A szükség esetén ehetőek:
sajt 48%, zsírtartalom 17%
„Te, ez valami túl vastag koton?” – nézett rám a sajtot húzogatva, gyűrögetve a fölém tornyosuló szerkesztő. Mély hangja sokáig visszhangzott a szűk konyhában - szemünkben ott volt a válasz. Tudtam, ezt a képet most mindenki látta odabenn. Ehh, azért csak megkóstoltuk.
Egyáltalán nincs íze, ami ebben a mezőnyben maga a nagybetűs pozitívum. Hiszen annál, ha valaminek rossz íze van, csak jobb, ha semmilyen sincs, nem igaz?
sajt 49%, zsírtartalom 17%
„Olyan az illata, mint a régi, szocialista mackósajtnak!” – lelkendezett mellettem egy retróra érzékeny kolléga. Az íze azonban jóval visszafogottabb, mint ami az orr élménye alapján várható lenne.
Ha csak annyit szeretnénk a lapkasajttól, hogy díszítse a szendvicset, ne is menjünk tovább, mert ez tudja, az ízeken meg semmit sem változtat majd. Mi ez, ha nem győzelem, kurjanthatnánk egy másik, még ennél is igénytelenebb dimenzióban, egy másik Magyarországon.
sajt 20%, zsírtartalom 45%
Közepes, mondhatnánk, de csak ebben a mezőnyben számít annak. Meg lehet enni, karotinnal és paprikával színezett szeletei jól mutatnának egy uzsonnán, de most, hogy meg is kóstoltuk, talán elég lenne egy fotó is arról az uzsikáról, megenni nem szeretnénk.
Közepesen sós, közepesen savanyú, közepesen kemény, közepesen drága: ezzel csak egy baj van – ha ennyi az átlaga a sajtok kategóriájának, akkor ott nagyon, nagyon nagy baj van.
sajt 54%, zsírtartalom 40%
Az illata remek, semmiféle tolakodó foszlánya az iparnak nem tör elő. Felrémlik a túró melegsége, egy pillanatra mindannyian ellágyulunk, de sajnos az optimizmusunkat tasliként zavarja szét az íze.
Azonnal a nyelvre tapad, a fogak közötti völgyekbe kapaszkodik, és nem enged a Camping ementáli. Meglepő, hogy az illatában elcsípett ementáli hamar eltűnik, és a meleg szobában túlérlelt kéksajtok alattomossága köszön be utóízként.
sajt 64%
Nincs szaga, nincs íze, egy perc után már emléke se. Jellegtelen sárgás lapocska, amely közepesen puha, de cserébe erősen felejthető. Annak ellenére, hogy 64 százaléka sajt, nincs benne semmi, ami miatt fejben képesek lennénk kapcsolatot találni egy kedvesen kacsintgató holstein-fríz és a Tesco saját márkás sajtja között.
Vannak benne polifoszfátok és visszaállított sovány tejpor is – az ipar szemmel láthatólag mindent megtett, hogy valami maradandó alkosson, de ezúttal sem sikerült. Na, menjünk tovább.
Pálmaolajjal, zsírtartalom 23%
„Amikor a vidéki hamburgeresek száz forint felárért sajtot is tesznek a buciba: annyira nem rossz, hogy elrontsa, a csalamádéban úgyis ezerszer ennyi aroma van, nem tudja elnyomni azt” – elmélkedett egy kóstolónk.
Van benne igazság, hiszen íze alig, bár az olajos élmény itt is megtámadja a nyelvet, de ha van valami egyéb is mellette, nem lesz durván bántó, simán csak elszomorító.
sajt 47%
Határozott sajtszaga van, de nem az a kellemes, ami mondjuk egy sajtboltba belépve fogad, hanem olyan ipari, tömény, az orral erőszakoskodó. Az állaga gyurma: „Egy kicsit még gyúrogatom, aztán megformázom belőle, amit csak kívánsz. Akár azt is” – tréfálkoztak az asztalnál, pedig csak a kóstolót próbálták meg elhalasztani.
Kicsit savós, zavarba ejtő karakterrel: azért, mert meg lehet enni, tévedés lenne azt állítani, hogy jó, pusztán csak azt, hogy nem érzünk zsigeri ingert arra, hogy ívet adva köpjük a kukáig. Kettes alá, de nagyon közel volt a bukás.
sajt 50%, zsírtartalom 45%
Savanykás, de ezt leszámítva semleges, mindenkinek a régi osztálykirándulások emlékei ugrottak be, a meleg buszban aszalt szendvicsek ízével, a hátsó, ötös sorban a támlák mögé bújva kortyolt kommersz rövidek rémképeivel.
