Szilágyi N. Sándor

A jelentésvilág szerkezete

A kognitív nyelvészet mára gyökeresen megváltoztatta ezt a szemléletet. A metaforakutatás kezdettől fogva a kognitív nyelvészet egyik "sikerterülete". Az amerikai George Lakoff és Mark Johnson 1980-ban jelentette meg Metaphors We Live By című könyvét (ezt elég nehéz lefordítani, lehetne Metaforák, amelyek által élünk, vagy ... amelyek mellett élünk, esetleg ... amelyekkel együtt élünk - jó példa arra, hogy amit valaki egy adott nyelven elgondol, azt egy másik nyelven nem mindig könnyű éppen úgy visszaadni).

2. ábra

metafora intenziv értelmi működés, az ember azon képessége, hogy a külvilág tárgyainak bizonyos jelentést ads e jelentést a megfelelőnek választott szóban hang útján is kifejezi

Csűryt főleg az olyan metaforák foglalkoztatták, mint például az, hogy a hegy lába. Úgy látta, hogy az ilyeneket úgy tudjuk legjobban megérteni, ha a láb jelentését összetevőire bontjuk, vagy ahogy ma mondanánk, a jelentést komponenciálisként fogjuk fel. Eszerint a láb jelentése a következő összetevőket tartalmazza: "1. alól levő tárgy, 2. egy másik tárgyat egyenesen tartó tárgy, 3. helyváltoztatást elősegítő tárgy. Legelső metaforikus használata a láb szónak akkor volt, mikor az, aki már így nevezte a saját megfelelő testrészét, először alkalmazta a másik ember lábára." (Hát ez ma már bizony elég naiv kijelentés, de vegyük figyelembe, hogy 1910-ben vagyunk, a szerző meg egy imponálóan sokat tudó, de mégiscsak 24 éves egyetemi hallgató! Az a szemlélet viszont, amely e kijelentés mögött áll, nagyon is éles szemre vall: az a fontos felismerés van benne, hogy a kategorizációt nem is lehetne elválasztani a metaforikusságtól, hiszen mikor egy nevet az illető kategória egy addig nem látott, ismeretlen példányára alkalmazunk a nyilvánvaló hasonlóság alapján, az is éppen olyan szerkezetű folyamat, mint a metaforaalkotás.)