Szilágyi N. Sándor

A jelentésvilág szerkezete

II. A nyelv metaforikussága

Ha visszagondolunk arra, mit is tanultunk erről az iskolában, akkor a metaforáról alighanem inkább az irodalomóra jut eszükbe, mint a nyelvtan - meg esetleg a tankönyvek örökös példája Arany Toldijából: "A fiú betoppan; szive égő katlan". Azt már persze kevesebben tudják, hogy Petőfi is írt olyat, hogy: "Azóta mellem folyton égő katlan" (a Fresco-ritornell című versében), pedig még a tankönyv is érdekesebb lehetett volna, ha ez a kettő együtt van ott, hiszen akkor elgondolkozhattunk volna rajta, hogy is van az, hogy Arany katlanját Toldi "Szégyenítő búja, búsító haragja" fűti, a Petőfiét viszont a szerelem. Lehetett volna aztán folytatni az olyan kifejezésekkel, mint: izzó haragra lobban, szerelemre gyullad, lángoló szerelem, meg olyan versidézetekkel, mint: "Égő lángban forog szívem" (ismeretlen szerző), "Szerelem tüze ég fiatal szívében" (Petőfi: János Vitéz), vagy Balassitól: "Szerelmedben meggyúlt szívem" (Hogy Júliára talála, így köszöne néki), illetve: "Szerelem tüzes lángjától szívemben én égek" (Mint sík mezőn csak egy szál fa ...), és akkor mindjárt jobban lehetett volna érteni azt is, hogy miért beszélnek ezek a költők katlanról, mikor pedig valójában egészen másról van szó.

1. ábra

Magyar értelmező kéziszótármetafora,Irodt Nyelvtarca rózsái