Úgy tűnik, a lapsajtok világa nem változott. Már szegény anyánk sem csinál nekünk szendvicset, igaz, nem is adna 150 grammért 279 forintot. Kommerszet sem iszunk már, sőt a buszban sem partikázunk már a Rage Against The Machine első albumára. Elmúlt, elengedtük. A sajtot is.
Amit nem merünk jó szívvel ajánlani:
Pálmaolajjal, zsírtartalom 25%
Dupla, családi csomagolás, ez az egyetlen, amelyből találtunk ekkorát. A Lidl saját márkás terméke franciás névvel csalogat, volt, akit be is paliztak vele: „Tudod, volt olyan időszak, amikor gimisként, hazaesve a suliból magában, egyenként ettem, mint valami csemegét – ez véget ért, felnőtt fejjel már nem is értem.”
Nem csoda, hiszen a Croq’Plat műanyag ízű, étolajszagú, gumis állagú valami, rosszabb, mintha semmilyen íze sem lenne, mert ezzel még egy besavanyodott, dohos kenyéren is csak rontani tudnánk.
sajt 64%
Illata, mintha beledugnánk a fejünket egy friss nejlonzacskóba – akit vonz a műanyagipar, ki ne hagyja az élményt, minden más fogyasztónak próbálnánk valami mást javasolni, igaz, nem nagyon tudunk mit a mai felhozatalból.
„Ez rossz, de legalább van karaktere” – sóhajtott fel velem szemben megtört tekintettel a kolléganőnk. Vállon veregettük, majd gyorsan elcsomagoltuk a sajtot, hisz ahogy felmelegedett, a zacskószag kínai tornacsukák bukéjává fajult.
sajt: nincs megadva, hozzáadott ementáli sajt: 15%
Kicsit túltolták az ementális kézikocsit az üzemben, nem szimplán felidézi, hanem szájba rúg a lábszag, ami a zacskóból ránk támad. Savanykás, és az állaga sem az igazi, látni rajta, hogy a valósághoz az égvilágon semmi köze sincsen.
A címkét studírozva nem látni okát a furcsa karakternek, hiszen az írás csak 15 százalék ementáliról beszél, pedig valójában olyan élmény volt, mintha guantánamói vallatók belenyomták volna a fejünket egy kád erjedő, folyékony sajtba. Nem köptünk.
sajt 38%, zsírtartalom 45%
Tizenhatos csomagolás, akár családinak is ajánlhatnánk, de egyáltalán nem ajánljuk, hiszen ár-érték arányban ez a termékcsoport drága, plusz a környezetnek is tartozunk annyival, hogy ne hozzunk rá rosszat a műanyag csomagolóanyaggal.
Annyira puha, hogy simán szét lehetne kenni. Jobb persze nem lesz tőle a ragadós, közepesen savanykás, nagyon kevés ízzel és ingerrel próbálkozó Tenery, a sajtnak látszó tárgy.
sajt 20%, ementáli sajt: 30%, zsírtartalom 17%
Annyi előnye van, hogy a csomagolása ügyesen bontható, igaz, így sokkal közelebb kerülünk az élményhez, amelyet utólag mindenki megpróbált elfeledni. Tudják, olyasmi lehet ez, mint a gyerekkori molesztálás, amit rejtegetni lehet, de feldolgozni nem.
Sajnos itt is sokan elmenekültek a konyhából, „pusztítóan rossz” – kiabálva. A megfogyatkozott kemény mag azonban nem adta föl, harcoltunk tovább, önökért tettük, mielőtt szétcincálnak minden betűt a kommentekben, ez jusson eszükbe. „Ezt még a balatoni büfések sem mernék használni” – szomorkodott kollégánk, majd hozzátette: „Remélem”.
sajt 50%, zsírtartalom 45%
„A mindenit!” – mondhatta volna a kóstolónk, de nem, ennél sokkal durvább kifejezés esett ki a száján, és nem a teringettére gondolok. „Rettenetesen sós.” tette hozzá szalonképesebben, és tényleg: meglepően megszórták az Alpenmarkot.
A másik különbség az eddigiekhez képest, hogy savanykásabb az íze, ami kiegészíthet néhány más összetevőt egy szendvicsben, igaz, ha erre játszunk, érdemes jól összeválogatni a hozzávalókat. Ha nem figyelünk, túl dominánssá válhat.
sajt 50%, zsírtartalom 45%
Úgy tűnik, az Alpenmark két védjegye a só és a túlzott savanyúság. Nem akarom ismételni önmagamat, de amit nem tudott az Allgäuer, ennek sem megy. Amik ebből hiányoznak – tejszerűség, stílus, kategóriaazonos aromák - abban sincsenek meg.
