesen" célszerű fejleszteni. A tényleges erőfeszítéseket a bombázókötelékek korszerűsítésére és gyarapítására kell koncentrálni, amelyekkel "a hadműveletek általános megkezdése előtt önállóan, majd a földi seregtestekkel szoros együttműködésben óhajtunk a döntés kiküzdéséhez hozzájárulni".

Film: Bombázórepülőgépek

Mint látható, a bombázóerők feladatát már egészen jól látták, míg a felderítőkét és a vadászokét viszont kevésbé. Két évvel később Tóth Elemér őrnagy olyan következtetésre jutott a spanyol polgárháború tapasztalatai alapján, hogy "a légierőknek a földi csapatokkal együtt kell működniük, és azok csak akkor bíznak a repülőkben, ha azok minél nagyobb számban vesznek részt a csatában". A folyóirat következő számában Padányi Jenő vkszt. szds. azt a következtetést vonja le az évtized háborúiból, hogy "Azt hisszük, legközelebb járnak az igazsághoz azok, akik a légi erőket sem nem értékelik le, sem nem becsülik túl, hanem a repülőgépekben, a többi harceszközök vagy fegyvernemek mellett a hadvezér részére egy rendkívül hatásos eszközt látnak."

11. ábra

"hadászati döntést a jövő háborújában is a földi erők hozzák meg, a légierők nagyon is hatásos támogatása mellett. A kitűzött hadászati cél eléréséhez a földi és légi haderőknek... legszorosabb együttműködése szükséges."

Ugyanezt a problémakört vizsgálva 1938 nyarán Szentnémedy Ferenc vkszt. alezredes (alez.) is arra a következtetésre jutott, hogy "A két haderőrész a szárazföldön együttesen képezi... a korszerű hadviselési eszközt. Sohasem képez azonban egyik a másik nélkül olyan hadviselési eszközt, amellyel a háborút meg lehet nyerni."

12. ábra

"Különösen fontos... a légierők szerepe a háború első szakaszában és olyan országokkal szemben, melyek határait már békében bevehetetlennek látszó erődítmények sora lezárja, ami a földi erők részére a meglepést, a megelőzést, a lerohanást, az átkarolást lehetetlenné teszi.""a szárazföldi csapatokkal együttműködni képes, az erődrendszerek lerombolására alkalmas légierő létrehozását tűzte ki célul"

Erre a közel egy évtizedes, nagyon pezsgő elméleti tevékenységre a Vezérkarfőnökség Hadműveleti osztálya által a gyakorlati repülőszabályzatok átdolgozásához kiadott irányelvek tették fel a koronát - minden bizonnyal e viták pozitívumaira is támaszkodva -, amikor rögzítették: "általános és legfontosabb követelmény, hogy a légierők a földi erők harcát elsősorban közvetlenül támogassák. Ezen általános követelmény szellemének kell az egész kiképzést áthatnia. A bombázóerők legyenek képesek a gyalogsággal való együttműködésre a támadás előkészítése, kísérése, továbbá az üldözésben való részvétel során, kötelékben és egyenként; géppuskával vagy bombával végrehajtott alacsonytámadások során. A vadászerők mind a hadműveleti területen, mind a hátországban a földi és légierők biztosítását célozzák, ennélfogva elsősorban aktív légvédelmi feladatok végrehajtására jönnek tekintetbe, de legyenek alkalmazhatók földi célok ellen is (alacsonytámadás géppuskával). A közelfelderítő osztályok úgy legyenek kiképezve, hogy felderítésen kívül a földi erők harcát közvetlenül támogathassák."

Film: Légiharc

Mint látható, a nyílt, őszinte, helyenként kemény viták és gyakorlati tapasztalatok alapján - alig egy évtized alatt - a magyar katonai szakemberek eljutottak a Douhet-elmélet elvtelen szajkózásától a magyar lehetőségeknek megfelelő légierő-alkalmazási nézetekhez.