Földfelszíni digitális televíziós műsorszórás

Az analóg technológiához képest számos előnnyel jár a digitalis műsorszórás. A tervek szerint Magyarországon 2004-ben indulhat, majd 2012 után teljes egészében felválthatja analóg társát a digitalis adás.

A sugárzás műszaki paramétereit nemzetközi szabványok és ajánlások tartalmazzák. Az európai DVB-projekt keretében több mint 30 anyagot dolgoztak ki, amelyek nagy része ETSI (European Telecommunications Standard Insti-tute) vagy CENELEC (European Committee for Electrotechnical Standardization) szabvánnyá, illetve ajánlássá vált. A DVB sugárzás szabványos MPEG Transport Streamet továbbít. A kódolt kép minőségét a választott MPEG formátum és a kompresszió mértéke határozza meg. A felhasználható adatsebesség a csatorna kapacitásától függ, amely 5 Mbit/s és 31 Mbit/s között mozoghat, így lehetőség van egy HDTV- (21-28 Mbit/s) vagy hat SDTV (4,5 Mbit/s) minőségű program átvitelére. A hangcsatornák továbbítása szintén MPEG-kódolással történik, emellett a Transport Stream tartalmaz szolgáltatási információkat (Service Information - SI) is. Ezek az adatok a kisugárzott műsorra, a műsorszolgáltatóra és hálózatra vonatkozó információkat hordozzák. A hálózat adatszórásra is alkalmazható az MPEG-2 szabvány alapján, ahol is a kép-, a hang- és az adatcsomagokat egy közös Transport Streambe multiplexálják. A már előállított folyamba utólag is lehet újabb programot illeszteni, SFN műsorszóró hálózat kiépítése esetén ehhez viszont MIP (Megaframe Insertion Packet) inzerter is szükséges. A MIP szolgáltatja a modulátorok real-time szinkronizálását.

A földfelszíni sugárzás céljára speciális modulációt fejlesztettek ki. Az adótorony által kisugárzott jel a tereptárgyakon (hegyek, házak, járművek stb.) visszaverődik és a vevőkészülék antennája ezeknek a direkt és reflektált jeleknek a sokaságát veszi. Mivel a reflektáló felületek egy része mozgásban van, ezért a vett jel folyamatosan változik. Analóg sugárzás esetén ezek a reflektált jelek okozzák a szellemképet, digitális sugárzásnál pedig egy vivő esetén szimbólumközi interferenciát jelentenek. A probléma kiküszöbölésére többvivős rendszert fejlesztettek ki. A többvivős rendszer esetén az egyes szimbólumok időtartama többszöröse az egyvivős rendszerének, így azokat a reflektált jeleket, amelyek adott időrésen - a védelmi intervallumon (GI, Guard Interval) - belül érkeznek, a rendszer hasznos jelként tudja feldolgozni. A védelmi intervallum növelése javítja a reflektált hullámokkal szembeni védelmet, viszont csökkenti a hasznos adatsebességet. Többvivős rendszer esetén minden vivőt egyenként modulálnak QPSK (Quadrature Phase Shift Keying), 16 QAM (Quadrature Amplitudo Modulation) vagy 64 QAM módon. A különböző modulációk eltérő zajérzékenységgel bírnak, de természetesen meghatározzák a felhasználható adatsebességet is. A vivők számára két értéket definiáltak, 2k esetén 1705 db, míg 8k esetén 6817 db vivő van, de ez a választás nincs hatással a zajérzékenységre. SFN (Single Frequency Network) esetén 8k szükséges (ahol nagyobb lehet az adóállomások közötti távolság), míg mobil vételhez 2k kell a Doppler-effektus miatt. A DVB-T rendszer két hibajavító kódolást használ egyidejűleg. Külső kódolásként Reed-Solomon (RS 188/204), míg belsőként konvolúciós kódolást alkalmaz. A konvolúciós kódolásra ötféle kódarány választható (1/2, 2/3, 3/4, 5/6, 7/8). Az előzők alapján az adó többféle, összesen 60 darab beállításban üzemelhet.