Szegedy-Maszák Mihály

Nemzeti és világirodalom a huszonegyedik században

II. Életrajz és irodalomtörténet

3. ábra

4. ábra

5. ábra

Mindmáig erős a kísértés, hogy a korai magyar szövegek túlnyomó többségét ne műalkotásként, hanem a középkori, reneszánsz vagy barokk művelődés megnyilvánulásaiként olvassuk. A 19. századi irodalomról készült könyveket viszont olykor azzal a céllal írták, hogy életrajzi kalauzt adjanak a sokra becsült szövegek megfejtéséhez. Az irodalomtörténész nem függetlenítheti magát a közvélekedéstől. A művelődéstörténet vagy életrajzírás létjogosultságát kétségbe vonni éppúgy hiba, mint e tudományágat, illetve műfajt az irodalomtörténet helyére iktatni. (3. ábra) A lángelme tisztelete könnyen magában rejtheti a kísértést, hogy a szövegeket az önéletrajz töredékeivé alakítsuk át. Petőfi s Ady tevékenységének megítélése elválaszthatatlan az életrajzi megközelítéstől. (4. ábra) E szemlélet történeti jelentőségét hiba volna lebecsülni, hiszen nemzedékek felfogására volt döntő hatással, napjainkban azonban a költők kultusza helyett inkább műveik változó értelmezésével célszerű foglalkoznunk. (5. ábra) Talán még azt sem lehet kizárni, hogy az életrajzi megközelítés népszerűsége is okolható azért, hogy e két költővel sokáig többet foglalkoztak, mint a nemzetközi romantikába jól beilleszthető Vörösmarty, az összehasonlító távlatból máig elhanyagolt Arany János (6. ábra) vagy a korai huszadik század irányzataihoz közel álló Babits (7. ábra) és Kosztolányi (8. ábra) műveivel.

6. ábra

7. ábra

8. ábra

9. ábra

. Munkások és az Eszmélet