A kávézacc nem méreg, a presszógép nem csodaszer

Az illat nem erős, de az íz csodás

Régi dilemma, hogy melyik a legfinomabb kávé? Most nem a robusta-arabica harcra gondolunk, a márkák sem érdekesek éppen. Arra vagyunk kíváncsiak, hogy a forrázott, kotyogós vagy presszógépes változat a finomabb?

Félek tőle, hogy belenyúlunk a darázsfészekbe, hiszen ez inkább tűnik hitvitának, mint valós problémának. A kotyogósok lenézik a forrázókat, de sznobnak tartják a presszógépeseket, akik viszont hallani sem akarnak más módszerről. Azok, aki lazán forró vízzel nyakon öntik a kávéjukat,

igazi punkok: őket nem érdekli más véleménye, csinálják, ahogy megszokták.

Bécsi pörkölésű, panamai szüretelésű arabica szemes kávét vettünk, hogy mindhárom metódust ugyanazzal próbálhassuk ki. A gyönyörű sötétbarna szemeket normál, házi kávédarálóban őröltük meg, a lehető legkisebb szemcseméretre.

Egyszerű, átlagos háztartási presszógép Fotó: Zirig Árpád - Táfelspicc

Hogy viccesebb legyen a helyzet, olyan tesztelőket is hívtunk, akik egy-egy módszer elkötelezett hívei. Természetesen tudtuk, hogy elfogultak, így melléjük érkezett olyan is, aki nyitott mindhárom metódusra. Ők az ízre utaztak, nem a szertartásra.

Presszó a konyhában

Elsőnek jöhetett a háztartási presszógép, a Philips csoporthoz tartozó Saeco Poemia – semmi durva olasz luxusmasina, amikről ugyan tudjuk, hogy verhetetlenek, de aránylag kevés magyar állampolgár engedheti meg magának a használtan is 200 ezer forintnál drágább csodákat.

Érdemes kicsit megtömöríteni Fotó: Zirig Árpád - Táfelspicc

Diszkrét krémes hab, sűrű kávé. Az illat csodás, mély és titokzatos,

a frissen őrölt kávé a jobbik arcát mutatja.

A dióolajra emlékeztető foszlányok gőzölögnek fölfele – vajon ugyanez a nemesség az ízben is megjelenik?

Csodás illat, bájos hab Fotó: Zirig Árpád - Táfelspicc

A bécsi pörkölésre jellemző savasság azonnal megmutatja magát: az íze sűrű, de előtör benne a halvány kesernyésség, és háttérbe szorulnak a természetes jegyek. Nem rossz, de ittunk már jobbat is.

Mi kotyog itt?

A kotyogó esetében sokkal fontosabb a minőség, mint hinnénk. Aki még csak rossz minőségű, lemezből formált borzadállyal főzött, talán sosem ismerte meg a metódusban rejlő lehetőségeket. Nagyjából igaz, hogy egyszer kell venni egy rendeset – mi a teszthez olasz La Reginellát használtunk, ami nehéz, masszív, csodás formájú darab.

Nagy testű olasz kotyogó Fotó: Zirig Árpád - Táfelspicc

Fontos, hogy a legkisebb lángon dolgoztassuk, teljesen más íze lesz a végterméknek, mintha csak úgy bumm, felcsapnánk a lángra. Érdemes pár perccel tovább várni: a tesztelők most is türelmetlenül szagolgatták a levegőt;

ebben a kotyogó utolérhetetlen, a konyhát pikk-pakk megtölti illattal.

Ni, hogy köpköd! Fotó: Zirig Árpád - Táfelspicc

A csészébe viszont kevesebb jut belőle, a végeredmény sokkal kevésbé volt illatos, mint a presszógépes változaté. Elmaradt a diós élmény, csak az egészségesen kerek kávésság szökött fel orrunkba. Az íz viszont telitalálat: a kesernyésség nem jött meg, helyette természetes, könnyű aromák jelentek meg, nem volt semmi zavaró, oda nem illő. A nyers, frissen őrült kávé jegyei bámulatos módon mutatták meg magukat a csészében is.

Az illat nem erős, de az íz csodás Fotó: Zirig Árpád - Táfelspicc

Forró vizet a kopaszra

„Nem akarok zaccot köpködni!” – siránkozott a presszógépek nagy barátja, miközben az asztal másik feléről megnyugtatták: „Nem fogsz.” Így van, a forrázott kávét elég egyszer jól megkeverni, utána hagyjuk ülepedni. Mire a folyadék fogyasztási hőmérsékletre hűl, a kávé is összeáll alul. Ha nem lóbáljuk a csészét, nagyrészt ott is marad – csak az utolsó óvatos kortynál ütközhetünk zaccba, de a tapasztaltakat ez vagy nem zavarja, vagy tudják, hol álljanak le.

Már várja a zuhanyt Fotó: Zirig Árpád - Táfelspicc

Illatra semmi extra, csupán a finom természetesség kap teret. Az íz viszont meglepően jó. Kesernyésség nulla, bár a kotyogó gazdagsága és a presszógép direkt aromái nem jelennek meg. A savasság szolid, nincs rafinéria, de letisztultan, egyszerűen ott van az a kávéélmény, amit néha hiába keresünk középkategóriájú berendezéseknél.

Fanatikus, egymillió bar nyomásban hívő tesztelőnk persze lázong,

talán direkt is beleiszik a zaccba, hogy bezzegelhessen,

cserébe mások egészen elégedettek. Elhangzik a török kávé szóösszetétel, de azt hamar kiszórják a képzettebbek – az egy más műfaj, akit érdekel, ide kattintva olvashat róla.

Csak forró víz kell hozzá! Fotó: Zirig Árpád - Táfelspicc

Nem méreg a zacc

Ranglistát állítani lehetetlen. Akinek fontosabb a hab meg az illat, az gépezzen, bár az, hogy ehhez igazán jó technikai hátteret teremtsünk, nagyon drága. Abban mindenki egyetértett, hogy egy jó minőségű, nehéz kotyogó megfelelő alternatíva lehet otthonra, igaz, a kezelését, bármilyen egyszerű is, el kell sajátítani, hiszen a szemcseméreten túl a hőfokra és a tömésre is érzékeny – olasz barátom szerint lelke van mindegyiknek.

Csak egyszer keverjük meg Fotó: Zirig Árpád - Táfelspicc

A forrázás tényleg punk dolog. Gyors, primitív, de akárcsak a háromakkordos nótáknak, van húzása. Ha nincs a közelben kávégép, de mégsem akarunk lesüllyedni a mesterséges instant változatokig, bármikor jól jöhet. A zacctól meg nem kell félni, nem méreg az.