Homoszexuális papok sorsáról döntenek

Közel négyévnyi vita és a kérdés alapos tanulmányozása után az Egyesült Államok legnagyobb keresztény felekezete hivatalos állásfoglalást adott ki az azonos neműek házasságával kapcsolatos hozzáállásáról, és arról, hogy áldását adná a homoszexuális kapcsolatban élő papokra - adta hírül a Chicago Tribune.

Azért küldtek el egy végzős hallgatót a Károli Gáspár Református Egyetemről 2003 októberében, mert kétségei támadtak a szexuális orientációját illetően. A 24 éves fiatalember a kar dékánjának, az intézmény lelki gondozójának mondta el, hogy megfordult a fejében a homoszexualitás gondolata, mert a lányok sosem érdeklődtek iránta. A mozgás- és beszédsérült fiatalember édesapja bírósághoz fordult, mert jogellenesnek tartja a fiú eltávolítását az egyetemről.

Magyarországon a hátrányos megkülönböztetést tiltja az alkotmány, mely az egyházakra ugyanúgy vonatkozik, mint más szervezetekre. Ennek ellenére a Károli Gáspár Református Egyetem nem támogatja, hogy képzéseiben homoszexuálisok - pontosabban "homoszexuális életmódot folytatók" - részt vegyenek. Az egyetem kari tanácsának állásfoglalása szerint a melegeknek el kell fojtaniuk vágyaikat és el kell rejteniük szexuális beállítottságukat. Az Öt Kenyér Keresztény Közösség a Homoszexuálisokért nevű szervezet szerint az állásfoglalás "buta és szűk látókörű", ráadásul merevsége szokatlan a református egyháztól. A Magyarországi Református Egyház szóvivője megalapozottnak tartja az egyetem állásfoglalását.

Sőt, mi több - ahogyan az a tavalyi évben kiadott homoszexualitásról szóló református zsinati határozatban is olvasható - a református egyház a homoszexualitást összeegyeztethetetlennek tartja a papi hivatással.

"Ismeretes előttünk, hogy vannak embertársaink, akik öröklött vagy szerzett hajlamként saját nemükhöz vonzódva képtelenek a teremtési rend szerinti házasságra" - olvasható a határozatban.

Az egyházfők igyekeztek leszögezni, hogy magát a hajlamot erkölcsileg nem minősítik, és bár a meleg hívők "mély emberi drámájá"-ról beszélnek, határozottan kijelentik, hogy kötelességüknek érzik őket "mindenfajta diszkriminatív magatartással szemben" megvédelmezni.

"Mivel azonban a homoszexuális gyakorlatot mind az Ó-, mind az Újszövetség elítéli, s azt a házasságtöréssel egyenlő súlyú bűnnek tekinti, ezért egyházunk az ilyen kapcsolatokat elfogadni nem tudja, ezek egyházi megáldását lehetetlennek tartja. Mindezekből az is következik, hogy az ilyen életvitel vagy annak propagálása a lelkipásztori és vallástanári hivatással, valamint az e hivatásokra felkészítő képzéssel és mindennemű egyházi szolgálattal összeegyeztethetetlen."

Az Öt Kenyér Keresztény Közösség a Homoszexuálisokért a zsinati határozatot követően kiadott állásfoglalásában üdvözölte, hogy az egyház tartózkodott a homoszexualitás erkölcsi minősítésétől, ezzel mintegy elismervén az egyházi kompetencia határait.

"Ez lényegileg tisztességesebb, mint az utolsó, 1996-os megfogalmazás, amely obskúrus módon a 'bűnben megnyilvánuló betegség és betegséggé váló bűn' szavakkal intézte el az egész problémát" - olvasható az állásfoglalásban.

Homoszexuális hajlam esetén az egyház az egyetlen etikus megoldásnak továbbra is azt tartja, hogy az illető lemond a homoszexuális vágyairól. Ha tehát konszolidálódott is az egyház véleménye az elmúlt években a témával kapcsolatban, azoknak a homoszexuálisoknak, akik ma Magyarországon egyházi tisztséget szeretnének vállalni, még mindig csupán egyetlen esélyük van: az önmegtartóztatás.