Melegítve sem lesz jobb, hiába Toast a második neve. Forrón, olvadva egy kicsit tompul a savanyúsága, de cserébe gumis utóízt kapunk. Nem lett senki kedvence sem, se ez, se a többi aldis Alpenmark.
sajt 51%, zsírtartalom 20%
A zsírszegény sajtok kérdése önmagában megérne egy cikket. Erre, ígérem, hamarosan sort is kerítünk, mert ha van penetránsan marketingszagú dolog a diéta és az élelmiszerek kapcsolatában, akkor ez az.
Íze ennek sincs, legalábbis tejre, igazi sajtra utaló nyomokat sem illatában, sem aromái között nem fedeztünk fel. Senki nem ette meg az egész szeletet, ami azért sokat elmond róla.
sajt 54%, zsírtartalom 40%
Slank csomagolás, vékony, mint egy tripla diszkes installációs csomag 1992-ben. Nem folyós, érezhetően szilárdabb állaga van a legtöbb konkurensénél, éppen ezért gond nélkül ki lehet rántani a fóliaköpenyből.
Szaga steril, van benne valami a kórházak tipikus légköréből. Kicsit valóban emlékeztet a hazai egészségügyre: messziről jól néz ki, de jobban megvizsgálva akadnak hibái. A szájban mintha poros lenne, utóíze besavanyodott, mint vénlány kémiatanárnőm a gimnáziumban.
sajt 60%, zsírtartalom 40%
Egyetlen előnye, hogy laktózmentes, így azok is ehetik, akik erre érzékenyek. Azt hiszem, gond nélkül meghagyjuk nekik az összeset, de tartok tőle, az örömük nem lesz maradéktalan, hiszen már a fóliatasaknál el fognak akadni.
Képtelenek voltunk kicsomagolni, szakadt, kenődött, úgy kellett kivakarni belőle, még akkor is megölte volna az élményt, ha jó lenne az íze, de még az sem. Szomorúak voltunk, mint a hervadó petúniák.
sajt 50%, zsírtartalom 45%
Vannak olyan furcsa népek, akik csipszet, pontosabban ízesített csipszet esznek, és sajnos kollégánk is oda tartozik. Különben honnan tudta volna, hogy „illata nagyon hasonlít az sajtos csipszre, ugyanaz a mesterkéltség van benne”?
Túlságosan savanyú ez is, mintha napon hagyták volna a tejes tartályt, nem áll össze igazán, se melegen, se hidegen nem ad maradandó élményt, bár végigkóstolva az eddigieket, már semmi reményt nem tápláltunk, hogy találunk legalább egy kiemelkedőt.
Amit ne próbáljanak ki:
sajt 50%, zsírtartalom 35%
A jó sajt az büdös, tudja kicsi és nagy. Ha ez alapján ítélkeznénk, akár még valami félelmetesen ritka, kistérségi kézműves csodára is várhatnánk a francia lápvilágból, de a mocsaras illat sajnos semmi ilyet nem takar.
A szájban melegen és hidegen is tapadós réteget képez, odaragad a fogakra, a nyelven is bevonatot képez, olyasmit, mint amit egy lázasan átfetrengett éjszaka után érzünk. Sajnos minőségét árával sem kompenzálja, így semmi miatt sem lehet kiemelni a Spar saját márkás termékét.
zsírtartalom 30%
Melegen olyan illat tört elő belőle, mintha egy borsodi termelőszövetkezetben tizenhárom évig, csak nejlonzoknival használt gumicsizmába tették volna a sajtot megérni. Egy pillanatra mindannyian beleborzongtunk, de már nem volt erőnk elmenekülni.
Az ízéből a sajt is eltűnik, csak a gumicsizma marad. Cheesland, a sajtok országa. Ha nem látnám a címkéről, hogy Ausztriában gyártották, komolyan felmerülne bennem a menekülés, de így maradok otthonomban, nyüszítve.
sajt: 64%
Én végig azt hittem, hogy itt már magam leszek, mindenki feladja, de az utolsó tételnek is még hárman kezdhettünk neki – a duplájával indultunk, ám a végén már egymásnak adtuk a lelkierőt, egymás szájába a falatot. A magunkéba nem mertük.
A Cheesland még egyik tesztünkön sem tudott az élmezőnybe felkerülni, sajnos most sem. Ez a legrosszabb, kőkemény önsanyargatással megtaláltuk a pokol fenekét. A kádári időkben voltak ilyen savanyú hűtőpultok, amelybe belefolyt a sok rosszul perforált papírzacskóból a tej. Utóízében a rohadt zöldségek is megjelennek.